Bár az I. világháború hadszíntere Budapesttől messze volt, és a harcok közvetlenül nem érintették, de a hosszú, évek óta tartó háború 1916-ra már már nagyon kimerítette a hátországot. Leginkább azok a családok kerületek nehéz helyzetbe, ahol a férj katona volt, míg a feleség – esetlegesen több gyerekkel – magára maradt. Rajtuk olyan mozgókonyhákkal próbáltak segíteni, amelyek gyakorlatilag házhoz vitték az olcsó ebédet. Egy tál főzelékről vagy más, egyszerű ételről volt szó, ami sokaknak szinte az életet jelentette. 

A Népszálló 1912-ben munkásszállónak épült az Aréna (mai Dózsa György) úton. A konyháján főzték azokat az ételeket 1916-ban, amelyeket a mozgókonyha autói kiszállítottak a rászoruló családoknak. A fotó 1913-ban készült. (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Budapesti Központi Segítő Bizottság Népélelmező Osztálya indította a mozgókonyhákat.  A név megtévesztő, mert nem a kocsikban főztek, hanem a Népszálló konyháján, a járművek csak szállították az ételt. Az első két kocsi 1916. május 11-én, azaz 105 éve indult el a főváros szegényebb negyedeibe. Olyan családoknak vitték az olcsó, de tápláló ételt, amelyek tagjai valamilyen okból  – például az anya beteg volt, vagy hadimunkát végzett –  nem tudtak eljutni a népkonyhákra, illetve nem tudtak magukra főzni. A mozgókonyhák működéséről így számolt be a Népszava 1916. május 10-i száma:

„Az ételek a VI. ker. Népszálló konyhájában készülnek és higiénikus, jól záró edényekben, forró állapotban kerülnek kiosztásra a szegényebb városrészekben. A Segitő Bizottság Népélelmező Osztálya egyelőre próbajáratokat rendez, amelyeken a népélelmező osztály tagjai szintén részt fognak venni. Holnap csütörtökön két kocsi indul. Az egyik fél 12 órakor a VII. ker. Grassalkovich-utcában a másik ugyanabban az időben a Szvetenay-, Gyep-, Márton- és Gát-utcában fogja az ebédkiszolgáltatást megkezdeni. Egy félliter főzelék vagy tészta ára 20 fillér lesz.”

Azért is kellett a segítség, mert a háború alatt jelentős infláció volt, így a megélhetési költségek is megemelkedtek. A háború kitörésekor, 1914-ben, néhány hét alatt a négyszeresére nőtt például a burgonya ára. Egy öttagú család minimális ellátásához 1914-ben még elég volt heti 20 korona, két évvel később már 64 koronára volt (lett volna) szükség. Igaz, a bérek is növekedtek valamennyire, de az élelmiszerek árával nem tudtak versenyezni. Ráadásul a legfontosabb élelmiszereket jegyre adták.

A Népszálló étkezdéje, itt még a békebeli viszonyok között 1913-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A mozgókonyhát kezdeményező jóléti szervezet, a Budapesti Központi Segítő Bizottság egyébként nemcsak jótékonykodott, de a harci morál fenntartásában is aktívan részt vett, ilyen témájú előadásokat szervezett. Elnöke Lánczy Leóné volt, aki a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének volt a felesége. A szervezet belátta, hogy a buzdító előadások mellett a szegényebbeken másképp is kell segíteni, például az olcsó étkezéssel. Ennek megfelelően a mozgókonyhákban a hétköznapi menü 20 fillér volt, vasárnap a lóhúsból főzött gulyást 40 fillérért mérték.

Korabeli sajtóbeszámolók szerint az első kocsikat olyan nagy tömeg ostromolta meg, hogy napokon belül újabb járműveket kellett indítani. Júniusra a Népszálló konyhája elérte a teljesítőképessége határait, ezért a szálló mellé nyolcezer koronás költséggel egy ideiglenes konyhát emeltek, amelyben újabb 800-1000 adag ételt tudtak kifőzni.

A Népszállót eredetileg munkásszállónak építették 1912-ben Schodits Lajos és Eberling Béla tervei szerint, az akkori Aréna, ma Dózsa György út 152. szám alatt. Az I. világháborúban hadikórház volt, de konyháján a szegények is ehettek, naponta 1000 embert tudtak ellátni. Itt drágább volt a menü, mint a mozgókonyhákban. A hústalan ebédek ára 1916 nyaráig 40, utána 60 fillér volt, a húsos ebédek árát 1916-ban szintén emelték, akkortól 1 korona 70 fillért kellett fizetni. Ez utóbbit alig vették igénybe, a Budapesti Központi Segítő Bizottság 1916 júniusi beszámolója alapján mindössze napi négy adagot adtak el átlagosan.

Sorban állók a Rákóczi téri piacon 1918-ban. A háború alatt az élelmiszerárak az egekbe szöktek. (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A mozgókonyhákra 1916 szeptemberében újabb feladat hárult, az erdélyi román betörés elől menekülők ezreit kellett ellátni. Ekkor már 3000 embernek főztek a Népszállón. Az Ujság 1916. szeptember 10-én így mutatta be a konyhát:

„Maga a konyha épülete nem nagy, hirtelen épített »L« alakú épület, hosszabbik frontján tizenegy katlan van, a katlanokhoz lépcsőn kell felmenni, közülök a legnagyobbnak kilenczszáz liter az űrtartalma, de a legkisebbik lábasba is elfér háromszáz liter étel. A tizenegy üstben ötezer liter eledelt lehet egyszerre megfőzni, vagyis tízezer személy élelmezése intézhető innen.”

A menekültek ellátása mellett két omnibuszban és két gulyáságyúban összesen 1500 adag ételt hordtak szét naponta a szegényebb embereknek. Az idézett cikk az aktuális menüt is közölte:

„Ennek a hétnek a csütörtökjétől kezdve a jövő hét szerdájáig bezárólag ez a tulajdonképpeni mozgókonyha napi menüje: káposztás koczka, káposzta főzelék, tök főzelék, mákos metélt, bab főzelék, darás metélt, kelkáposzta. Mindennap természetesen csak egyféle étel van, mind a négy helyen ez az egy étel kapható.”

A háború ekkor még közel sem járt a végénél, hiszen az csak 1918 őszén befejődött be. Addigra az ország teljesen kivérzett, amely a szegényeket természetesen sokkal jobban sújtotta, mint a gazdagabbakat. 

Nyitókép: Sorban állók a Teleki téren 1918-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)