Bár Széchenyi István már 1826-ban meghozatta az első evezős csónakot Pozsonyba, és 1834-ben (más források szerint 1835-ben) Csónakda néven létrehozta az első csónakházat a későbbi Lánchíd pesti hídfője közelében, az evezősélet igazán a kiegyezés után indult fejlődésnek.

Széchenyi István építette az első csónakházat, a Csónakdát az 1830-as években a későbbi Lánchíd pesti hídfőjéhez, Barabás Miklós rajza

Sorra alakultak az evezősegyesületek, az arisztokrácia után a polgárság, majd a szegényebb városi réteg körében is egyre népszerűbb lett a túraevezés, a dunai fürdőzés és a Duna-parti pihenés. Ehhez kitűnő helyszínt biztosított a Római-part.

Életkép a Római-partról az 1930-as évekből. A Dunán még látható az egyik, korábban itt üzemelő vízimalom. (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Az 1888-ban átadott, az egykori Filatorigát és Szentendre között közlekedő HÉV-et 1895-ben összekapcsolták az időközben létesített jobb parti  körvasúttal. Így a járat a Pálffy (ma Bem József) tértől közlekedett, és a fővárosiak számára megkönnyítette a part elérését. A megközelíthetőséget javította a millennium évében elkészült vasúti híd is.

Kikötő Bürgermeister Károly weekend elepe előtt, ahol csónaképítő műhely és csónakház is működött, nem messze pedig vendéglő volt (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)  

A Római-part első fénykorát az I. világháború után élte, népszerűségét jól mutatja, hogy 1920-as évek elején még csak egy csónakgarázs működött, mintegy 50 csónakkal, 1925-ben már háromezer járművet tartottak számon.

Sorra épültek a csónakházak, közülük az ismertebbek Magasházy Mihályé, Fojt Jánosé (később Vöcsök), Bürgermeister Károlyé vagy Podoletz Gusztávé (később Bíbic). Az 1930-as évek elején épült meg többek között a Novara, a Fodor (később Breza), a Csuka és a Horgony. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság kikötője fölött volt az Adria, és Békásmegyer határában a Hattyú. 

Fojt János és fiai csónakháza és műhelye az elsők között épült a Római-parton. A II. világháború után a teraszt megszüntették, a létesítmény a Vöcsök nevet kapta, 2008-ban a teljesen elbontották. (Forrás: egykor.hu) 

 Az egykori Podoletz Gusztáv-féle csónakház később Bíbic, majd Bíbic I. néven működött, ma lakóépület (Fotó: Erdélyi János/pestbuda.hu) 

A sportélet fellendülésével egyre keresettebbek lettek a csónaképítő-mesterek. Faragó Imre, akit a parton csak Faragó bácsiként ismertek, már az 1920-as évek legelején készített fahajókat a III. kerületi műhelyében. Ő nem pusztán a kajaképítésről volt ismert, hanem népes családjáról is: 21 gyermeke volt. Szintén híres csónaképítő volt Fojt János, Weinberger Jenő, Jülling Rudolf és Podoletz Gusztáv is. (A magyar fahajóépítők Európa-szerte ismertek voltak, munkájuk nagyban hozzájárult, hogy a magyar kajak-kenu sport a világ élvonalába került.)

A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság kikötője közelében volt az Adria csónakház, az 1930-as évekre épült fel (Forrás: Fortepan/ Képszám:45533)

A vízitúrák után vasárnap esténként lampionokkal, viharlámpákkal megvilágított csónakok ringtak a Dunán, számos csónakban harmonika, mandolin vagy gitár szólt. Az egyre élénkebb vízi forgalom miatt 1925-től rendszámmal azonosították a csónakokat, 1931-től pedig mentőhajók is voltak a vízen, többek között a Hungária Strandfürdő és Csónakház, a Fodor Klub csónakháza, Magasházy Mihály csónakháza és a Nemzeti Bank Tisztviselőinek Csónakháza előtt. Emellett a rendőrség motoros csónakon is biztosított szolgálatot.

Az 1930-as években nyaranta már ötvenezren is nyaraltak a Duna-parton, főként magántisztviselők és a kispénzű fővárosiak látogatták a telepet. A kép hátterében a millennium évében átadott vasúti híd, amelyet a II. világháborúban felrobbantottak. (Forrás: Fortepan/Képszám: 149515) 

A 8 Órai Újság 1935-ben a „vadak birodalmának” nevezte a Római-partot, és szemléletes leírást is közölt róla.

„[...] barna csónakházak, színes weekend-épületek, régi és új garázsok, modern, szélesablakú, üvegből és betonból épített többemeletes szállodák, tarka kisvendéglők, cukrászdák, fagylalt-barakkok, virágágyak, imbolygó deszkastégek, homok, kavics, otthonos hepehupa, magányos szomorkodó kövek között tanyázik a vadak barnára sült népe. Ez a vadevezős ország: területe az újpesti hídtól a Bivalyosig terjed, 6 kilométer hosszúságban, 280 méter szélességben. Lakóinak száma télen néhány tucat, nyáron ötvenezer.”

Szintén ezen újságcikk ír arról, hogy a Közmunkatanács ötvenezer embert elüldöz a Dunától, mert a part mellett 36 méter széles részt akar kisajátítani a gyalogosok, a mentők és a tűzoltók közlekedésére. A cikk írója szerint a part kihalásához vezet, hogy a Közmunkatanács a Nánási úttól a Duna irányába merőleges utcákat tervez kialakítani.

A Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE) csónakháza 1941-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 128887)

Valójában a II. világháború vetett véget a lidóhangulatnak: a bombázások miatt számos csónakház elpusztult, a faanyagot pedig tüzelőnek használták. A háború mellett hatalmas károkat okozott az árvíz 1941-ben és 1945-ben, amikor nemcsak a parti részt, hanem Csillaghegy egész területét elöntötte a jeges ár, a felrobbantott vasúti híd roncsai miatt ugyanis feltorlódtak a jégtáblák.

A háború után gyorsan visszatért az élet a Római-partra, a magáncsónakházak helyett már államosított üdülők és hajógarázsok várták a nyaralókat. A kép 1955-ben készült. (Forrás: Fortepan/ Képszám: 91149)

A háború után államosították az üdülőket és a hozzájuk tartozó sportlétesítményeket, az egykori hangulatos csónakházak helyett alumínium- és műanyag borítású hajógarázsok épültek.

A hangulatos csónakházak helyett alumínium- és műanyag borítású hajógarázsok épültek. A Csillag csónakház napjainkban. (Fotó: Erdélyi János/pestbuda.hu)

A Külker Evezős Klub kültéri kiállítással idézi fel az egykori pezsgő evezőséletet (Fotó: Erdélyi János/pestbuda.hu)

A vízminőség romlása miatt 1973-ban betiltották a dunai fürdőzést, emiatt rohamosan csökkent a part vonzereje, a látogatók inkább a közeli strandfürdőbe mentek. Az 1990-es évektől a sport egyre inkább háttérbe szorult, a parton különböző vendéglátóhelyek nyíltak, majd a 2000-es évek elején megindult a lakóparkok építése.

Lakópark a Római-parton (Fotó: Erdélyi János/pestbuda.hu)

Az egykori Postás üdülőt 2006-ban értékesítette a Magyar Posta, évekig elhagyatottan állt. Csónakházát már elbontották, az épületet jelenleg átalakítják, a tervek szerint üdülőapartmanokat alakítanak ki benne. Átadása jövő évben várható. (Fotó: Erdélyi János/pestbuda.hu)

Az elmúlt években többször is napirendre került a Római-part jövőjének a kérdése, a témában számos egyeztetés zajlott. Az idei évben folytatódik a fejlesztési koncepció kialakítása és az árvízvédelem megújításának lehetőségeire vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány elkészítése.

A Római-part napjainkban, háttérben a vasúti híd (Fotó: Erdélyi János/pestbuda.hu)

Nyitókép: Az Adria csónakház 1930-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 45533)