Az 1870-es években Pesten templomtornyok és gyárkémények versenyeztek egymással

Írta: Dubniczky Zsolt

2021. július 2. 9:30

Pest gazdasági fejlődését jól mutatták az 1870-es években városszerte megjelenő gyárkémények, kürtők. Ugyanakkor a város rangjának megfelelően egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a templomtornyok és toronysisakok díszes megjelenésére is. Az évtized elején a terézvárosi plébániatemplom tornyát építették át, majd a város különböző pontjai számos más templom is új, elegáns tornyot és toronysisakot kapott, amelyek a mai napig a városkép meghatározó elemei.

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1871. július 2-án fejezték be a terézvárosi római katolikus plébániatemplom (Szent Teréz-templom) toronysisakjának az építését: a keresztet a torony csúcsára helyezték és megszentelték. A vörösréz sisak tervét 1870-ben Ybl Miklós készítette, amely eltér az általunk megszokott hagymás változattól. Pedig eredetileg ilyen lett volna: egy hagyma, amelyből egy hosszú, vékony kereszt nyúlik ki. S hogy azt Ybl tervezte-e vagy nem, pontosan nem tudni, de mivel falusias hangulatot keltett volna, a városi hatóság új tervek elkészítését kérte az építésztől.

A terézvárosi Szent Teréz római katolikus plébániatemplom toronysisakját Ybl Miklós tervezte (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A torony új sisakja egy négyszögből nyolcszögbe átmenő, égbe nyúló alkotás lett. Szerény, de mégis sokkal elegánsabb és esztétikusabb megoldás, mint a korábbi gúla formátumú boltozás. A szebb külső nemcsak az egyház, hanem a város részéről is megfogalmazandó igényként jelentkezett. A munkálatok költségét kétharmad részben a prímás, egyharmad részben a város, mint kegyúr viselte.

A gúlafedeles terézvárosi plébániatemplom 1838-ban (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1876. március 12.)

A terézvárosi plébániatemplom a Nagymező utcában Klösz György felvételén 1896-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A templom 1871-ben elkészült sisakja napjainkban (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A terézvárosi templomtorony azonban még ebben a megújult változatában is emlékeztetett arra, amikor Pest külvárosai – még az ipari fejlődést megelőzően – jórészt mezőgazdasági jellegű városrészek voltak. A templomtorony körül ma is látható kőkonzolos erkélynek – amit manapság inkább turisztikai látványosságnak gondolnánk –, és magának a toronynak ugyanis tűzjelző funkciója volt.

A templomtornyot körbefutó erkély, ahonnan Pest a XIX. század elején jól belátható volt (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az erkélyről éber tekintetek figyelték a várost, és harangokkal riasztották a lakosságot, ha esetleg valahol tűz keletkezett. A szakrális épület adottságait hasznosítva az apró házak fölé magasodó toronyból szinte egész Pestet jól be lehetett látni, s alig volt egy-két hasonló jellegű építmény, ami megtörte volna a látóhatárt.

Ha valahol tűz keletkezett, harangokkal riasztották a várost (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Átalakuló városkép

Pest a XIX. században hatalmas változáson ment keresztül társadalmi, gazdasági és politikai szempontból egyaránt. A kereskedővárosként ismert Pest az 1870-es években modern gyárvárossá alakult át, ami a városképben is megmutatkozott. A város nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is terjeszkedett, s a korábban megszokott egysíkú városképet és Pest sziluettjét ekkor inkább a gyárkémények és egyéb ipari létesítmények kezdték tagolni. Budáról nézve talán könnyebb volt a lokalitást egy-egy magasba szökő kürtő által meghatározni, mint a templomtornyok, toronysisakok, és az azokat koronázó keresztek által. 

Pest látképe a Gellérthegy felől 1872-1873-ban, a háttérben gyárkéményekkel (Forrás: Gerő László: Pest-Buda építészete az egyesítéskor. Bp., Műszaki, 1973.) 

Így nem csoda, hogy Pesten két építészeti alkotás, a torony és a kürtő kelt egymással versenyre. Ez a város funkcionális változásának az előszelét is jelentette, hiszen a leendő fővárosi szerepkör elnyerése joggal vetette fel az ahhoz illő városkép kiformálódásának a kérdését.

Ahogy a Borsszem Jankó című élclap látta az 1870-es években a gyárkémények és templomtornyok helyzetét (Forrás: Borsszem Jankó, 1873. október 19.)

A terézvárosi templomhoz hasonlóan más egyházi épületek is átalakultak ebben az időben. Ilyen volt a Belvárosi Szent Anna-templom, vagy közismertebb nevén szervita templom, amelyet a török kiűzését követően 1689-ben megtelepedő szerviták az 1720-as években kezdtek el építtetni, s a munkálatokat 1732-ben fejezték be. Ekkor épült a templom első tornya is, amelyet bő harminc esztendővel később, 1769-ben Faustinus Mra Amon prior átalakíttatott. 

A szervita templom és környéke 1750-ben (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1882. november 12.)

Közel száz évvel később a szerény megjelenésű templom és a hagymás sisakdísze a nagyvárossá váló környezetben leginkább egy kis falusi kápolnára emlékeztetett, ezért szükségessé vált a templom és a torony átépítése is. A lehetőséget 1869-ben Gorove István földművelésügyi, ipari és kereskedelmi miniszter teremtette meg, akinek az ajánlatára a rend a kertjéből egy 1000 négyszögöles részt átengedett a leendő központi posta- és sürgönyhivatal építésére. A telekért kapott vételárból fedezték a templom 1871 és 1874 között zajló teljes körű felújítását. Ennek köszönhetően újult meg a tetőzet és a torony is, amely nemcsak szebb és díszesebb lett, de elődjénél 12 méterrel magasabbra emelkedett. 

A szervita templom megújult épülete és tornya 1875-ben (Forrás: Magyarország és a Nagyvilág, 1875. április 18.)

A Bazilika tornyai  

A lipótvárosi Szent István-templom, azaz a Bazilika építése az egész XIX. század második felén végighúzódott. Az építkezések a század derekán, 1851-ben kezdődtek, Hild József tervei és irányítása szerint, aki először klasszicista, majd romantikus stílusban egy négytornyos, kupolás szakrális épületet tervezett, mely monumentalitásában a város(rész) leendő nagyságához illeszkedett. Hild 1867 márciusi halálát követően az építkezés vezetését Ybl Miklós vette át, aki új terveket készített az épülethez, de alapvető formáján, így a keleti és nyugati tornyokon nem változtatott.

A Bazilika négytornyos, kupolás terve 1855-ből (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1855. október 21.)

A kupoladob 1868-as beomlását követően azonban Ybl új tervekkel állt elő, amelyet két bécsi építész, Theofil Hansen és Friedrich Schmidt bírált el, s a végső, ma is látható változat az ő útmutatásaik alapján jött létre. Az ezek alapján készült újabb terveken az eredetileg négytornyosra tervezett Bazilika tornyai csak a főhomlokzatnál maradtak meg.
 
 Az 1870-es évek elején még nem is gondoltak arra, hogy templomtornyok nemcsak születhetnek, de a tervezési, építkezési folyamat során le is bonthatják őket. Márpedig a sekrestyehomlokzatnál a monumentális tornyok az 1879-es visszabontást követően eltűntek, s helyettük kis, kőkupolás tornyocskák jelentek meg. A Vasárnapi Ujság tudósítója meglepődve, de optimistán tekintett a jövőbe 1882-ben:

„A lipótvárosi bazilika a gyorsan emelkedő, rohamosan épülő fővárosnak még mindig az a hagyományos pontja, mely nem emelkedik, nem épül, mert a mi évek óta ott történik, az rombolás. A régibb falak egy részét, a négy toronyból kettőt leromboltak; […] A bazilika építésének haladása most a rombolás. Ez már megtörtént s következni fog az építés.”

Az új, kisebb tornyokat azonban a kortársak szigorú bírálat alá fogtak. Esetlennek, stílustalannak tartották őket, némelyek pedig borstartóhoz vagy cukorsüveghez hasonlították. Ez arra enged következtetni, hogy a tornyoknak fontos városképi elemet tulajdonítottak, s nemcsak a Bazilika, de más templomok esetében is. 

Ybl Miklós Bazilika terve 1874-ben, amelyen a korábbi, négytornyos formája még nem változott (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1874. november 15.)

Pest látképe a Gellérthegy felől 1872-1873-ban, a Bazilika négy tornyával (Forrás: Gerő László: Pest-Buda építészete az egyesítéskor. Bp., Műszaki, 1973.)

A Bazilika a mai Bajcsy-Zsilinszky út felől Klösz György felvételén az 1880-as évek elején, amikor a torony még ezen az oldalon is állt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Bazilika épülete 1896-ban, az épület sekrestyehomlokzatán lévő kisebb tornyokkal (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Bazilika épülete 1905 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Gúla helyett kecses toronysisak  

A mai Petőfi téren álló görögkeleti Nagyboldogasszony-templom hazánk legnagyobb ortodox temploma, amely az 1870-es években – a terézvárosi templomhoz hasonlóan – jelentős átalakuláson ment keresztük. A török kiűzése után a XVIII. században nagy számban telepedtek meg Pesten görög és macedón kereskedők, akik eleinte a pesti szerb templomot látogatták, majd 1785-ben külön templom építése mellett döntöttek. A tervek elkészítésére a kor tekintélyes építészét, Jung Józsefet kérték fel.

Az építkezés közel másfél évtizedig tartott, a felszentelésre 1801-ben került sor. A tornyokat ekkor egyszerű gúlasisakokkal látták el – mint az más templomok esetében is szokás volt, ha díszes sisakot nem tudtak vagy nem akartak kialakítani rajta –, ami sokáig a pesti Duna-part meghatározó városképi eleme közé tartozott.

A mai Petőfi téri görögkeleti templom Alt Rudolf 1853-as grafikáján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ahogyan már írtuk, az 1870-es években Pest jelentős átalakuláson ment keresztül; a nagyvárosi fejlődéshez igazodva három-, négyemeletes házak épültek. A görögkeleti templom kétemeletes tornyai ugyan még kiemelkedtek a városképből, de födémeik már eltrörpültek a szűkebb vagy tágabb környezetükhöz képest.

A görögkeleti templom és környéke 1866 körül. A tornyok tetején ekkor még gúlasisakok voltak (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ezért 1872-ben a görög egyház megbízta Ybl Miklóst, hogy a két toronyhoz díszes sisakokat tervezzen, amit az építész két változatban készített el. A második, megvalósult terv alapján a meglévőkhöz képest egy díszesebb, a homlokzat copf stílusával harmonizáló toronysisakok készültek. A tornyok sarkain elhelyezett vázáktól ívelnek felfelé, középen kerek ablakokkal áttört hasábokkal, a tetejükön pedig hosszúkás gúlasisakokkal, rajtuk a keresztekkel.

A korabeli beszámoló szerint a templom homlokzatát is megújították, középső része a szegmensív helyett elegáns timpanonnal gazdagodott, középső ablakát viszont ekkor – összevetve az ekkor készült felvételeket a korábbi ábrázolásokkal – befalazták.

Pest látképe 1874-1875 körül. A görögkeleti templom új tornyaival és a háttérben a Bazilika még meglévő négy tornyával (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A görögkeleti templom és környéke 1870 körül az új toronysisakokkal, az új timpanonnal és a homlokzat középső, befalazott ablakával (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A templom déli tornya a második világháborúban elpusztult, teljes helyreállítására 2019-ben került sor.

A görögkeleti templom 1961-ben, a déli torony a második világháborúban elpusztult (Forrás: Fortepan/Képszám: 103689, Budapest Főváros Levéltára/Városrendezési és Építészeti Osztály)

A görögkeleti templom a 2019-es helyreállítás után visszakapta a déli tornyot is (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A görögkeleti templom homlokzata napjainkban (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A görögkeleti templom tornyai napjainkban, a toronysisakok Ybl Miklós tervei szerint készültek (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Pest mai látképe a görögkeleti templom helyreállított tornyaival (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Nyitókép: Pest látképe 1897 körül a kéttornyos, kupolás Bazilika épületével. Háttérben az angyalföldi gyárkémények (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó