A Rákóczi út már 1936-ban is igen forgalmas volt, gyalogosok, járművek, köztük zsúfolt villamosok közlekedtek rajta, amikor is a Rákóczi út és a Berzsenyi utca sarkán álló négyszintes ház sarka egyszerűen összeroskadt. A katasztrófának két halottja és 9 sérültje volt. Vélhetően sokak életét megmentette az a közlekedési rendőr és egy arra járó mérnök, akik meglátták, hogy a ház fala hirtelen megreped, és erre a járókelőket figyelmeztették. A Pesti Napló 1936. július 24-i beszámolója szerint ez történt:

„A Berzsenyi utca sarkán irányította a forgalmat Benke Imre rendőr. Talán három-négy perc hiányozhatott a három órából, amikor a hajómérnök és a rendőr különös dolgokat vett észre. A Rákóczi út 73. számú ház vakolata omladozni kezdett, majd egynéhány másodperccel később téglák kezdtek hullani az első emeletről a Rákóczi-úti úttestre. A rendőr azonnal odarohant, a hajómérnök is és a járókelőket elküldte a közelből.  Összedűl a ház.  Vagy harminc embert irányítottak el a ház közeléből, amikor megtörtént a katasztrófa. A Rákóczi úti frontnak a Berzsenyi utca felé eső oldala a padlástól egész az utcai üzletek tetejéig egy másodperc alatt leomlott.”

A leomlott ház (Képes Pesti Hirlap, 1936. július 24.)

A katasztrófának voltak előjelei, a lakók már hetek óta leveleztek az épület tulajdonosával, a Magyar Általános Ingatlanbank Részvénytársasággal. Folyamatosan jelezték, hogy a falak repednek, félnek, nem érzik biztonságban magukat. A bank vezetősége szakértőket küldött ki, akik megállapították, hogy nincs semmilyen veszély, alkalomadtán majd megteszik a szükséges lépéseket.

A törmelékhalom a Rákóczi úton a katasztrófa után (Képes Pesti Hirlap, 1936. július 24.)

A bank által július elején kiküldött szakértők szerint a repedéseket egy frissen kialakított erkély okozta, ezt alá is dúcolták. Azt azonban megtiltották a bérlőknek, hogy a maguk költségére egyéb megerősítéseket végezzenek.

A bank vonakodásához az is hozzájárult, hogy az üzletekkel épp a bérleti díjon vita folyt, és nem kívántak nagyobb munkákba belekezdeni, amíg a ház alsó szintjén a bérlőkkel nem rendezték a vitát.

A rendőr őrmester, aki sokakat megmentett (Képes Pesti Hirlap, 1936. július 24.)

A lakók azonban elővigyázatosak voltak, sokan elhagyták az épületet, és a boltokban is csak kevesen dolgoztak, ennek is köszönhető, hogy az összeomló ház nem tucatnyi áldozatot követelt. A katasztrófa mértéke nem volt kicsi, hiszen a négyemeletes ház sarokszobái omlottak össze, és a rengeteg törmelék a Rákóczi útra omlott, elzárva a város egyik legforgalmasabb útvonalát. Nemcsak a közlekedés lehetetlenült el, de egy gázcső is eltört, és erős gázszag terjengett. Szerencsére ebből nem lett baj, a gázművek időben elzárta a vezetéket. Egy szemtanú, a szemben lakó Győri Ernő fogorvos ezt mondta a Kis Ujság 1936. július 24-i számában:

A szobalányom az erkélyen tartózkodott, amikor a katasztrófa megindult. Sikoltására kirohantam az erkélyre és láttam, hogy a 73-as számú ház második emeleti erkélye alatt a téglák az utcára repülnek és lefelé, hirtelen gyorsasággal hasadni kezd az épület, mintha villám sújtotta volna keresztül, A következö másodpercekben beomlott a harmadik és negyedik emelet.”

A mentésben rengetegen vettek részt, nemcsak a mentők, a rendőrség, a honvédség utászai, de civilek is, nagyon sokan pedig bámészkodni érkeztek, a tömeget öt-tízezer emberre becsülték az újságok, ahogy írták, feketéllett a Rákóczi út a rendőrkordon mögött. Azonban nemcsak jószándékú polgárok gyűltek ide, hanem – hiszen lakott épületről volt szó – sokan azzal a céllal járták a romokat, hogy amit tudnak, ellopjanak. A rendőrség nem kevés tolvajt emelt ki a tömegből.

A mentés éjszakai reflektorfényben (Képes Pesti Hirlap, 1936. július 24.)

Mint minden katasztrófa esetében, itt sem egy oka volt a szerencsétlenségnek. Az 1890-es években épített házat pár évvel korábban, 1927-ben kibővítették, egy emelettel megmagasították. Ezt még elbírta a szerkezet, nem okozott volna nagy gondot. A házban kisebb tűzeset is volt, ami meggyengítette a tartórendszert, de még ez sem okozott jelentősebb bajt. A házban a nagyobb lakásokat leválasztották, és az új válaszfalak a födémekre nehezedő tömeget megnövelték. A ház eleve gyengébb volt, mint kellett volna, mert a felső szint födémét nem a terveknek megfelelően vasbetonból, hanem olcsóbb anyagból, fából alakították ki. Ahogy azt a bank szakértői is megállapították, az újonnan kialakított erkélyek is gyengítették a tartófalakat, amihez hozzájárult, hogy időközben az épület aljában lévő üzletben nagyobb átalakítások történtek. A tartópillérből lefaragtak a nagyobb kirakat kedvéért, a falakhoz is hozzányúltak, és az így elvékonyított tartóelemek végül nem bírták el a felette lévő ház tömegét, ezek együttese, valamint a tulajdonosok halogatása vezetett a katasztrófához.

A kidöntött hirdetőoszlop elszállítása (Képes Pesti Hirlap, 1936. július 24.)

A nyomozás azonnal megindult, rövid időre két vezető banki alkalmazottat is letartóztattak, de hamarosan elengedték őket. A per végül csak 1940-ben zárult le, és mindösszesen egy, a bank által még a tragédia előtt a helyszínre küldött mérnököt, Enyedi Bélát marasztalták el, ő mindösszesen 6 heti fogházat és ezenfelül 1000 pengő pénzbüntetést kapott, mert nem lépett fel megfelelően a szemléje során. A bank tisztségviselőit, a szabálytalan építkezőket nem ítélték el.

A Rákóczi út 73. ma, a leszakadt épületrész helyén ferde, ablaktalan fallal, azon hatalmas hirdetéssel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Az épület ma is áll, ám a leomlott részt nem építették újjá, helyén egy ferde, tömör, ablaktalan fal épült, ez néz ma a Rákóczi út felé.

Nyitókép: A házomlás (Friss Ujsag, 1936. július 24.)