A Buda és Pest közötti közlekedés mindig kiemelten fontos volt, ezért már a török korban is állt itt hajóhíd, de ez a szerkezet Buda visszavételekor elpusztult. A török kiűzése után azonban sokáig nem volt állandó kapcsolat a két város között, hiszen az újabb hajóhíd csak 255 éve, 1766-ban nyílt meg.

Tulajdonképp mi is az a hajóhíd? Egy olyan szerkezet, amely a folyóba lehorgonyzott hajókon, csónakokon nyugszik, azaz az egész híd úszik a vízen. Egy hajóhídnál nincs szükség alapozásra, jelentősebb hídfőkre, ami a telepítését egyszerűbbé, olcsóbbá teszi a hagyományos hidakkal szemben. Vannak természetesen hátrányai is. Télen jégzajlásos folyó esetén ki kell szedni a vízből, mert a jég tönkreteszi. A hajóforgalomnak akadályt képez, tehát, ha hajóközlekedés van az adott folyón, kell egy olyan részt kialakítani a hídban, amely nyitható.

Pest és Buda között sajnos mind a két hátránnyal számolni kellett, hiszen a Dunán élénk volt a hajóforgalom, és a téli hónapokban a jég – a XVIII–XIX. században még gyakrabban, mint ma – jellemző volt.

A hajóhíd Carl Vasqez rajzán

Buda visszafoglalásakor, ahogy fentebb írtuk, a török hajóhíd megsemmisült. A visszafoglalt városok között a kapcsolatot egy különleges komp, a repülőhíd biztosította, de a XVIII. század közepére ez már nem volt elégséges, és ezt nemcsak a városok közönsége látta így, hanem a kormányzat is. A Helytartótanács – amely gyakorlatilag a kormány szerepét látta el – 1766. július 21-én felszólította Pest városát, hogy Albert főherceg – aki az uralkodó, Mária Terézia veje, Magyarország helytartója volt, és a székhelyét egyébként Pozsonyban tartotta – tervezett pesti látogatására a repülőhidat cserélje le hajóhídra. Azért Pest városát szólította fel a kormányzat, mert 1703 óta a pest-budai átkelés megszervezésének és az ezért szedett vámnak a joga a két városé volt, így őket terhelte a híd építésének költsége is. A hajóhidat a Hajózási Hivatal raktáraiban lévő hajókból kellett összeállítani, és eleve ideiglenesnek szánták, mivel a Helytartótanács azt is elrendelte, hogy a híd alkatrészeit a főherceg látogatása után ugyanoda vigyék vissza.

A hajóhíd egy 1805-ös metszeten (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A főherceg feleségével, Mária Krisztina főhercegnővel (akiről Krisztinaváros a nevét kapta) 1766. augusztus 20-án érkezett Budára. Ekkor már állt a Pest és Buda között felépített hajóhíd, amelyet 1766. augusztus 1-én már nyitottak meg.

A híd a mai Türr István utcánál vezetett át a folyón, és a főhercegi pár látogatása után el is bontották, hiszen eleve ideiglenesnek szánták.

Azonban bebizonyosodott, hogy hasznos és használható átkelő, ezért 1767-ben már állandó jelleggel – azaz a jégmentes időszakra – újra felépítették, kicsit arrább, a mai Rudas fürdő vonalában. Ugyan a híd nem egész évben állt fenn, mert ha jég fenyegetett, kiszedték a vízből, de innentől fogva a Pest és Buda közötti hajóhíd évtizedekig megbízhatóan szolgált. A hajóhidat ugyan a városok építették, de azt bérbe adták vállalkozóknak.

A pest-budai hajóhíd egy igen jó, tetszetős építmény volt, amely 47 hajón feküdt, a hossza a története során változott, hiszen többször áthelyezték, volt, hogy ívesen, volt, hogy egyenesen vezetett át a folyón, ezért annak hossza 350 méter és 420 méter között változott az idők során. A szélessége 9 méter volt. A hídpálya olajlámpásokkal volt kivilágítva, ízléses fülkék álltak az út mentén, a hídon pedig elhelyezték Nepomuki Szent János, a hidak védőszentjének szobrát is. Több utazó is elismeréssel emlékezett meg róla.

A hajóhíd az 1840-es években (Forrás: FSZEK, Budapest Gyűjtemény) 

Hátránya volt, hogy telente szét kellett szedni, és a hajók áthaladását biztosítandó a közepét időnként szét kellett nyitni. Egy ilyen esetet így írt le Nagy Ignác a Pesti Divatlapban, 1844. július 7-én:

„Ah, íme a hídfőnél vagyunk! De mi ez? fejünk láncba ütközik, a híd el van zárva, előtte számos kocsi áll, rajta tömérdek nép ásít, s a pénzbeszedők henyén nyujtóznak. Talán valami baj érte a gyönge lábon álló hidat? Vagy vihar szaggatá el egymástol a hajókat? Oh nem, szó sincs most e bajokról, hanem a híd meg van nyitva, hogy néhány hajó kényelmesen átsétálhasson. Lépjünk a hídra. Mennyi ember akar Budára menni, s mennyivel több óhajt Budáról Pestre sietni! nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy négyezer ember vesztegel a hídon. Szegény hajóhíd, mily keservesen recseg a nagy teher alatt...."

E hajóhídból a két városnak igen jelentős bevételei származtak, évi több tízezer forint, sőt az összeg az 1840-es évek közepére már meghaladta a 45 ezer forintot is úgy, hogy a hídon a nemesek, a honoráciorok, a papság, a katonák és ezeknek jobbágyai, abban az esetben, ha uruk dolgában jártak, vámmentességet élveztek. Ugyancsak vámmentes volt az átkelés a városi tisztségviselők és polgárok, azoknak feleségei számára. De vámmentes volt az átkelés, ha pestiek a budai szőlőikbe mentek dolgozni, és esküvőre igyekvőknek sem kellett fizetniük. Azaz szinte alig valaki fizetett, de mégis nyereséges volt a vállalkozás.

A hajóhíd pesti hídfője (Vasárnapi Ujság, 1914. február 1.)

A híd vesztét – ha sarkítva nézzük – egy türelmetlen gróf okozta, aki nem bírta kivárni, hogy a jégzajlás miatt szétszedett hidat ismét összerakják. A kellemetlenség után pár évvel mozgalmat indított, hogy a hajóhíd helyett állandó híd épüljön, és végül el is érte célját, hiszen a hajóhidat 1850-ben végleg szétszedték, mert addigra elkészült a Lánchíd. A gróf pedig nem volt más, mint Széchenyi István. 

Természetesen a történet ennél bonyolultabb, hiszen már 1784-től, tehát a hajóhíd létesítése után 18 évvel elkezdtek a hivatalos szervek és az önjelölt hídtervezők az állandó híd ötletével foglalkozni. Azonban Buda és Pest közé az 1830-as évek közepéig-végéig technikailag nem lehetett volna állandó hidat építeni, addig az egyetlen műszakilag is megbízható eszköz a hajóhíd volt.

Nyitókép: Barabás Miklós is lefestette a hajóhidat 1843-ban