Kelenföldön 1966-tól kezdődött meg a lakótelep kialakítása. A hatalmas városrészben a lakások kiszolgálására tervezték meg a városközpontot, a szolgáltatóházat, amelyet 1974 és 1979 között két részletben építettek fel.

Az 1970-es évek elején a friss beköltözők állandó panasza volt, hogy a Kelenföldi lakótelepen nincsenek megfelelő üzletek, nincs közösségi hely vagy cukrászda. Mivel a szocialista rendszerben természeténél fogva ezek a funkciók is állami feladatként jelentek meg, az állam, illetve helyi szerve, a Fővárosi Tanács gondoskodott a megfelelő szolgáltatások kialakításáról.

Maga a szolgáltatóház Zilahy István és Bada József tervei szerint épült fel, akik ezzel Kelenföldből egy „antialvóvárost” kívántak létrehozni, azaz valódi városközpontot kívántak adni a városrésznek, ahol a szolgáltatások széles köre elérhető, és nem kell ezért a városközpontba utazni.

A félig elkészült városközpont a Népszabadság 1974. december 24-i fotóján 

Annak ellenére, hogy a szolgáltatóház tervei már 1969-ben készen voltak, sőt arról a korabeli újságok is beszámoltak, a gyakorlati megvalósítás további öt évet csúszott. Csak 1973 nyarán írta meg a Népszabadság, hogy elkezdődött a városközpont építésének előkészítése. A Főber beruházásaként a 43. számú Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében 1974-ben kezdték meg a munkát. Az első épület, az ABC-áruház 1975 márciusára lett kész.

Az épület gyakorlatilag hat részből áll, ezek könnyű, acélvázas szerkezetek, amelyeket a második szint teraszai kapcsolnak egybe. A mostani pályázati kiírásban, a kerületi önkormányzat honlapján ezt így fogalmazták meg: „Az egységes megjelenést az épületeket »összefogó« fedett sétálóutca, illetve az emeleten lévő sétálóterasz nagy lepényrésze adja.” A második ütemben a szolgáltatótömb készült el, erről ezt írta az Esti Hírlap 1975. március 17-én, aznap, amikor az ABC megnyílt:

„Április végén megnyílik a szolgáltatóház 1518 négyzetméteren, két szintjén kölcsönző, Gelka-szerviz, zöldséges­bolt, szabóság, fényképész és a Takarító Vállalat kapott helyet. Augusztusra elkészül az ugyancsak kétszintes, 3 ezer négyzetméteres üzletház, amelyben boltok és szolgáltatófiókok egyaránt lesznek: rövidáru-, cipő-,babakelengye-, virág-, vas- és edénybolt, KERAVILL éppúgy, mint Patyolat, fodrász és totó-lottó-kirendeltség. Mögötte, a Szakasits Árpád úton [ma Etele út – A szerk.] épül a vendég­látóegyüttes: étterem, bisztró, eszpresszó.”

A beruházás tényleg a terv szerint folytatódott, és 1979-re már a a háromszintes művelődési házat is befejezték (ma ez a Budapesti Művelődési Központ), benne a Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtárával. 1979–1980 fordulójára a közelgő moszkvai olimpia miatt Olimpiának elnevezett mozit is átadták, amely eredetileg az Etele nevet kapta volna.

A szovjet házgyári technológiával épült lakótelepre és az új kelenföldi városközpontra az ország vezetői annyira büszkék voltak, hogy még gazdájuknak, a szovjet pártfőtitkárnak, Leonyid Brezsnyevnek is megmutatták 1979 június elején, amikor Magyarországon járt.

A szolgáltatóház ma (Forrás: Ujbuda.hu, a pályázat letölthető anyaga) 

A szolgáltatóház valóban hiánypótló volt, bár az üzletek elhelyezésével nem mindenki volt elégedett. A Ludas Matyiban (ami egy – természetesen szoros politikai kontroll alatt tartott – vicclap volt) jelent meg az alábbi olvasói levél 1979. január 11-én:

„BABAKOCSI-FELJÁRÓ- avagy: ez az, ami nincs. Kelenföldön lakom, kismama vagyok. Mint itt annyian, a Tétényi út— Szakasits Árpád út kereszteződésénél levő szolgáltatóházba járunk vásárolni. Úgy örültünk, amikor átadták ezt az üzletsort, ám nagyon szomorúak lettünk, tapasztalván, hogy egyetlen feljárót sem építettek a babakocsiknak. Ha mélykocsija van az anyukának, azt akkor sem tudja egyedül felvinni, ha történetesen erőművésznek készült volna. Ha összecsukható babakocsival közlekedik, ezt a »járművét« foghatja egyik kezében, a másikban a csemetéjét és – a harmadikban a szatyrot, vagy ha esetleg nincs harmadik keze, a kosarat a nyakába akaszthatja. Kényelmes nagyon.

Külön gond, hogy a babakelengye-, a cipő-, a háztartási és edényboltot meg a Röltex üzletet az emeletre helyezték, a Keravillt, a férfi fodrászatot, a totózót, a Gelka szervizt pedig a földszintre, holott – nem is csak a gyermekkocsival közlekedő kismamák miatt, de egyébként is – az ésszerűség éppen fordított sorrendet kí­vánt volna. Csak jobban ráér emeletet mászni az, aki úgyis a fodrászhoz ül be, mint az, aki babakelengyét vagy gumibugyit vesz.”

Az akadálymentességet később orvosolták az utolsó ütemben, a művelődési ház és a mozi építkezésekor készült rámpa az emeleti teraszos részre.

Az 1970-es években épült könnyűszerkezetes épület mára teljesen elavult, felújítani a tulajdonos önkormányzatok szerint nem éri meg, újat kell építeni. Sajátos megoldásként a szolgáltatóházat nem saját beruházásként építik újjá, hanem eladásra kínálták. A főváros 12 ezer négyzetméteres és a kerületi önkormányzat 2 ezer négyzetméteres tulajdonrészéért (a vételre felajánlott épületek között nincs a BMK és az egykori Olimpia mozi épülete) a fővárosi és a kerületi illetékesek olyan vételi ajánlatot várnak, amely a hasznosításra, az új, felépítendő házra is terveket tartalmaz, amely – az ígéretek szerint – a szolgáltatóház jelleget nem változtatja meg, azaz az ígéretek szerint nem lakópark vagy irodaház épülne itt.

A megvételre ajánlott épületrész a XI. kerület honlapjára feltöltött pályázati anyagból 

A közelben nemsokára nyílik egy új pláza, de a kelenföldi üzletház jellegében olyan szolgáltatásokat kínál, olyan üzleteket foglal magában, amelyek egy plázában nem, vagy sokkal magasabb árszinten tudják szolgáltatásaikat, áruikat kínálni.

Nyitókép: Az Etele (Szakasits Árpád) út, Tétényi út találkozásánál épülő üzletközpont 1976-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 187755)