Felavatták Herczeg Ferencnek író mellszobrát a Nemzeti Színházban. A szoborállítás a magyar dráma napján került sor, ám egyben emlékeztet a születésének évfordulójára is. Herczeg Ferenc ugyanis 1863. szeptember 22-én született Versecen, Temes megyében. Középiskoláit Temesvárt, Szegeden és Fehértemplomban végezte, majd 1881. őszén, beiratkozott a budapesti egyetem jogi karára. Ahogyan emlékirataiban írta, sem a jogi pálya, sem a jogászhallgatók társasága nem vonzotta.

„A jogi fakultáson nagyobbrészt olyan ifjakat találtam együtt, akik semmiféle tudomány iránt nem érdeklődtek, hanem csak érvényesülni akartak az életben. A fakultáson hihetetlen állapotokba cseppentem bele. A jogászok még mindig azt hitték, hogy időközönkint lármás utcai tüntetésekkel kell megmenteniök a magyar hazát.”

Huszonhárom évesen 1886-ban a Pesti Hírlapban közlik néhány cikkét és novelláját, amelyek sikert aratnak. Egy évvel később Versecen kardpárbajt vívott egy katonatiszttel, ellenfele a helyszínen meghalt, őt pedig fogságra ítélték. A váci államfogházból három hónap után szabadul. Ekkor Budán bérelt lakást és az írás felé fordult. Megjelentek regényei, majd, 1891-től a Budapesti Hírlap szépirodalmi munkatársa lett. Tagja lett a Kisfaludy Társaságnak, 1896-ban szülővárosa országgyűlési képviselője, 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1904-ben a Petőfi-Társaság elnöke lett. Írói sikereit jól mutatja, hogy 1925-ben, 1926-ban és 1927-ben Az élet kapuja című regényéért irodalmi Nobel-díjra jelölték. 

Herczeg Ferenc egykori villája a Hűvösvölgyben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

Szobrának avatásán – az MTI tudósítása szerint – Kásler Miklós az emberi erőforrások minisztere  úgy fogalmazott: bár Herczeg Ferenc német származású volt, szívében és lelkében is teljesen magyarrá lett. A két világháború között Magyarország legismertebb, legnagyobb hatású írója volt, műveinek legfőbb témája a Kárpát-medencei, ezer évre visszanyúló magyar múlt és hagyományok, a keresztény hit. Pontosan látta a trianoni békediktátum történelmi következményeit, társadalmi hatásait, és arra törekedett, hogy erősítse és meghatározza a jövő számára a magyar identitást, az összetartozás gondolatát. – Tette mindezt könyvei hasábjain, cikkeiben és a korszak meghatározó közszereplőjeként – mondta a miniszter.

 A korszak meghatározó közszereplőjeként arra törekedett, hogy erősítse és meghatározza a jövő számára a magyar identitást, az összetartozás gondolatát. A kép 1931. március 15-én a  Petőfi szobornál készült, ahol az író beszédet mondott (Forrás:FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Herczeg Ferenc pontosan látta a trianoni békediktátum történelmi következményeit, társadalmi hatásait. Részt vett 1932. október 16-án a magyar fájdalom szobrának felavatásán a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

Takaró Mihály irodalomtörténész arról beszélt, hogy Herczeg Ferenc életművét három fogalom jellemezte: az értékelvűség, a tisztánlátás és az elfogulatlanság. Ő lett az első, irodalmi Nobel-díjra jelölt magyar író, mégpedig egymás utáni három évben (1925-1927) Az élet kapuja című kisregényéért. Méltatói közé tartozott mások mellett Schöpflin Aladár vagy Kosztolányi Dezső, de második világháborút követően, a Révai-korszakban sok más alkotóval együtt kisöpörték az irodalmi kánonból. Műveit csak a rendszerváltozás után adták ki, a nevét viselő díj ma Magyarországon az egyik legnagyobb irodalmi elismerés.  

Herczeg Ferenc mellszobrát, amelyet a Herczeg Ferenc Társaság és az Emberi Erőforrások Minisztériuma állított, Törley Mária szobrászművész készítette.

Herczeg Ferenc szobrát, amely a Nemzeti Színházban áll, Törley Mária szobrászművész készítette (Forrás: Nemzeti Színház)

Nyitókép: Herczeg Ferenc író szobrát a Nemzeti Színházban Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Takaró Mihály irodalomtörténész leplezte le (Fotó: MTI/Kovács Tamás)