Az 1950-es évek végére a budapesti tömegközlekedés a teljesítőképessége határára került: a járművek zsúfoltak voltak, és eleve kis befogadóképességgel rendelkeztek. A buszoknál volt a legkritikusabb a helyzet, de a villamosoknál sem volt sokkal jobb. Ugyanekkor már sorozatban gyártották az UV jelű villamosokat a Ganznál (ezekkel még 2000 után is utazhattunk például a 47-49-es vonalon), de Budapestnek még ennél is nagyobb járműre volt szüksége.

Villamos az épülő Erzsébet híd előtt 1964-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 50623)

Az FVV, vagyis a Fővárosi Villamosvasút Füzesi Árpád főműhelyében addigra nagy számban korszerűsítettek régi, akár még XIX. században használatba vett villamosokat, de az 1960-as évek legelején egy egész más munkába kezdtek. A régi villamosok műszaki alapjainak felhasználásával csuklós villamost építettek. Az ötlet nem volt új, a testvércégtől, a Fővárosi Autóbusz Üzemtől kölcsönözték az ötletet, ahol már nagyban építették át a leselejtezett régi Ikarus buszokat csuklóssá, azaz két régi buszból készítettek egy harmadikat, nagyobbat.

A villamosnál azonban nem régi járműveket toldottak egybe, hanem látszólag teljesen új, ráadásul tetszetős, modern formavilágú jármű született, amelynek azonban a műszaki alapjaiban nem volt sajnos semmi újdonság. Ennek ellenére, amikor 1961. október 15-én bemutatkozott a – hagyományos sárgától eltérő – bézs-bordó színre fényezett villamostól mindenki el volt ragadtatva. A jármű tulajdonképpen szép volt, gömbölyded vonalai a korszakban modernnek számítottak, és a mérete valóban letaglózó volt a korábbi villamosokhoz képest.

Egy Bengáli az Erzsébet híd budai hídfőjénél 1965-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 75625)

A jármű 22 és fél méternél is hosszabb volt, és egyszerre akár 210 főt is tudott szállítani. Összehasonlításként az UV több mint 10 méterrel volt rövidebb, és igaz, hogy szerelvényként két motorkocsi között egy pótkocsival hosszabb volt, de ez az új villamos mégiscsak egy hosszában végigjárható jármű volt. Az új járművet így magasztalta a Népszava 1961. október 18-i száma:

„Budapest új »sztárját«: a csuklós villamost kedden délelőtt mutatták be. A próbaúton ott volt Kelemen Gyula, a fővárosi tanács elnökhelyettese, és a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének képviseletében Csapiár Péter elnök, Földvári Aladár fő­titkár is. Herpai László, az FVV ve­zérigazgatója elmondotta, hogy a Füzessy főműhely dolgozói a XXII. kongresszus tiszteleté­re terven felül készítették el a szemre is igen tetszetős krém színű, 200 személy szállítására alkalmas kocsit. A tervezők s az építők felhasználták a hazai, valamint a külföldi tapasztalatokat, a legmodernebb módszereket alkalmazták: a kocsit belseje sok műanyag felhasználásával készült, így könnyen tisztán tartható. Különösen este szép a csuklós villamos, amikor a belső fénycsősor világít. Elődjénél, a két kocsiból álló szerelvénynél 15 tonnával könnyebb és gyártása 2,5 millió forinttal olcsóbb.”

Mi volt az a XXII. kongresszus, amelynek „tiszteletére” a Füzesi főműhely dolgozói megalkották ez a villamost? A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa. Akkoriban, a szocializmus alatt „illett” a hazai és a gazdapárt ilyen rendezvényeit ilyen látványos „önkéntes”, a szocializmus sikereit megjeleníteni képes eseményekkel megünnepelni.

A nép az új villamost gyorsan elnevezte „Bengálinak”. A név eredetére két magyarázat is van, az egyik, hogy „benga” nagy volt, a másik, hogy a jármű hangos volt, üvöltött, mint a bengáli tigris.

Érkezik a Bengáli 1963-ban a 63-as vonalán (Fotó: Fortepan/Képszám: 50845) 

Lehetett volna olyan sikertörténet ez is Budapesten, mint a buszoknál a „házi csuklósnak” becézett jármű. Azonban nem lett az. A prototípus villamos eleve egy irányban tudott csak közlekedni, mert csak az egyik odalán voltak ajtajai, mindössze három, és csak az egyik irányban volt vezetőfülkéje. Erről gyorsan bebizonyosodott, hogy a fővárosban nem igazán működik, ezért a későbbi példányoknál az ajtók számát megnövelték, előbb oldalanként 4-re, majd ötre, sőt mind a két oldalára kerültek ajtók, ezzel már nem csak azokon a viszonylatokon lehetett közlekedtetni, ahol hurokvágányokban a villamos meg tudott fordulni. A másik probléma az volt, hogy a budapesti forgalomban a villamos egyszerűen túl lassú volt. Lassan gyorsult, nehézkes volt, nem igazán vált be.

Nem volt csúnya, csak Budapesten nem volt elég gyors (Fotó: Fortepan/Képszám: 75623)

Gyakorlatilag ezt felismerve már 1963-tól elkezdték ezeknek a villamosoknak az értékesítését. A csak egyirányba közlekedni képes villamosokat Miskolc, Szeged vásárolta meg, de a járműveket később Debrecen is alkalmazta. A vidéki városokban tökéletesen beváltak, sőt egy idő után a gyártást Debrecen át is vette. Budapestről 1980-ra teljesen kikoptak ezek a járművek, de a vidéki nagyvárosokban vígan és nagy megelégedésre közlekedtek.

Ugyan Budapesten nem volt megfelelő, de a vidéki sikert jól mutatja, hogy összesen 181 darab Bengáli villamos készült.

Nyitókép: Egy Bengáli az Erzsébet hídon 1970-ben, háttérben egy UV villamos (Fotó: Fortepan/Képszám: 26487)