A budapesti távolsági és nemzetközi buszjáratok 1927-től az Oktogonról indultak és oda is érkeztek, de a II. világháború után új, korszerű állomásra volt szükség, ezért a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium 1947-ben elrendelte egy új, központi helyen lévő állomásépület felépítését.

A választás már az első körben a belváros közepére, akkori  nevén – 1946-tól – a Sztálin térre esett, ott is az egykori Nemzeti Szalon épületének helyére, de ezt végül elvetették. Ezután más helyek is a döntéshozók látókörébe kerültek, például a Liszt Ferenc tér, de végül maradtak a Sztálin térnél, ahol egy régi háromemeletes lakóház lebontásával és néhány fa kivágásával lett elég hely az új épületre és a buszok parkoltatására.

A beruházás 1949 elején kezdődött el, és 1949. augusztus 1-jére már el is készült az épület, amelyet Nyíri István tervezett. A ház maga több volt, mint egy várócsarnok és jegypénztár, a felső emeletén kulturális rendezvényeknek is helyet adó teret alakítottak ki.

Az új épületen a terasz a csomagok pakolását könnyítette meg (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

Az átadásakor 46 járat indult innen, az „A” szárnyból az induló, a kisebb „B” szárnyból az érkező járatokat szolgálták ki. A peron felett terasz futott végig, amelynek fontos funkciója volt, akkoriban ugyanis nem a busz alján, az utastér alatti csomagtartókba helyezték el az utasok poggyászát, hanem a busz tetején, ezt érték el innen a teraszról. A Haladás című lap így mutatta be az új épületet:

„Az a modern, páratlan fényűzéssel, ele­ganciával és kecsességgel létrehozott pompás épület, amely új jellegzetes­sége a Sztalin-térnek: a vasárnap megnyílt nagy autóbusz-pályaudvar. Sokat disputáltak felépítése előtt, hogy miért éppen ide helyezik az autóbusz-pályaudvart. Ma már vilá­gos, hogy a gáncsoskodóknak nem volt igazuk. Az autóbusz-pályaudvar Budapest szivében terül el, napfé­nyes, levegős, könnyen megközelíthető és a város minden helyéről gyorsan és hamar el lehet érni. […] Üveg, márvány, aluminium és kovácsolt vas. Ezekből az anyagokból látszik a legtöbb a falakon kívül. […] A Deák Ferenc-tér felé esik az indulási pályaudvar. A padozatot márvány és hatalmas kockás gumi­szőnyeg borítja. A bejárattól balra: az állomásfőnök, a jegypénztárak és a felvilágosító iroda, jobbra: posta-hivatal telefonfülkékkel, színházjegy­irodával, újságos és könyvpavillonnal, majd pedig a poggyászfeladó­hellyel. A csarnokban van egy espresso és egy külön büffe is. Ragyogó tisztaság mindenütt. Fent a falon hatalmas méretben a jól olvas­ható menetrend. Falba épített órák. A csarnok oszlopai alatt kényelmes ülőhelyek. Sárgásmintájú óriási füg­gönyök, a kissé befeléhajló monstre ablaktáblákon.”

A modern vonalú ház – amely nem az egyre inkább eluralkodó „Sztálin-barokk” vagy szocreál  stílust, hanem a modern „nyugati” irányt követte – már 1977-ben műemlék lett, igaz akkor a teret már 1953-ban átnevezték, már nem a rendszernek kellemetlenné vált Sztálin generalisszimusz volt a névadó, hanem a kommunizmus egyik ideológiai megalapozója, Engels.

Az új állomásépület átadása (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

Azonban a forgalom növekedésével idővel új pályaudvarokra volt szükség. A Stadionoknál 1982-ben nyílt meg az új, nagyobb központ, így a keleti országrészbe innen indultak a buszok. Négy évvel később az Árpád hídnál létesült egy újabb buszpályaudvar, ami tovább csökkentette a belvárosi állomás terhelését. A nyugati országrészbe induló járatok számára 1999-ben adták át az Etele téri autóbusz-állomást, illetve a XXI. század első éveiben már épült a Népligetnél is egy buszpályaudvar.

Az épület 1975-ben, a metróaluljáró építésekor. Műemlékké nyilvánították 1977-ben (Fotó: Fortepan/Uvaterv)  

Emiatt az akkor már Erzsébet téri állomás feleslegessé vált. A Volánbusz hivatalosan 20 éve, 2001. október 16-tól nem indított és nem fogadott autóbuszokat. Igaz, ekkor az új állomás még nem volt kész. A furcsa helyzetről így írt a Népszabadság 2001. október 9-i száma:

„Legalább egy évig ideiglenes pályaudvarokról - az Etele térről és a népligeti volt trolivégállomásról - indulnak azok a távolsági járatok, amelyeket egy korábbi kormánydöntés értelmében e hónap 15-én ki kell költöztetni a belvárosból, az Erzsébet térről. Az átmeneti állapot azért nyúlik a tervezettnél hoszszabbra, mert előreláthatólag csaknem egy évet késik az új, végleges Volán­busz-pályaudvar átadása a Népliget mellett, a volt filmgyár területén.”

Az biztos, hogy az Erzsébet tér használói, az ott pihenő, a szabad levegőt élvező budapestiek számára csak jó, hogy nem ott pöfögnek a buszok. Az autóbusz-állomás elköltözött, de szerencsére az Erzsébet téren az 1949-ben átadott állomásépület, ha más funkcióval is, de megmaradt.

Nyitókép: Az új állomásépület 1949-ben (Fotó: Fortepan/Uvaterv)