A millenniumi építkezések között esztétikai és higéniés szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű a főváros élelmezését magasabb minőségi szintre emelő vásárcsarnokrendszer kialakítása. Az ekkor kialakított eredeti koncepció lényege, hogy a Vámház körúti, I. számú Központi Vásárcsarnokhoz öt fiókcsarnok, a Rákóczi téri (II.), a Klauzál téri (III.), a Hunyadi téri (IV.), a Hold utcai (V.) és a valamivel később felavatott Batthyány téri (VI.) koncentrikus szisztéma szerint kapcsolódott.

A budapesti vásárcsarnokok közvetlen előzményeit a XIX. századi vasszerkezetes nyugat-európai társaik jelentették. A modern vásárcsarnoktípus Angliából terjedt el, a kontinens csarnokai pedig főleg francia mintára, főleg a párizsi Les Halles inspirációjára épültek fel. Közép-Európában, így a magyar fővárosban is a bécsi és a berlini csarnokrendszer példáját tekintették a kivitelezők közvetlen előképnek. Az 1873-ban egyesült főváros élelmezésének legnagyobb anomáliáját az jelentette, hogy 44 piacán teljes egészében hiányzott a minőség-ellenőrzés.

Vásárlás a vásárcsarnokok előtt: a Klauzál, akkor István téri piac a XIX. század végén, háttérben az épülő Klauzál téri csarnok (Fotó: Klösz György/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.063)

Az első főpolgármester, Kammermayer Károly vezette Közélelmezési Bizottság 1883-ban javasolta a később megvalósuló koncepciót, melynek lényege egy központi és több fiókcsarnok egyidejű létesítésében és a korábbi piacok felszámolásában állt. Közben Budapest rohammértékben fejődött. Czigler Győző építész (az Andrássy úti Saxlehner-palota, a Gozsdu-udvar és a Széchenyi gyógyfürdő tervezője) az 1890. október 15-i emlékiratában kifejtette, ha a főváros kézben kívánja tartani az élelmezést, minél előbb lépnie kell:

„Elképzelhető, mennyivel nehezebb lesz majd a kifejlődött magánkereskedelem érdekeivel szemben küzdeni és versenyezni az új intézménynek.”

Az alapelveket Czigler Győző és Lechner Lajos főmérnök, középítési igazgató fogalmazta meg: a csarnokok ne szabad tereken, hanem térfalba beépítve, magántulajdonosoktól megvett telkeken, az addigi piacokhoz közel épüljenek, amelyeket a megnyitáskor bezárnának. A központi csarnok elhelyezését a közúti, vasúti és vízi összeköttetés determinálja. A legtávolabbi III. és X. kerületeket leszámítva az akkori kilenc kerület mindegyike kapott volna ellátót, a központit a IX. kerület igényeinek biztosítására is előirányozták.

A Fővárosi Közgyűlés végül 1891. május 13-én döntött a vásárcsarnokrendszer létrehozásáról és a konkrét intézményekről:

„A főv. t.hatósági bizottság f. évi május 13-án tartott közgyűléséből kelt határozatával kimondotta, hogy a vásárcsarnokrendszernek a fővárosba behozatala érdekében egyelőre belső övezetként hét vásárcsarnok létesítendő és pedig: egy központi vásárcsarnok a sóház- telekcsoporton, a kicsinybeni eladás czéljára is; és hat detailcsarnok: a VIII. ker. Rákóczy-téren, a VII. ker. István-téren, VI. ker. Hunyady-téren, az V. ker. Széchenyi-téren, I., II. Bomba-téren és az I. ker. Döbrentey-téren.”

(Fővárosi Közlöny. II. évf. 84. sz. 1891. X. 20. 2. o.)

A határozatban említett Sóház-telek a Fővámház (ma Budapesti Corvinus Egyetem) mögötti területre utal, a Széchenyi sétatér a mai Szabadság tér déli része, az István tér a mai Klauzál tér, a Bomba tér pedig a mai Batthyány tér. A mai Szabadság téri helyett – az ottani piac miatt – a közeli Hold utcába való áthelyezést a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a 1891. július 23-i rendkívüli ülésén irányozta elő.

A Fővám téri vásárcsarnok 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Döbrentei téri piac soha nem épült meg: a kialakítás részleteinek megtervezése sokáig az Erzsébet híd kialakítása miatt húzódott el. Az öt pesti csarnokot az 1894-es évben kezdték építeni. A vásárlók igényeihez alkalmazkodó, új műfajt képviselő, a funkcionalista építészetet megelőlegező építmények közös jellemzői a vasbeton és vasszerkezetek alkalmazásával létrejött új formavilág, a magas és széles főhajók, az acél tartószerkezetek, a középen vezető kocsiút, a helyi klímához igazodó téglafalak és a nyugat-európai társaikénál kisebb üvegfelületek.

A Vámház körúti Központi Vásárcsarnok, illetve a Rákóczi téri, a Klauzál téri, a Hunyadi téri és a Hold utcai (V. számú) csarnokok ünnepélyes avatására 1897. február 15-én került sor. A központit este 8 órakor Márkus József főpolgármester és Bánffy Miklós miniszterelnök nyitotta meg. Több ezren voltak szemtanúi, amint – a bevezetett vasútpályának köszönhetően – az első tehervonat begördült a csarnokba.

Ferenc József 1897. május 25-én látogatta meg az új létesítményt: délután 1-kor érkezett, és egy órát időzött az épületben, majd a Rákóczi téri csarnokot is megtekintette. A Kálvin térig hatalmas tömeg hullámzott. A csarnokok központi igazgatás alá kerültek: az első igazgató Ziegler Nándor lett, aki korábban a Közvágóhíd igazgatójaként bizonyította szakmai hozzáértését. A higiéniai odafigyelés, a szigorú minőség-ellenőrzés, az árusoktól megkövetelt bérleti díj és felelős magatartás új, modern szemléletet jelentett. Ennek ellenére a piacok is tovább működtek a közelükben.

Ferenc József beírja a nevét a Vásárcsarnok emlékkönyvébe. Weinwurm Antal fényképe nyomán (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. június 6.)

A Központi Vásárcsarnok: Pecz Samu pályadíjnyertes remeke

A Központi Vásárcsarnok építésére 1892-ben nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyre kilenc pályamű érkezett: a négy magyar mellett Párizsból, Berlinből, Lipcséből, Prágából és Szófiából. A győztes Pecz Samu lett, akihez olyan épületek fűződnek, mint a Szilágyi Dezső téri református templom, a fasori evangélikus templom és gimnázium, az unitárius templom és székház, a Gólyavár, a Műegyetem és az Országos Levéltár. „Az épület architektúrája a csúcsíves stílus formáinak felhasználása mellett egyéni felfogással készült” – összegezte röviden a koncepciója építészeti részét Pecz a művéről saját maga által írt 1898-as különlenyomatában.

A Központi Vásárcsarnok​ a mai Fővám téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Fő újítása az addig csak mérnöki szemlélettel felhasznált vasszerkezet építészi alkalmazása volt. Az épület mind a négy oldalával szabadon áll, jól kihasználja a rendelkezésére álló teret. A homlokzaton – miként Pecz más műveiben is – a középkor romanizáló-gótizáló formái köszönnek vissza, a főbejáratnál az erőteljes középrizalitban a főhajó hármas csúcsíves nyílással jelenik meg. A falakon különleges hatást kelt a különféle árnyalatú vörös és sárga téglák kompozíciója. A homlokzat Zsolnay pirogránítja mellett a tetőt is a Zsolnay-gyár mázas cserepei és kerámiafejei díszítik. A vaselemek a Schlick-vasöntödében készültek.

A bazilikásan kiemelkedő főhajó 60 méter széles és 150 méter hosszú. A 6-6 mellékhajó nem párhuzamos a főhajóval, hanem merőleges rá, így az átlós elrendezés, a hatalmas főhajókból nyíló magasabb és alacsonyabb mellékterek ritmikus váltakozása egyedivé teszi a térhatást. Az oldalfalak mellett minden oldalon karzatot alakítottak ki, ezek több helyen hídszerűen szelik át a főhajó terét.

A baromfipiac a Központi Vásárcsarnokban (Forrás: Vasárnapi Ujság,1897. június 6.)

Az épületet a hátsó oldalon baromficsarnok zárja:

„A vásárcsarnok ily módon való kettéosztása a mi sajátos és a külföldiektől eltérő viszonyainkban leli magyarázatát. Ugyanis a külföldön csak leölt és lekopasztott baromfit hoznak a vásárra, ez a szokás nálunk még nem honosodott meg teljesen. Az élőbaromfi pedig nagy lármája és bűze miatt, okvetlenül elkülönítve helyezendő el a többi árucikkektől”

– írja Pecz Samu. A telek 2 méteres talajkülönbségéből adódó egyenetlenségei építészeti bravúrra adtak lehetőséget. A torzulást két változó fesztávolságú pillérsorral egyenlítették ki, ennek következtében kis túlzással szólva egyetlen derékszög sincs a csarnokban.

A vásárcsarnok belső tere (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A galéria és a pince vízszintes vonalának megteremtése érdekében a tégla- és vasszerkezet minden oszlopnál más-más magasságban váltja egymást, így nincsen két egyforma magas oszlop, két azonos szintkülönbséget áthidaló lépcső az épületben. Az épületbe a nyugati oldalon bevezetett vasútpálya mellett a közvetlen vízi szállítás érdekében a Dunához alagutat is kialakítottak. Árvizekkor az alagutat több napra le kellett zárni, de az alacsony vízállás is gondot jelentett.

A fiókcsarnokok

A fiókcsarnokok tervezésére nem írtak ki pályázatot, hanem hármat közülük a Fővárosi Mérnöki Hivatal tervezett, a Hold utcai és Hunyadi téri csarnokok tervezésére pedig Czigler Győzőt kérték fel. A jövedelmezőség szempontjára koncentrálva a Hold utcai, a Hunyadi téri és a Klauzál téri csarnokot bérházakkal kombinálva alakították ki, a földszinten vendéglővel, kávéházzal, üzletekkel, az emeleten bérlakásokkal.

Reprezentatív csarnok Józsefvárosban

A Ferenc József által is megtekintésre méltatott Rákóczi téri csarnok tervezője Rozinay István a Fővárosi Mérnöki Hivatal részéről, de Klunzinger Pál is részt vett a kialakítás folyamatában. A belső teret két, egymást görög kereszt alakban metsző, lépcsőzetesen emelkedő öthajós csarnok alkotja. A főhajó íves kapuzata már messziről felkelti a figyelmet. Csatlakozó bérházat nem, viszont néhány lakást a telek sarkaira épült pavilonok emeletén kialakítottak.

A Rákóczi téri vásárcsarnok​ (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 A belső teret két, egymást görög kereszt alakban metsző, öthajós csarnok alkotja (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A csarnok a gazdasági világválság éveiben annyira elnéptelenedett, hogy 1936-ban felmerült, Józsefváros és Ferencváros lakói részére alakítsák át fedett uszodává. Az épület 1988-ban leégett, az eredeti tervek alapján építették újra.

Bérház mögé rejtve Pest szívében: a Klauzál téri csarnok

A Klauzál téri csarnok tervezője Klunzinger Pál. Az alaprajz egyediségét a T formája adja. A kilenchajós tér középső három hajója bazilikaszerű, a szélső hajók viszont a gyárépítészetben gyakori shedtetős lefedést kaptak. A Klauzál téri belső főhomlokzat a bérház mögé van rejtve. Előtte udvar: a csarnok középső három hajójának átriumaként, öntöttvas oszlopsorral.

A Klauzál téri vásárcsarnok (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A csarnokba széles kocsibejárót alakítottak ki. A csarnok zajának kiszűrésére 2015-ben üvegtetővel fedték le az udvart. Az Akácfa utcai alacsony hátsó homlokzat a T alaknak megfelelően kétszer olyan széles, mint a tér felőli. A szűk utcafrontot a homlokzat szarvasmarhát és sertéseket ábrázoló kődíszítései ellensúlyozzák.

Az 1986–87-es átalakítás során a vásárcsarnok jelleg megtartása mellett kibővült élelmiszer-áruházzá: ma szupermarket működik benne, a legszélső hajóiban pedig karzatot emeltek, csekély mértékben módosítva ezzel az enteriőrt.

A csarnok középső három hajója (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A hellén hatás jegyében

Czigler Győző a többi fiókcsarnokhoz képest egyszerűbb szerkezeteket, de részletgazdag homlokzatokat tervezett. A hellenista hatás azzal is összefügg, hogy az építész szakterülete az ókori építészet volt, a Műegyetemen is ezen a tanszéken tanított.

A levegősebb, monumentálisabb, háromhajós, téglalap alaprajzú Hunyadi téri csarnok falpillérein ökör-, tehén- és sertésfejeket ábrázoló kőfaragványok, a felső félköríves lunettaablakok záróköveinél pedig szatírfejek láthatóak. 

A Hunyadi téri csarnok (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Sertésfejet és más állatokat ábrázoló kőfaragványok​ a homlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szomszédos házakhoz tűzfalakkal kapcsolódó Hold utcai csarnok főhomlokzata a Vadász utcára néz, rajta gazdag díszítés: ökör, tehén, sertés, kos, őz, hal és gyümölcsök. A főhajó emeletén nagy félköríves lunetta, amit két hermapillér három részre oszt. Az 1996-os felújításkor a mellékhajók karzatával bővítették az épületet, amelynek lehetőségét Czigler is tekintetbe vette a tervezés során.

A Hold utcai ​csarnok (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Középen a főhajó emeletét díszíti a nagy félköríves lunetta (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A „kakukktojás”: a Batthyány téri csarnok

Legkésőbb a budai oldal lakossága számára kialakított Batthyány téri létesítmény nyílt meg. Az építés 1900-ban a telken álló hét régi épület bontásával kezdődött. Két év múlva, 1902. április 13-án avatták fel. A tervező, Klunzinger Pál koncepciója szerint a homlokzat a fiókcsarnokokra, míg a belső tér a központi csarnokra emlékeztet. A kiemelt főhajóhoz merőlegesen négy kereszthajó kapcsolódik. A vasszerkezetet a Schlick-gyár jegyezte.

A Batthyány téri vásárcsarnok​ (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A bejárat fölött látható címer (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A csarnokot kevésbé látogatták, mint a pestieket, emiatt már a kezdeti évtizedben veszteséges volt az üzemeltetése. 1936-ban szóba került teniszcsarnokká való alakítása. Az 1976-os rekonstrukció során a földszint nagyobb részét a karzat magasságáig beépítették, így az eredeti térhatás elveszett, ahogy a csarnoki árusok is kiszorultak. Egydüliként a millenniumi vásárcsarnokok közül teljesen elvesztette piaci jellegét: ma szupermarket és különféle más üzletek működnek az épületben. 

A földszint nagy részét a karzat magasságáig beépítették (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Központi Vásárcsarnok (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)