A budai várfal a XIX. század végére elvesztette korábbi hadászati jelentőségét, és sorsa igen mostohára fordult. A rajta nyíló kapukat a közlekedés akadályozása miatt lebontották, da magát a falat is körbeépítették. A trianoni trauma után irányult újra nagyobb figyelem a megmaradt épített örökségünkre, és így a várfal megítélése is megváltozott. A Bécsi kapu újjáépítését már 1930-ban elhatározta a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, és 1936-ra Lechner Jenő tervei szerint – nagyrészt eredeti formáját követve – meg is valósult.

A Bécsi kaput 1936-ban építették újjá (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A várfal szépítése azonban nem állt meg itt, hiszen kézenfekvő volt egyúttal az új kapu keleti oldalán futó szakaszt is bevonni a fejlesztésbe. A fal nyugati oldala mentén már korábban sétányt alakítottak ki, ezt folytatták volna a Dunára néző oldalon is. Az akkori Verbőczy (ma Táncsics Mihály) utcán álló főúri paloták kertjei azonban egészen a várfalig kinyúltak, így útját állták a tervezett sétánynak. A Közmunkatanács mint hatóság 1930-tól kezdve – a kisajátítás módszerével – köztulajdonba vette a kertek nagy részét.

A kilátás 1959-ben is gyönyörű volt a Bécsi kapu tetejéről (Forrás: Fortepan/Képszám: 196943)

A gyönyörű panoráma miatt érthető, hogy már a középkorban is nagy jelentősége volt a területnek, 1461-ben például zsinagóga is épült itt. A XIX-XX. században pedig a legnevesebb nemesi családok vásárolták meg az itteni telkeket: a Keglevichek, a Zichyk, az Apponyiak és a Hatvanyak. Rajtuk kívül tehetős polgárok is voltak a lakók között: például Márkus Emília színésznő vagy Louis Cartier francia származású üzletember.

A középkori zsinagógát emléktábla hirdeti a sétányon (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Gróf Apponyi Albert – aki a főváros díszpolgára is volt – idős korában e palotájában töltötte a legtöbb időt, és éppen az eldugott kis kertben kapott leginkább ihletet az emlékiratainak összeállításához. Ezért kérésére a Közmunkatanács a sétányt az ő életében még nem nyitotta meg. Miután viszont 1933-ban visszaadta lelkét a Teremtőjének, minden akadály elhárult a sétatér megvalósítása elől.

Az Apponyi-palota főhomlokzata a Táncsics Mihály útról nézve (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Úgy tervezték, hogy a sétány egészen a Halászbástyáig nyúljon, így teljesen körbejárhatóvá vált a várfal északi része, a Szent György tértől az újjáépített Bécsi kapu tetején át a Szentháromság térig. Az egykori József laktanyánál (ahol 1848. március 15-ig Táncsics Mihály is raboskodott) az erődítmény vonalát az 1530-as években épített Erdélyi-bástya törte meg, sokszög alakú kiszögellést képezve. A sétány ezt nem követte, csak egy kis ívet megtéve kanyarodott ahhoz a szakaszhoz, amelyen a Hatvany–Deutsch-palota és a Brit Nagykövetség állt (a háború után előbbit a Zenetudományi Intézet, utóbbit a Műemlékvédelmi Felügyelőség kapta meg). A Közmunkatanács – talán diplomáciai okokból – nem próbálkozott a kisajátítással, helyette a kertek érintetlenül hagyásával magára a várfalra épített egy konzolok által tartott gyilokjárót, amely a Halászbástyáig vitt.

Az egykori József laktanyában raboskodott Táncsics Mihály (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az új közterületet Horthy Miklós bástyasétánynak keresztelték, és 1936-ban adták át a forgalomnak. A II. világháború jelentősen érintette, de a nagyobb változások azután jöttek: 1945-ben nevezték el a négy évvel korábban elhunyt jeles költőről, Babits Mihályról, majd 1948-ban lerövidítették. Utóbbi drasztikus beavatkozás annak a következménye lett, hogy a József laktanya és az Erdélyi-bástya területét jóvátétel címén az Amerikai Egyesült Államok kapta meg, így pedig megszűnt az átjárás a sétány északi és déli fele között. Szerencsére zsákutcává nem vált, hiszen az Apponyi-palota mellett egy keskeny köz vezet ki a Táncsics Mihály utcára.

Az egykori Keglevich-palota sétány felőli homlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Babits Mihály emléktábláját 1965-ben helyezték el az egykori Keglevich-palota falán, ami a sétány legizgalmasabb építészeti emléke. Az épület keleti oldalát ugyanis neoreneszánsz erkély és félkörív alapú, lépcsőházat magában foglaló torony teszi mozgalmassá. A sárga vakolattal borított homlokzaton remekül érvényesülnek az emeleti félköríves záródású ablakok zöld spalettái. A XXVIII. században épült házat egyébként csak 1920-ban vette meg gróf Keglevich György, majd 1929-ben a sétány felőli traktusát eladta gróf Csáky Károlynak, az említett neoreneszánsz megjelenést már az ő idejében kapta az épület.

A Zichy-palota Táncsics Mihály utcai főhomlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A sétányból a Zichy-palota foglalja el a legnagyobb részt, hosszát annak köszönheti, hogy a XVIII. században négy különböző telket egyesített itt az akkori tulajdonos, Horányi Gábor. Az új épület egységes, barokk homlokzatot is nyert, így került a XIX. század közepén a Zichy család birtokába. Ők is többször átalakították, építészként dolgozott rajta Ybl Miklós és Aigner Sándor is. A sétány felé az egyemeletes hátsó szárnyak néznek, melynek egyenes záródású ablakai előtt természetesen erkélyek vonulnak, hogy gyönyörködni lehessen a kilátásban.

Az Apponyi-palota keskeny, hátsó homlokzata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Tagadhatatlan, hogy a sétány legtekintélyesebb lakója gróf Apponyi Albert volt. 1904-ben költözött ide, innen indult tehát Versailles-ba is, hogy képviselje hazáját az I. világháborút lezáró béketárgyalásokon. A XVIII. századi eredetű, egyemeletes lakóház földszintjét vonalazás élénkíti, a négy ablaktengelyes főhomlokzaton pedig egy emléktábla emlékezik meg egykori neves lakójáról. A hátsó homlokzat jóval keskenyebb, így az emeleti hármas ablak szinte ki is tölti az egészet. E sűrű, mégis esztétikus elrendezés ugyanakkor mozgalmasabbá is teszi, ami kifejezetten jó hatással van a sétány összképére.

A várfal mentén haladó sétány (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Míg egyik oldalon a hangulatos lakóházak és azok kiskertjei állnak, a másikon maga az ősi várfal kíséri az erre járók útját. A romantikus hangulatot csak fokozza, hogy a várfalon kívül is fásított park, mai nevén az Európa Liget terül el. Ideális hely ez tehát annak, aki szereti a régi épületeket, és a városi nyüzsgésből is ki akar szakadni egy rövid időre.

Nyitókép: a Zichy-palota sétány felőli nézete (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)