A nagy múltú arisztokrata família, a németújvári Batthyány grófok kevésbé ismert alakjának számított Batthyány Géza (1838–1900), aki számos főnemeshez hasonlóan nem vállalt aktív közszereplést, bár egyidőben betöltötte Sopron vármegye alispáni hivatalát, illetve születési jogon helyet foglalt a főrendiházban, majd annak 1885-ös reformja után cenzusos alapon.

Batthyány Géza gróf 1865 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Nem csupán az arisztokráciának, de a plutokráciának is tagja volt, amennyiben soraiban tudhatta az Első Magyar Általános Biztosító Társaság és a Magyar Földhitelintézet választmánya és igazgatósága. Értett a pénz kezeléséhez, kamatoztatásához, a főrendiháznak a közgazdasági bizottságában működött. A jótékonykodás terepén is szerepet vállalt, belépett a Jó-szív Egyesületbe, amelynek egyidőben az egyik alelnöki tisztségét is betöltötte, az egykori miniszterelnök, Tisza Kálmán feleségének az elnöksége mellett. Géza gróf nagy pártolója volt a művészeteknek, e minőségében rokon lélekre lelt feleségében, távoli rokonában és a mártír miniszterelnök, Batthyány Lajos leányában, Batthyány Emanuela/Emma (1837–1922) grófnőben és hajlamait örökölte fiuk, ifjabb Batthyány Géza (1861–1891) is.

A gróf alapító tagja volt a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak, támogatta ennek folyóirata, a Turul megjelenését, több értékes műtárgyat adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ilyen formában a magyar tudományos önszerveződés és tudományfinanszírozás területén is tiszteletre méltó nyomot hagyott maga után. Kalapot emelhet emléke előtt az utókor.

Batthyány Géza az 1880-as években vásárolt két telket a Teréz körúton, az Oktogon szomszédságában. Az egyikre palotát akart építtetni a családja számára, a másikon pedig egy háromemeletes bérház építésében gondolkodott befektetési céllal. A korszakban a főváros és az állam is rendkívül jelentős adókedvezményben részesítette a budapesti bérlakáscélú építkezéseket, melyek így hamar nagy nyereséget hoztak a beruházóknak. Batthyány tehát üzleti befektetéssel egészítette ki a rangjának megfelelő reprezentatív palotaépítést.

Hauszmann Alajos műépítész, a Batthyány-palota tervezőjének fotója az 1910 körüli évekből (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, 553-1933)

A gróf a boldog békeidők Budapestje egyik sztárépítészének tekinthető és a neoreneszánsz jegyében alkotó Hauszmann Alajost kérte fel terve megvalósítására. A munkára meginvitált építész erre így emlékezett vissza memoárjában:

„1884-ben ismerkedtem meg gróf Batthyány Gézával, aki a Teréz körúton két szomszédos telket vásárolt, melynek egyikére palotát, másikára bérházat szándékozott építeni és felhívott a tervek megfogalmazására. A palota homlokzatát a firenzei Strozzi-palota mintájára kívánta kisebbített méretben, és hiába volt minden ellenvetésem, ő ahhoz ragaszkodott, és nekem, bár contre coeur [vonakodva], engednem kellett. A palota belső kiképzésében azonban már szabadabban mozoghattam, és azt hiszem, hogy jó dolgot készítettem.”

Batthyány Géza gróf Teréz körúti palotájának homlokzati képe (Forrás: Építő Ipar, 1888. 5., rajzmelléklet)

A főváros úgynevezett középítési hetes albizottmánya és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1884 február–márciusában adott építési engedélyt a Teréz körúton a kétemeletes palotára és a szomszédságában a háromemeletes bérházra. Hauszmann építészeti terveinek megvalósítását Vahl Hugó építőmester vállalta magára. Egy évvel később, 1885 szeptemberében a tervek még módosultak is, de az illetékes albizottmány és a Közmunkák Tanácsa ezeket is jóváhagyta.

A palota földszintjének és első emeletének alaprajza (Forrás: Építő Ipar, 1888. 6., rajzmelléklet)

A palota keresztmetszeti ábrázolása (Forrás: Építő Ipar, 1888. 11., rajzmelléklet)

Hauszmann fönti visszaemlékezése elárulja a palotatervezés lényegét. Batthyány rajongott a firenzei reneszánsz Strozzi-palota iránt, ezt akarta másolni. Mint Hauszmann említette, ellene volt az itáliai palazzo másolásának, de Batthyány nem engedett elképzeléséből, ezért megtervezte számára a Strozzi-palota arányaiban kicsinyített mását. Amíg a mintául szolgáló építmény kilenctengelyes volt, és kapuja a falszakasz közepén helyezkedett el, addig a Batthyány-palota csak héttengelyesre lett tervezve, és kapuja az utcai homlokzat bal oldalára került.

A homlokzat falait a toszkánai modellt követve terméskövekből kifaragott kváderkövekből rakták ki, az ablakok és a homlokzatból kiugró, konzolokon nyugvó övpárkány is a Strozzi-palotát utánozta. A firenzei épülettel ellentétben a Batthyány-palota nem önmagában álló épület volt, hanem két oldalról is a szomszédos építményekhez támaszkodott, így az oldalát nem kellett a mintához igazítani.

A budapesti palotának csak az utca felőli oldala lett kétemeletes, a többi szárnyon csak egy-egy emeletet alakítottak ki. Az utcai falra ugyanúgy kihelyezték a lovak kikötésére használt vaskarikákat, illetve a laternának nevezett lámpásokat, amint a toszkánai mintán is megtalálhatók voltak. Ezzel a Strozzi-palota másolása véget is ért.

A palota nagyterme (Forrás: Ország-Világ, 1888. 1. sz.)

A különböző forrásokban úri szalonnak és oldalszalonnak is nevezett első emeleti terem (Forrás: Ország-Világ, 1888. 1. sz.)

Részlet a palota lépcsőházából, amely a földszintet és az első emeletet kötötte össze (Forrás: Ország-Világ, 1888. 1. sz.)

Hauszmann a számára nem kedves palotamásolási műveletről az Építő Ipar című lapban két évvel később megemlékezett:

„Benedetto de Majano egyszerű nemességgel alkotta Strozzi palotahomlokzata szolgált mintául. A mennyire a változott viszonyok és körülmények megengedték, az ablakok elosztása és kiképzése, valamint az emeleteknek egymás közötti aránya az eredeti szerint megtartatott, a tetemesen kisebb méretek és a tervező egyénisége azonban eltérő részletezést és más egyéb átdolgozást is szükségessé tettek.”

Hauszmannal egyidőben írt cikket a palotáról Justh Zsigmond az Ország-Világ című hetilap hasábjain, mely szerint XV. Lajos francia király korának ízlésvilágát és pompáját látta megelevenedni, miközben Batthyány grófnő körbevezette a termekben. Az udvar és az épület belső helyiségeinek kialakításában Hauszmann már nagyobb tervezői szabadsággal rendelkezett, bár a megrendelő család tagjainak elképzelése is megjelent a kivitelezésben.

Az udvart átjáró kötötte össze a szomszédos bérházzal, hogy a palotában tartott fogadásokra, bálokra érkező vendégek hintói, kocsijai akadálytalanul áthaladhassanak rajta. Az utcára néző három szint mindegyike a grófi család lak- és tartózkodási helyeként lett kialakítva. A személyzet szállását, a konyhát, istállót, kocsiszínt, a mellék(cseléd)lépcsőt az udvari szárny földszintjén és első emeletén helyezték el. E szárny lépcsője kötötte össze a pincétől a padlásig a különböző hátsó szinteket.

A lépcső korlátai és kandeláberei a kor híres fémmegmunkálója, Jungfer Gyula „császári és királyi udvari épület- és műlakatos mester” alkotásai (Forrás: Ország-Világ, 1888. 1. sz.)


A kovácsoltvas kapu és a laternának nevezett míves kivitelezésű lámpa szintén Jungfert Gyula munkája (Forrás: Ország-Világ, 1888. 2. sz.)

A földszint utcai szárnyán a kapu mellett váróterem, a főlépcsőház és ifjabb Batthyány Géza számára kialakított garzonlakás kapott helyet. A kapu aljával együtt ezek már úgy lettek megmintázva, hogy a reneszánszból átmenetet képezzenek a barokk stílusba. A földszinti előcsarnokban kapott helyet egy nagy, barokk rámás családi festmény. Itt volt látható egy keleti hímzés is, melyet Batthyány Lajos miniszterelnök még a reformkori keleti utazásáról hozott haza. A főlépcsőt szürke márvány borította.

Az emeleten három szalonba (úri szalon, nagyszalon/nagyterem, női szalon) léphettek a látogatók. A szalonok eltérő – halványkék, olajzöld és „fraise ècrasèe” (pirosas árnyalatú) – színben pompáztak. A korabeli fényképfelvételeken jól láthatók e helyiségek pazar berendezései. „A főközlekedési helyiségek, valamint termek mennyezetei és részben falai is, átmeneti barokkstylben, közvetetlenül felrakott stucco-anyaggal díszíttettek, mely munkákat Szandház és Szabó budapesti jóhírű képfaragók kitűnő szakavatottsággal és valóban művészien végeztek” – emlékezett Hauszmann.

A lépcsőházi bútorok és a fal díszítőelemeinek kialakítása jelzi, hogy az épület külsejének reneszánsz mintáját már nem követték a belső terek enteriőrjének tervezésekor (Forrás: Ország- Világ, 1888. 2. sz.)

A nagyterem/nagyszalon elnevezéssel emlegetett helyiség az arisztokratikus társasági és társadalmi reprezentáció fő fóruma a palotában (Forrás: Ország-Világ, 1888. 1. sz.)

A palota úri szalonja, a falakon a grófi házaspár rézmetszetgyűjteményével 1900 körül (Forrás: Iparművészeti Múzeum, Fényképgyűjtemény, FLT 6063)

A reprezentatív főlépcső csak az első emeletre vezetett fel, a grófi család által használt második emeletre már egy-egy csigalépcsőn („vörösfenyőfából gyönyörűen dolgozott falépcső”) lehetett feljutni, amelyek a gróf és a grófnő munkájának szolgáló egy-egy dolgozószobából („írószoba”) vezettek fel. A második emeleten voltak megtalálhatók a hálószobák, a „toilette, fürdő, gardrobe- és reggeliző helyiségek”.

A nagyterem a századfordulón (Forrás: Iparművészeti Múzeum, Fényképgyűjtemény, FLT 6051)


A „fraise ècrasèe” színében pompázó női szalon 1900 körül (Forrás: Iparművészeti Múzeum, Fényképgyűjtemény, FLT 6064)

Az Építő Ipar című műszaki hetilapnak Az 1886. évi építkezések Budapesten címet viselő beszámolója szerint az adott esztendőben a Batthyány-palota a fővárosi építkezési beruházások közül az egyik legjelentősebb volt, az akkor emelt épületek sorában a tizenharmadik helyen állt a kivitelezési költségek tekintetében. A szaklap tudósítása szerint 152 625 forintba került az építkezés. Ezen összegnél az 1886. évi építések közül csak háromemeletes lakóházak, rendőrkaszárnya, a budapesti egyetem természettani és a Ludovika Akadémia épületei kerültek többe. A palota 1886-os átadása után két évvel Hauszmann cikket írt róla az Építő Ipar hasábjain, melyben az összköltségeket 188 ezer forintra tette, a beépített területet pedig 617 négyzetméterben határozta meg.

A női szalonban elhelyezett vitrines szekrény, amelyben Batthyány grófnő legyezőgyűjteményét tárolták (Forrás: Iparművészeti Múzeum, Fényképgyűjtemény, NLT 1086)

A nagy szalonban kiállított barokk díszszekrény (Forrás: Iparművészeti Múzeum, Fényképgyűjtemény, NLT 1087)

Mivel a tervező e cikkében felsorolta, hogy mely vállalkozók és cégek kaptak megbízást a palota egyes elemeinek kivitelezésére, pontosan ismerhető a kivitelezők listája. Ebből látható az is, milyen jelentős és összetett volt a XIX. század második felében az ipari és technikai fejlődéssel lépést tartva a legmodernebb igényeket kielégítő módon megtervezni és kivitelezni egy palotaépületet. Vahl Hugó végezte az föld- és kőművesmunkákat, a külső kőfaragó munkákat a Sóskúti Kőbánya Részvénytársaság, a belső karsztmárványmunkákat a Scalmanini és Társa cég, az asztalos- és ácsmunkák a Gregersen G. Gyár nevéhez köthetők, a bádogosfeladatokat Reisz Gyula, a palafedést Zelder Alajos végezte.

A vasmunkákat és az istálló berendezéseit a Schlick Vasöntő és Gépgyár Részvénytársaság készítette. „A lakatos munkákat pedig Jungfer Gyula cs. és ki. udvari épület- és műlakatos mester végezte, a ki a külső rácskapu, valamint a főlépcsőházban és az ugyanott álló kandelláberekben valóságos remekműveket alkotott.” A mázolást Stecher Károly csinálta, az üvegesfeladatokat a Forgó István és Társa cég, a szobákat Scholz Róbert császári és királyi udvari festő festette ki. A kályhákat a Hardtmuth L. és C. vállalkozás, a parkettákat Neuschlosz Ödön és Marcell készítette el.

A Teréz körút az Oktogon irányából nézve, a boldog békeidők korában, 1887-ben. A sörház melletti épület a Batthyány-palota. A kép közepén pedig Batthyány Géza bérháza látható (Fotó: Fortepan/Képszám: 82557)

A „terrazzo,” (műkő) munkálatokat Depold Alajos végezte. „A gáz-, vízvezetéki és csatornázó, valamint a központi fűtő munkákat Zellerin Mátyás; az elektromos házi vezetékeket és csengettyűket Fischer Sándor; az aranyozó munkákat Schmidt Gyula; az udvari szárnyakban fekvő helyiségeknek bútorberendezését pedig részben Michl Alajos, részben pedig Emmert Károly budapesti iparosok foganatosították, a márványkandallókat és karrara márványfürdőt pedig Masini Rt. készítette.” A felsorolás – tekintettel arra, hogy a felsorolt cégek és mesterek is szakmájuk elitjéhez tartoztak – a korabeli luxuskivitelezést is kifejezte, amely a palotában megjelent.

A jobb oldali, ismeretlen, szivarozó úriember háta mögött látható a Batthyány-palota homlokzata 1917-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 55514)

Batthyány Géza és felesége a korban híres műkincsgyűjtőnek számítottak, régi bútorok, rézmetszetek, legyezők, festmények, japán vázák, egyéb dísztárgyak alkották gyűjteményüket, melyeket a palota termeiben halmoztak fel, és a korabeli fényképek vissza is adják azt a miliőt, melyben a szenvedélyes műgyűjtő arisztokrata família tagjai élték mindennapjaikat. A kincsek között megtalálhatók voltak olyan tárgyak is, amelyek a grófnő
édesapja, a Haynau által kivégeztetett első felelős magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos után maradtak rájuk.

A palotában végigvezetett Justh Zsigmond is páratlan értékeket látott maga körül.

„Egy barokk szekrény tele szebbnél szebb meisseni porczellánnal, aztán a faise ècrasèe szalón Boulle szekrényei, a gyönyörű renaissance korabeli hímzett selyem takaró, Mária-Terézia királynő ezüst táblájú imakönyve, egy halvány zöld- és rózsaszínű rococo fali szekrény, a gyönyörű barokk órák s az ezer kis bibelot [csecsebecse] – más korba visz át bennünket.”

Amikor 1919. március 21-én a kommunisták megszerezték a hatalmat Magyarországon, és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a palotába önkényesen beköltözött, és itt ütötte fel főhadiszállását a Cserny József vezette vörös terrorcsapat. Az épület homlokzatára felírták: „A Forradalmi Kormányzótanács terrorcsapata.”

A fegyveres csoport megjelenése ellen még a kommunistákkal koalíciót alkotó szociáldemokraták is tiltakoztak – nem sok sikerrel. Kun Béla azonban felhívta Cserny figyelmét, hogy „a terrort nem kiírni, hanem csinálni kell.” Cserny és terrorlegényei e figyelmezetés jegyében indultak a palotából a magyar társadalmat rettegésben tartó akcióikra, és az épület alagsorában több kínzást, gyilkosságot elkövettek a százharminchárom napos vörösuralom alatt.

Cserny József (a kép bal szélén 1-es számmal jelölve) és kommunista terroralakulata a Batthyány-palota előtt fotózkodnak 1919. május elsején. A terroristák feje fölött jól láthatók a palota vaskarikái a függőleges csíkozású drapéria között, melyek a mintának szánt firenzei Strozzi-palota falán is megtalálhatók (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 1305/1960)

Cserny József, az 1919-es kommunista diktatúra által bevezetett vörösterror egyik főszereplője, aki bolsevik terrorkülönítményével a Batthyány-palotából indult a terrorakciók végrehajtására (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 900/1948)

Az épület homlokzatára azonban gyorsan új felirat került: „KUN-VÁGÓ LAKTANYA” alatta pedig „LENIN FIÚK.” Ezt a korabeli fényképfelvételek is megörökítették, melyeket a kommunista propaganda 1919-ben készített május elsejének megünneplése alkalmából, amikor a palota előtt parádézó terroralakulat is rivaldafénybe került, és a palota homlokzatának nagy részét vörös drapériával vonták be.

A Tanácsköztársaság 1919-ben megünnepelte május 1-jét. Ez alkalomból a Batthyány-palotát is feldíszítették, amely ekkor a „KUN-VÁGÓ-LAKTANYA – LENIN FIÚK” elnevezést viselte (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 57.1071.3)

A vörös különítmény tagjai a palota udvarán (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 49)

Egy időre a Forradalmi Kormányzótanács feloszlatta Cserny alakulatát, de mivel a rezsimet nem lehetett terror nélkül fenntartani, újjászervezték a csapatot, és a palotát újra birtokba vehették. Az alakulat újjászervezésekor Kun Béla is megjelent a Batthyány-palotában, és beszédet intézett a terrorkülönítmény tagjaihoz.

A Csernyék által itt talált pazar és kényelmes berendezés szöges ellentétben állt a kommunizmus által hirdetett egyenlőséggel és az arisztokratikus fényűzés elutasításával. De nem ez az egyetlen eset a történelemben, amikor lebuktak a bolsevikok, miszerint vonzódtak a luxushoz, és élvezték az exkluzív főúri kényelmet. A falak között a terroristák óriási mennyiségű fegyvert, lőszert és robbanóanyagot is felhalmoztak. A Batthyány család után a Frankfurti Általános és Életbiztosító Rt. költözött a palotába.

Napjainkban a palota házasságkötő teremként funkcionál, de a Magyar Tudományos Akadémia egyes szervezeti egységei is e falak között kaptak elhelyezést.

Nyitókép: A Batthyány-palota homlokzata (Forrás: Építő Ipar, 1888. 5., rajzmelléklet)