Megközelíteni legegyszerűbben a 14-es villamos végállomásától érdemes, amely a Lehel tértől indul. Utunkat célszerű kezdeni kis kitérővel a Homoktövis park felé, amely egy felújított kis parkocska a házak között. A homoktövissel bővebben egy másik újpesti cikkben foglalkoztunk, a védett homoktövises kapcsán, amely innen alig két kilométerre található. Nem véletlenül hoztak itt beljebb, a házak között egy emlékparkot létre a homoktövisnek.

A Homoktövis park egy részlete (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Innen már egy ugrás a Homoktövis utca, ahol tulajdonképpen a Farkas-erdő kezdődik. Az erdő faállománya elegyes: fenyő, tölgy és  akác alkotja nagyrészt. Utólagosan telepített erdő, amelyet a Pilisi Parkerdő Zrt. tart fenn más hasonló erdőségekkel egyetemben a pesti oldalon. A talaj a Duna hordaléka, homok, amelyet az erdő telepítése előtt homokgyepes, a mélyebb részeken vizesebb nádasok alkottak. Ugyanis az erdőnek van egy mélyebb fekvésű része, ahol lényegében egy mocsár terül el. Most márciusban azonban meglehetősen száraz volt az időjárás, óvatosan át is lehetett rajta kelni.

A szintkülönbség nem nagy az erdő különböző pontjai között, de azért 10 méter megvan a legmélyebb és a legmagasabb pont között. Az erdő területe 50 hektár körül van, és körülbelül 3 kilométeres sétával kényelmesen bejárható. Az erdei ösvények kellően szélesek, ideálisak futáshoz, kiránduláshoz, családos sétákhoz.

Széles ösvényeken haladhatunk (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Az erdőt pár éve „felújították”: kitakarították, ismeretterjesztő táblákat helyeztek ki, és sok-sok padot, amely vonzóvá teszi a legtöbbünknek az erdei kikapcsolódást. Szemét szerencsére nem sok van, a szélein ugyan előfordul, de ez sajnos többnyire az autósok bűne.

Ha célirányosan a már említett Homoktövis utcától haladunk befelé, az erdő mélyébe a sorompótól, akkor találkozhatunk egy fehér alapon piros szív turistajelzéssel. Ez a szívbarát túraútvonalak jelzése, utalva arra, hogy komolyabb akadálytól, szintkülönbségtől nem kell tartanunk. A Hárs-hegy oldalában, körben a hegy körül is hasonló jelzéssel találkozhatunk.

Sőt, nemcsak szívbarát, hanem szívmelengető is az útvonal, mert temérdek mókus lakja az erdőt, és lépten-nyomon beléjük botlottunk látogatásunk során. Márciusban még nincs lombozat, ezért tényleg láthattunk többet is, mi húszig számoltuk, de bizonyára jóval többen élnek itt. A mókusok kecses mozgása, ugrándozása az ágakon vidám pillanatokat tud szerezni.

Egy óvatlan mókust sikerült lencsevégre kapnunk (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A Magyar Madártani Egyesület több madáretetőt is kihelyezett, ezek környékén a mókusokból is több van, de a madárkák látogatása szintén hasonló kellemes perceket tud adni az embernek. Főleg a mocsaras rész meredekebb oldalain sok az etető, és így a madár, a mókus is. Az erdő többi részén is vannak etetők, illetve kihelyezett odúk is, amelyekbe télen gyakran mogyorós pelék is költözhetnek, de ők jóval ijedősebbek, így sajnos nem sikerült megfigyelni belőlük egyet sem.

Az erdő déli oldalán a Rex Kutyaotthon található. Érdemes csendben elhaladni mellettük, mert ha nem vagyunk óvatosak, nagy kutyaugatásban lehet részünk. Viszont várják is a látogatókat, pórázon az erdőben el is lehet vinni sétára a kutyuskákat, ami szintén igen jótékonyan hat az emberi lélekre. Szép, igényesen kialakított kutyamenhelyként funkcionálnak, bár mi nem éreztük magunkat ennek megítélésében kompetensnek. Legközelebbi látogatásunkat kutyasétáltatással is összekötjük.

A kutyaotthon jól el van kerítve az erdő többi részétől (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ahogy már volt róla szó, szemét kevés van a területen, de az erdő közepén néhány hatalmas beton csatornadarab csak ott maradt, vagy ottfelejtették. Ezek elszállítása ma már rendkívül körülményes is lenne, ugyanis a fák benőtték, így kivágásuk nélkül talán már el sem lehet mozdítani őket a helyükről. Kár, hogy erre nem gondoltak korábban.

Az ottfelejtett csatornaelemek nem épp autentikusak (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Mi még tettünk egy kitérőt a szomszédos XV. kerületbe a bányató felé. Ehhez át kellett kelnünk a forgalmas váci vasútvonalon, amely mentén egyébként elég szép, új telepítésű parksáv húzódik. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Farkas-erdő déli oldalánál pedig a Szilas-patak folyik el, ennek partján is érdemes lehet folytatni a sétát, mert szépen parkosított ez a terület is.

Pesti erdőkhöz méltóan bunkerekkel is találkozhatunk (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Mi azonban átkeltünk a vasúton, majd a hírhedt Dunakeszi úton, hogy az M0-s melletti bányatónál tegyünk egy látogatást, de sajnos magánterület, és kerítéssel le is van határolva, így a Naplás-tó méreteivel egyező, talán Budapest legnagyobb álló vízfelületét nem sikerült megtekintenünk.

Az újpestiek kitettek magukért: ágyásokba is telepítik a vadvirágokat (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Összességében a Farkas-erdő és környéke bőven megéri a látogatást, főként a mókusok miatt. A pesti oldalon szinte bizonyos, hogy ilyen kis helyen ennyivel máshol nem találkozhatunk. Ráadásul nem is félősek, úgyhogy nem kell Londonig utazni a híres mókusos élményekért.

Másik megemlítendő dolog az erdő széles ösvényhálózata, itt nem kell attól tartanunk, hogy valami belénk akad vagy megszúr. Kényelmes utakon járhatunk. A vizes élőhely és a kutyaotthon csak színesíti az élményeket, ezért érthető, miért örvend nagy népszerűségnek az újpestiek, főleg a káposztásmegyeriek körében. Apropó, a homokos föld egyébként kiválóan alkalmas a káposztatermesztésre, a XVIII. századig sok káposztát termesztettek itt, innen ered a káposztás előtag is.

Nyitókép: A Farkas-erdő egyik ösvénye (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)