Ahogyan mi is megírtuk, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palota nagy változások előtt áll. Ez tulajdonképpen illeszkedik eddigi történetéhez, mely rendkívül eseménydús volt. A mai palota helyén álló, XVII. század végén épült kisebb barokk épületet Károlyi Antal (1732–1791) vásárolta meg Barkóczy János főispántól 1768-ban, majd leszármazottja, Károlyi György (1802–1877) bővítette és építtette át Anton Pius Riegl és Heinrich Koch tervei szerint klasszicista stílusban.

A palota homlokzati terve 1769-ből (Forrás: Révhelyi Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története. Tanulmányok Budapest múltjából 2., 1933.)

A későbbiekben Pollack Mihály és Ybl Miklós is dolgozott az épületen. Alaprajza már a kezdetektől egy U betűt formált, és a két hátranyúló szárny mögött egy tekintélyes méretű kert is tartozott az ingatlanhoz. A telket balról a Cukor (ma Ferenczy István) utca határolta, jobbról viszont a Harruckern–Weinckheim-palota állt mellette, zárt utcasort képezve. A sűrűn beépített Belvárosban a nagyközönség csodálta a kertet, melynek virágai a Magyarország és a Nagyvilág című lap 1880. május 2-i tudósítása szerint beillatozták a környéket:

„Tavasszal az utczára hajolnak ki a virágfürtök, mikkel a kerítésre támaszkodó akáczfák kedveskednek. Ez a bűbájos kert szabatos, arányos, oly határozott vonalú s minden részletében oly kecsesen kidomborodó! Árny és fény, sötétség és világosság kellő mennyiségben és szép minőségben omlik szét a kertben…”

Mikor a Károlyi család a XX. század elején anyagi gondokkal küszködött, és a palotát gróf Mikes Árminnak adták bérbe, a kertet akkor is megtartották saját használatra. A Belváros utcahálózatának rendezése kapcsán 1903-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa több másik mellett a Harruckern–Weinckheim-palotát is lebontatta, hogy megkönnyítsék a Múzeum körút felé tartó közlekedést. Ebből kifolyólag a Károlyi-palota jobb szárnya egy hosszú tűzfallal nézett a Kaplony (ma Henszlmann Imre) utca felé.

A Károlyi-palota mellett még látható a Harruckern–Weinckheim-palota is 1890 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A vörös gróf nevet méltán kiérdemlő Károlyi Mihály fejében 1912-ben fordult meg, hogy lebontatja a palotát, és helyébe bérházakat építtet. A sajtóban kialakult heves tiltakozás hatására végül meggondolta magát, és inkább az épület modernizálásához fogott: Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek tervei szerint az udvari szárnyak istállóit autógarázzsá alakíttatta át, a palotában pedig a fürdőszobákat korszerűsítette.

A palota már a szomszédja nélkül 1903 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az I. világháború utáni politikai szerepvállalása miatt viszont Károlyi 1919. július 4-én emigrálni kényszerült, így a palota üresen maradt. A volt köztársasági elnök ellen két évvel később indított perben 1924. december 16-án hoztak jogerős ítéletet: bűnösnek találták hazaárulás és hűtlenség vádjában, így teljes vagyona az államra szállt. Ennek jelentős része azonban hitbizománynak számított, ami valójában nem a bukott politikus, hanem az egész család tulajdona volt, így nem is lehetett tőlük elidegeníteni. A megoldás végül az lett, hogy az állam pénzben kárpótolta a grófokat.

Károlyi Mihály forradalmakban játszott szerepe ellenére a palota és kertje továbbra is népszerű helyszín maradt. 1927-ben Padányi Gulyás Jenő a Nemzeti Színház új épületének helyszínéül e kertet szemelte ki, bár az ötlet – a telek rendkívül jó fekvése miatt – már a század legelején is felmerült. A rövid szárú, görögkereszt alaprajzú színház terve szerencsére papíron maradt, maga a palota viszont nagy változások előtt állt: a székesfőváros a Fővárosi Képtár céljára szemelte ki, és 1928-ban ötmillió pengőért meg is vásárolta a családtól. A következő év első napján került hivatalosan is új tulajdonosához, ekkor pedig a kertet is megnyitották a nagyközönség előtt, közparkká vált.

A Károlyi-kert az 1910-es években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Fővárosi Múzeum alapításának gondolata 1887-ben vetődött fel először a Fővárosi Tanácsban, de csak 1899-ben követte tett is. Székhelyét ekkor az 1885-ös országos kiállítás Képzőművészeti csarnokában, a későbbi Olof Palme-házban határozták meg, amely ma a Millennium Háza nevet viseli. A gyűjtemény a későbbiekben tovább gyarapodott, és több különböző helyszínen kapott ideiglenes otthont. A Károlyi-palota megvásárlásával kifejezetten a Múzeum rendezését kívánták elérni, a tervek szerint itt egyesítették volna az összes gyűjteményt.

Az 1885-ös országos kiállítás Képzőművészeti csarnoka (Fotó: Fortepan/Képszám: 31748)

Az új funkcióhoz természetesen szükséges volt az épület belső tereinek kisebb átalakítása, illetve ezzel összefüggésben elárverezték a gazdag berendezését, bútorait, képgalériáját, könyvtárát és iparművészeti kincseit is. Az épület központi traktusának bal oldalán, valamint a Ferenczy István utcai szárnyban a kőtárat és az őskortól a török hódoltságig terjedő időszakot bemutató kiállítótereket, a Kaplony utcai szárnyban pedig irodákat alakítottak volna ki, illetve a szárny végén helyezték el a Zichy Jenő adományaként a fővároshoz került értékes gyűjteményt. Az emeletet a díszlépcsőház és egy előadóterem kivételével teljesen a török kiűzése utáni időszakot bemutató, állandó kiállításokkal töltötték volna meg.

A palota alaprajza a gyűjtemények tervezett elrendezésével (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum)

A költözés azonban nem a tervek szerint alakult, így a kőtöredékek a Halászbástya északi tornyában kialakított raktárakban maradtak, ahol 1932 után a közönség számára is lehetőséget biztosítottak a megtekintésre. A Tanács a Fővárosi Képtárat is ebben az évben alapította meg hivatalosan, a 893/1932. számú határozatával. Anyagát a korábban vásárolt festmények, a Zichy-gyűjtemény és Lotz Károly hagyatéka képezte. Ez végül tényleg a Károlyi-palotában nyert elhelyezést, melynek belső tereiben egyúttal szakszerű helyreállításokat is végeztek. Az ünnepélyes megnyitóra 1933. október 16-án került sor.

A palota díszlépcsőháza, benne a Fővárosi Képtár értékes festményével, Benczúr Gyula Budavár visszavétele című alkotásával (Forrás: Fortepan/Képszám: 155939)

A következő évben esedékessé vált a külső rendbetétele is: a Kaplony utcai tűzfalat nemcsak esztétikai okokból kellett eltüntetni, az ablakok hiánya a rendes múzeumi feladatok ellátását is akadályozta. E szárnyat a Képtár megnyitásakor még istállók és garázs foglalta el, de az átalakítás értelmében itt is kiállítótereket hoztak volna létre. A Főváros szűk körű tervpályázatot hirdetett, amelyre Bierbauer Virgilt, Lechner Jenőt és Wälder Gyulát hívták meg. Ők három különböző stílus jeles képviselői voltak: Bierbauer a modern irányzat élharcosa, Lechner Jenő a klasszicizmus legjobb ismerője, Wälder pedig a neobarokk legtöbbet foglalkoztatott mestere volt.

Lechner Jenő terve a palota déli oldalhomlokzatához (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum)

Noha a palota klasszicista stílusa miatt Lechner Jenő tűnt a legesélyesebbnek – aki két különböző tervet is benyújtott – a bírálóbizottság mégis Wälder Gyula elképzelését találta a legjobbnak, és ez is valósult meg. Lechner mindkét tervén meglehetősen egyéni szellemben alkalmazta a klasszicista elemeket, melyen már a modernizmus hatása is érződik: az emeletre nagy méretű, keret nélküli ablaknyílásokat helyezett. Ez minden bizonnyal a funkcióval függött össze, hiszen a múzeumi kiállítóterekben – akkor még – elsődleges szempont volt a természetes fény akadálytalan beáramlása. Ezenkívül tervei meglehetősen mozgalmasak is voltak. Ezzel szemben Wälder tulajdonképpen lemásolta a palota főhomlokzatát, annak stílusát és nyugalmát vitte át az új oldalhomlokzatra, és valóban ezzel jött létre a leginkább egységes összkép. Az Egyetem térre néző oldalra 1941-ben helyezték fel Ispánki József domborművét, amely Batthyány Lajos elfogatásának állít emléket – az eseményre ugyanis e falak között került sor 1849. január 8-án.

A Károlyi-palota napjainkban (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)

A Fővárosi Képtár 1934 után már az egész épületet használhatta, de ez az állapot nem tartott sokáig. A II. világháború után, 1946-ban a palotát felajánlották a hazatérő Károlyi Mihálynak, aki egy lakosztályt foglalt el benne, az északi szárny végében. A szocializmus időszakában a kulturális intézmények átszervezése mégis a végét jelentette a Fővárosi Képtárnak: 1953-ban megszüntették, anyagát pedig beolvasztották a Szépművészeti Múzeumba. A következő évben megalapították viszont a Petőfi Irodalmi Múzeumot, amely 1957-ben költözött a Károlyi-palota falai közé, és használja azt ma is.

A nyitóképen: A Károlyi-palota főhomlokzata (Fotó: Juharos Róbert/pestbuda.hu)