A magyar televíziózás „hivatalosan” 1957. május elsején indult el. Az 1957-es május elseje az 1956-os forradalmat leverő új hatalomnak kiemelten fontos volt, hiszen a nagyszabású május elsejei felvonulás a hatalom legitimációjának egyik kiemelt eseményét jelentette. Ebbe beletartozott a televízió is.

Valójában azonban a május elsejei adás nem a magyar televíziózás elindításának a napja, hiszen akkor már rendszeresek voltak a „kísérleti adások”. Arról, hogy itthon is meginduljon a televíziós műsorszórás, már 1952-ben döntöttek, az akkori határidő 1954 volt. Számos szocialista országban ekkor már volt televízió, de az 1950-es évek elején hazánkban a katonailag fontos nehézipar felfuttatására ment el minden energia, nem a lakossági szolgáltatások javítására.

Egy Orion AT 501-es televíziókészülék a Kossuth Lajos utcai Keravill üzlet bemutatótermében 1958-ban (Fotó: Fortepoan/Képszám: 113044)

Ugyan a határidő 1954 volt, ezt nem sikerült tartani, és az állandó tévéadás feltételei csak 1956-ra lettek kész. Ekkor, 1956 nyarán kezdték el az első televíziókészülék, az Orion AT 501 forgalmazását. Az akkorra a nyugati típusokhoz képest elavult berendezés igencsak drága volt, egy mérnök 10 havi fizetésébe, 5500 forintba került, mégis elkapkodták. A televíziókészülék természetesen fekete-fehér képet sugárzott, és azt se tökéletesen. Az eredetileg 43 centiméteresre tervezett képcső a szélén annyira torzította a képet, hogy az elé egy olyan műanyag keretet kellett tenni, amely a látható képet 37 centiméteresre csökkentette.

A műsorszórás Budapesten és környékén valójában már 1956-tól elindult, de ezeket még kísérleti adásoknak hívták. Az 1956-os forradalom kissé megakasztotta a rendszeres adás bevezetését. A forradalom leverése után, 1957 februárjától már rendszeresen fogható volt a kísérleti adás, ami heti két napon szolgáltatott műsort.

Pár nappal a hivatalos indulás előtt, 1957. április 26-án, pénteken a tévéműsor 18:30-kor kezdődött a 17. számú Magyar Híradóval, ami nem a televízió híradója volt, hanem a mozikban is vetített magyar Filmhíradó anyaga, majd ezt követte az „Egy nap a bíróságon” című, 1954-ben készült olasz játékfilm Sophia Lorennel a főszerepben.

Élő adás a stúdióból 1957-ben (Fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság) 

Hivatalosan a magyar televíziózás 1957. május 1-én indult. Ennek természetesen politikai okai voltak, a forradalom utáni elnyomó rendszer nagyszabású parádét rendezett a Felvonulási téren, amelyet a televízió élőben közvetített. Ezt technikailag úgy lehetett lebonyolítani, hogy addigra megérkezett az az angol gyártmányú közvetítőkocsi, amellyel a helyszínről a képet továbbítani lehetett a stúdióba. (A stúdióban is angol gyártmányú TV-kamerák dolgoztak egyébként)

Egy kis érdekesség: a televízió szóra volt más javaslat, a Magyar Nyelvőr 1957. évi első számában Jakab László az alábbit írta:

„Erre vonatkozóan is találunk már javaslatot a Magyar Nyelvőrben. 1953-ban, amikor a televízió előmunkálatai megindultak, Benkő Jenő ajánlja, hogy a televíziót nevezzük képrádiónak […]. A képrádió mintájára a televízióval kapcsolatos egyéb elnevezéseket is mondhatnánk magyarul : Pl.: A televíziós adóállomás helyett képadó állomás, televíziós adó helyett képadó, televíziós vevőkészülék helyett képvevő készülék, televíziós adóberendezés helyett képadó berendezés, televíziós közvetítés helyett képközvetítés kifejezéseket használhatunk.”

Persze a rádió sem ősi magyar szó, de végül a televízió, illetve annak rövidítéséből képzett tévé szó ragadt meg a nyelvünkben.

A Magyar Televízió közvetítőkocsija munkában 1959-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 190620)

Érdekes, hogy bár hivatalosan május elsejével elindult a rendes adás, május 3-án a Népszabadság még mindig kísérleti adásként közli az aznapi programot. Hasonlóan, mint korábban, az adás 18:30-tól indult filmhíradóval, sporthíradóval, majd a Bakaruhában című filmmel.

A május 9-én a Népakaratban (a Népszava akkori elnevezése) közölt heti műsor a következő volt:

„Heti műsor: 10-én, pénteken: 1. Magyar híradó; 2. Magyar kisfimsorozat. 12-én, vasárnap: 1. 3-as számú sporthíradó. 2. »A harmadik aranyérem« — kisfilm. 3. Helyszíni közvetítés a Fővárosi Nagycirkuszból, párizsi jégrevü.”

Az adás tehát kizárólag az esti órákra korlátozódott, pár órás műsorról volt szó. Az adótorony a Széchenyi-hegy tetején volt, Budapestet és a környező településeket látta el, az 1 kW-os adót 50-90 kilométeres körben lehetett fogni.

A „kísérleti” jelző május közepén tűnt el a tévéprogramokból, de az adás csak lassan bővült. Igaz, sok tévékészülék sem volt az országban, még jó pár évig szokás volt, hogy azok a szerencsések, akiknek tellett televízióra, meghívták a szomszédokat tévét nézni, ami ekkor még így közösségi élmény volt.

Nyitókép: Az első élő közvetítés 1957. május 1. (Fotó: Fortepan, Rádió és Televízió Újság)