A színes televíziózás hazai kísérleteiről már olvashattak a pestbuda.hu-n olvasóink. Akkor a kísérleti adások történetét vázoltuk fel, de most a rendszeres adásokra vetünk egy pillantást. 

Az 1968-as kísérleti adások után 1969 márciusában örvendetes dolog történt, amelyről a Népszabadság 1969. március 24-i száma így adott hírt: „A magyar televízió Szabadságtéri központjában március 21-én, 11 óra előtt néhány perccel Tófalvi Gyula Kossuth-díjas, az Elektromechanikai Vállalat főmérnöke jelentette Tömpe Istvánnak, az MRTV elnökének és Horn Dezsőnek, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettesének, a posta vezérigazgatójának, hogy a vállalat elkészítette a Secam-rendszerű, első magyar színes televízió adóberendezést, amely készen áll a műsor sugárzására. A Széchenyi-hegyi tv-toronyban levő adót a stúdióból távvezérlő automatikával bekapcsolták.” A dátum nem volt véletlen, az eseményt a Tanácsköztársaság, az 1919-es rövid életű kommunista diktatúra 50. évfordulójára időzítették. 

Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke beszédet mond a színes adás indulásakor, az eseményt megörökítő fotó ironikus módon fekete-fehér (Forrás: Fortepan) 

A Széchenyi-hegy, tetején a messziről látható és felismerhető adótoronnyal (Forrás: Wikipédia)

De kik nézhették ezt az adást? Sokan nem, ugyanis akkor még nem volt forgalomban színes készülék, mert a hazai ipar még nem gyártott színes televíziót, ezért az első 150 készüléket külföldről vásárolták. Ezek közül, a korabeli híradások szerint, néhány eljutott olyan budapesti helyszínre, ahol a nagyközönség is megnézhette a színes adást.

A hagyományos fekete-fehér készüléken ugyanis a színes adást nem lehetett fogni. A hazai nézőknek ezért akkor még csak olyan adaptereket terveztek árusítani, amellyel a színes adást a fekete-fehér készüléken, természetesen fekete-fehérben meg lehetett nézni. „A 15x12x3 centiméteres kis dobozt bárki rászerelheti készülékére. Az adapter minden olyan készülékhez, Orion- és Videoton-gyártmányhoz egyaránt felhasználható, amelynek 12 csatornás dobváltója van. A dobváltót színes adás vételekor a 4-es csatornára kell állítani.”

Egy Munkácsy Color az MMKM Műszaki Tanulmánytárának gyűjteményében (Fotó: Domonkos Csaba/pestbuda.hu)

Egy Color Star az MMKM Műszaki Tanulmánytárának gyűjteményében (Fotó: Domonkos Csaba/pestbuda.hu)

Budapest V. Szabadság tér 17., a Magyar Televízió székháza 1974-ben (Forrás: Fortepan)

Magyarország – a többi szocialista rendszerű országgal együtt – a francia és szovjet együttműködéssel kifejlesztett SECAM-rendszert vezette be. Ez azt jelentette, hogy Magyarországon például az osztrák adás nem volt nézhető. Ennek megfelelően a televíziókban is a szovjet készülékek adták a példát. Az 1969-es BNV-n már 3-féle szovjet színes tévét láthatott a közönség. 

Az első színes adást végül 1969. április 5-én közvetítette a televízió. A rendszeres színes adás három évvel később, valójában 1972-től lett általános, de ez akkor azt jelentette, hogy csak egyes műsorokat adtak színesben. A színes készülékek száma az első években nagyon lassan emelkedett, például 1975-ben az eladott összes tévékészülék alig másfél százaléka, 3300 darab volt a színes.

Az első itthon gyártott, illetve összeszerelt színes televíziók, az Orion Colorion, a Munkácsy Color és a Color Star voltak, ezekbe a képcső külföldről érkezett. A tévékészülékek ára nagyon magas volt, 20–26 ezer forint között mozgott, ami fél-, háromnegyed évnyi fizetésnek felelt meg. 

Nyitókép: Az Alpár Ignác által tervezett Szabadság téri épület 1955 és 2009 között volt a Magyar Televízió székháza, Klösz György felvétele 1906-ban készült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)