Vélhetően mindenki tudja, hogy a Budapestről induló utak távolságát a Lánchíd budai hídfőjétől számoljuk. Azaz, ha azt látjuk mondjuk a 7-es úton, hogy Budapest 38 kilométer, akkor tudjuk, hogy nem maga a városhatár van 38 kilométerre, hanem a Clark Ádám téri „kiindulópont”, az utak kezdetét jelző kilométerkő. (Ez alól is van kivétel, mert az 1-es út kilométereit a BAH-csomóponttól számítják.) 

Kilométerkő az 1940-es évekből (Fotó: Fortepan/Képszám: 32451)

Az utakon a távolságokat természetesen nagyon régóta feltüntetik, hiszen az utazók számára ez az egyik legfontosabb adat. Azonban a jelzésrendszer sokáig nem volt egységes, az út kiindulópontjától számították, és a távolságokat nagyon sokáig mérföldben adták meg, nem kilométerben.

Túl nagy jelentősége hosszú ideig nem volt annak, hogy honnan számolják az út kezdetét, az utazási sebességek is meglehetősen lassúak voltak. Ám az I. világháború után sok minden megváltozott. Az autók egyre gyakoribbá váltak még Magyarországon is, és egyre több lett a viszonylag jól kiépített, azaz kő- vagy aszfaltburkolattal ellátott út.

Az 1932 május 7-én felállított szobor a Clark Ádám téren (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)  

A Hungária Autmobil Club – azaz az Autóklub – berkeiben, pontosabban Festetics Pál javaslatára fogalmazódott meg az 1930-as évek elején, hogy valamiképp jelezni kéne azt a pontot, ahonnan a Budapestről kiinduló utak kezdődnek. A témával a Közmunkatanács is foglalkozott, erről így számol be a 8 Órai Ujság 1932. április 22-i cikke:

„Aki Budapestre például autón érkezik, az a kilométerek csökkenő számozását egészen a város határáig figyelheti. Ez a számozás azonban egyszerre csak megszűnik és eddig tulajdonképpen senki sem tudta, hogy hol van az a pont, ahonnan a távolságokat számítják. A Közmunkatanács most megállapította hivatalosan is, hogy ez az úgynevezett nullpont a Lánchíd budai hídfőjének tengelyében van a Clark Ádám téren.”

Valójában nem volt ez annyira bonyolult, mivel korábban a királyi palotától számították az utak kezdetét, és a Lánchíd megépülte után helyezték át a kezdőpontot a hídfőhöz. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1930-as évekig nem volt kiemelten fontos a kezdőpont jelölése. 

Azt azonban nem tudták, hogy hova fér el ez a jelzőkő. A probléma az volt, hogy a II. világháború előtt a Clark Ádám tér sokkal jobban be volt építve, nem igazi tér volt, csak egy kereszteződés, azaz szabad hely nem sok volt. Az is felmerült, hogy a Lánchíd budai hídfőjén az út közepén állítanának fel egy hagyományos, kőből készült 0-s kilométerkövet, a forgalomtól vaskerítéssel elválasztva, de a Lánchíd útpályája annyira szűk volt, hogy oda egyszerűen nem fért el.

A rendkívül szűk hídfőnél nehéz volt helyet találni a kilométerkőnek (Fotó: Fortepan/Képszám: 18594)

Végül az a megoldás született, hogy a Népjóléti Minisztérium sarkánál, a járdán helyeznek el egy szobrot, mégpedig Körmendi Frim Jenő Patrona Hungariae című márványszobrát, amely egy karcsú oszlopon, egy stilizált kilométerkövön állt, az oszlop három oldalán domborművel. A szobor talapzatán a felirat jelezte a funkciót: „A magyar országutak kiindulópontja / 0 KM / Állította a Hungária / Automobil Club / 1932”, és a közlekedésre a domborművek utaltak, mert azok az autóval, a kocsival és a gyalogosan közlekedőket jelenítették meg.

Az elhelyezésre 1932. május 7-én este 8 órakor került sor. A Budapesti Hírlap így számolt be az eseményről 1932. május 8-án:

„Szombaton este nyolc órakor a Lánchíd budai hídfőjénél, a népjóléti minisztérium épülete előtt, leleplezték a Hungária Automobil Klub által létesített nullás kilométerkő emlékszobrát. Ezt a jelképes kilométerkövet tekintik a Budapestről szerteágazó országutak kezdetének. A leleplező ünnepségen megjelent József Ferenc dr. királyi herceg is, aki rövid beszéd keretében átadta a szobrot Budapest közönségének. A város nevében Királyi Miklós műszaki tanácsos vette át az emlékművet, majd a felgyulladó reflektorok fényében lehullt a lepel Patrona Hungáriáé gyönyörű márványszobráról, amely Körmendi- Frimm Jenő szobrászművész kiváló alkotása. A leleplezési ünnepségen a budapesti autótársadalom előkelőségei is megjelentek.”

A ma is használt útszámozási rendszert, azaz az 1, 2 és 3 számmal jelölt főutak számozását 1934-ben vezették be, ekkortól vezet Budapestről az első hét főútvonal, amelyek kilométer-számozása innen indul.

A 1953-ban elhelyezett új szobor, amely 1975-ig állt a helyén (Fotó: Fortepan/Képszám: 178866)

A szobor a II. világháború végéig maradt a helyén, akkor a minisztérium épületével együtt elpusztult. A Lánchíd újjáépítésének keretében a Clark Ádám teret is rendezték. Az új szobor felállításáról 1952-ben döntöttek, és 1953-ban került a tér déli oldalára, a park közepére az új  0-s kilométerkő, Molnár László műve. A magas talapzaton, amin szerepelt a 0 km jelzés, egy kereket tartó, de egyben a távolba néző munkás volt látható. Ezt a kompozíciót váltotta fel 1975-ben Borsos Miklós ma is látható, 0-t formázó szobra.

Az 1953-ban felállított szobor ma is megvan, a talapzat a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe került, ma is látható egy szabadtéri kiállításon a Karikás Frigyes utcában, míg a szobor köztéri alkotásként a XVII. kerületben, a Kodolányi János téren kapott helyet. Az eredeti, 90 évvel ezelőtt felállított Patrona Hungariae-szobor azonban nincs már meg.  

Nyitókép: Minden út központja, a Clark Ádám tér (Fotó: Fortepan/Képszám: 134539)