Május 28-tól látogatható a Közlekedési Múzeum új időszaki kiállítása az Északi Járműjavítóban, a múzeum leendő új otthonában. Az Északi Járműjavító Dízelcsarnokának csak egy részét, alig 5000 négyzetmétert ölel fel a mostani időszaki kiállítás. Jól mutatja ez a leendő új múzeum méreteit. A múzeum életében szinte napra pontosan a mostani kiállítás előtt 35 évvel is jelentős esemény zajlott, átadták a múzeum akkori új épületszárnyát.

A Közlekedési Múzeum bővítése, elköltöztetése a Városligetből az 1910-es évek óta napirenden volt. A II. világháború pusztítása után 22 évvel, 1966-ban a megsérült régi épület maradványaiban, torzójában ismét megnyílt a múzeum, amely azonban egyre súlyosabb helyhiánnyal küzdött.

Ilyen volt a Közlekedési Múzeum 1896-ban, az ezredéves kiállítás idején. Ekkor még csak ideiglenes kiállítási csarmoknak szánták

A repülési anyagot a Petőfi Csarnokban, részben annak emeletén egy fűtetlen helyiségben helyezték el, ami 1985-től volt látogatható.

A múzeum mellett pedig új épületrészt terveztek. A Közlekedési Múzeum bővítésére, ahogy említettük, már 1910-től voltak elképzelések. Az egyik lehetőség egy új múzeumépület felépítése lett volna Lágymányoson, a másik – amit a múzeum első igazgatója, Banovics Kajetán javasolt – a meglévő épületet egészítette volna ki egy új szárnnyal.

A 35 éve átadott új épületszárny emeleti része (Fotó: MMKM) 

A múzeum eredetileg úgy nézett ki, hogy a 67 méter magas kupolacsarnoktól – szemből nézve – a bal oldalon volt egy nagyobb csarnok, a Hosszcsarnok. Az első igazgató ezt úgy építette volna át, hogy a kupola másik oldalára is épített volna egy hasonló csarnokot.

Az 1970-es években más megoldás született, a hosszcsarnoki épületrész mellé építettek egy teljesen új négyszintes épületet. Az új épületben azonban elég sajátságos megoldásokat kellett alkalmazni. Egyrészt a két épületrész között csak az új épület legfelső emeletén lehetett átmenni a régi múzeumi részből, azaz a földszinten nem, mivel a régi épületben ott voltak a restaurátor-műhelyek és a kisebb raktárak, amelyeket nem akartak, tudtak ekkor még áthelyezni. Az új szárny kapott ugyan liftet, de az csak a pinceszint és az első emelet között közlekedett, a másodikra már nem (később ezt átépítették, ahogy a két épület közötti átjárást is megoldották).

Az építkezés 8 évig tartott, ami még abban a korszakban is rendkívül hosszú időnek számított, nem véletlen, hogy a Népszava 1987. június 4-i száma megjegyezte:

„Nem ünneprontásnak szánjuk, de meg kell jegyeznünk, hogy az új szárny kicsit lassan épült fel, Schneller Vilmos tervei már nyolc éve elkészültek. Mindenesetre a kiállítási terület most ötezer négyzetméterre nőtt, az eddiginél jóval kevesebb anyagnak kell ezután a raktárakban porosodni. Az új szárny felépítése és a régi épület felújítása egyébként 120 millió forintba került.”

Az új szárny valóban kiterjesztette a múzeum kiállítási lehetőségeit, a legalsó szinten négy régi villamost (illetve az egyik egy HÉV-kocsi volt) is ki lehetett állítani, valamint az első kiállításban még egy omnibusz is helyet kapott, míg az emeleteken fogatolt járműveket és korai motoros járműveket is bemutattak, mégpedig úgy, hogy azok egyfajta utcai környezetben voltak láthatók. A motoros jármű meghatározást azért használtuk, mert az egyik az első magyar négykerekű belső égésű motorral szerelt jármű volt, ami nem volt autó, hanem tulajdonképp két kerékpár összeépítve, azaz quadcikli, ezt Hóra Nándor kerékpárversenyző, kerékpár-kereskedő készítette el 1900-ban.

Villamosok az új szárny földszintjén (Fotó: MMKM) 

Az új épülettel azonban volt pár probléma. Ahogy írtuk, csak a második emeleten volt kapcsolata a régi kiállítással, másrészt rengeteg lépcsőt tartalmazott, az alsó szintről is pár lépcsővel lehetett megközelíteni a már említett villamosokat, és az időszaki kiállítótérhez is pár lépcső vezetett fel, emiatt babakocsival vagy kerekes székkel a kiállítás csak nehezen vagy erős korlátozásokkal volt megközelíthető. Ezen később valamennyire lehetett javítani lépcsőliftekkel, de mindenhova így sem lehetett eljutni. A két épületrész közé végül 2001-ben egy toronyépület épült, ami lehetővé tette, hogy a régi és az új épület között a földszinten is legyen átjárás.

Az új szárny azonban a következő évtizedekben számos érdekes és izgalmas kiállításnak adott otthont, sok százezer ember látogatta meg a tárlatokat.

Az új szárny földszintje a 2000-es években (Fotó: MMKM)

Azonban a Közlekedési Múzeum felújítása, átépítése a 2010-es évek közepén már elkerülhetetlen volt, az első tervek szerint a múzeumot az eredeti tervek alapján a Városligetben újították volna fel, föld alatti bővítéssel, de ez sem lett volna elég nagy, hogy legalább a gyűjtemény legjelentősebb darabjait bemutassák, ezért végül az a döntés született, hogy a Közlekedési Múzeum új helyszínen, az Északi Járműjavító Dizelcsarnokában születik újjá, ahol elég hely lesz arra, hogy a gyűjtemény méltó módon bemutatkozhasson.

A városligeti régi Közlekedési Múzeumot 2017-ben elbontották, hogy helyére visszaépítsék a II. világháború előtti külsejét visszanyerő, Pfaff Ferenc tervezte épületet, amely egy korábbi döntés szerint a Magyar Innováció Házaként nyílna meg, ám az újjáépítés még nem kezdődött meg.

Ami pedig az új kiállítási helyszínt illeti: jól mutatja a dimenziókat, hogy a régi múzeum az 1987-ben megnyílt szárnnyal együtt is csak akkora volt – 5000 négyzetméter –, mint az az ideiglenes kiállítás, ami a Közlekedési Múzeum leendő új helyszínén a Dízelcsarnokban, de annak csak egy kis részében, május 28 óta látogatható.

Nyitókép: A Közlekedési Múzeum 1987-ben átadott szárnya (Fotó: Wikipedia)