Az első lóversenyt vagy lófuttatást 195 évvel ezelőtt, 1827 májusában tartották Pesten. Széchenyi István, a kezdeményező ekkor már évek óta dolgozott a lóversenyek meghonosításán, könyvet írt a témában, és számos cikket jelentetett meg. A célja a hazai lótenyésztés előmozdítása volt. 

Széchenyi István valóban értett a lovakhoz, nemzetközileg elismert könyvet írt a lótenyésztésről (Kép: Gróf Almássy Manó rajza után Sterio Károly festménye) 

Az első pesti lóversenyre gondosan felkészültek, arra angol trénerek készítették fel a lovakat és a zsokék is jórészt Angliából érkeztek. A versenyről, annak díjairól a Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1827. június 6-án így számolt be:

„Jelentjük előbbeni Hirdetésünk szerént, hogy a’ Ló-pályafuttatás Pesten az Üllői kapun kívül jobbra tsak ugyan Jun. 6-ik napján meghatározva, ’s elmulhatatlanúl fog tartatni. A’ Pályafuttatásra négyféle ajándék van kitétetve: az 1-ső egy ezüst Billikom 100 aranyat érő; a’ 2-dik 100 darab arany; a’ 3-dik 60 darab arany; a’ 4-dik 30, 12, és 8 darab arany. Ezen utolsó jutalom Magyarországi, de nem ménest tartó tulajdonosoknak számára lészen, és a’ pálya csak 800 Bétsi Ől, ellenben a három előbbik 1732 ölnyi pályát tartoznak megfutni. Ezeken kivül Mélt. Gróf Festetics László Cs. Kir. Kamarás különös jutalomúl 100 aranyat ajánlott mindenféle lovaknak futtatására. A’ futásra botsátandó lovaknak meghatározása, előtte való nap fog megállapittatni a’ Nemzeti Lőiskolában a’ M. Museum fundusának hátulsó szegletén lévő épületben.”

A lóversenyre tehát az Üllői kapun kívül, azaz a mai Ludovika utáni területen került sor. A verseny maga egy 4 napos eseménysor volt, ahol az első napon az „elegyes futáson” osztrák és magyar nevelésű lovak indulhattak, a második napon rendezték a Nagydíjakat, amin a nem telivérek versenyeztek, harmadik napon a telivérek versenyét, a negyediken a kisbirokos gazdák lovainak futamait rendezték. A futamok mindennap 10 órakor kezdődtek, és bár mindennap megzavarta a rendezvényt némi eső, a versenyek rendben lezajlottak. És mi volt az a billikom? Egy ezüstserleg, amelynek egyik oldalán az ország címere volt látható, a másikon pedig két futó ló és egy felirat: „Magyar Országi Ló-Pályai Jutalom, készíté Mayerhofer Székes Fejérvári Magyar, Bétsben 1827”.

A rendezvény hatalmas közérdeklődés mellett zajlott le, azon összesen 25 ezer néző fordult meg, bár az első versenyen a nézők még nem fogadhattak a lovakra. Ezután már rendszeresek voltak a lóversenyek, igazi társadalmi eseménnyé váltak.

Az első pesti lóverseny (Johann Erdmann Gottlieb Prestel színezett litográfiája)

Ma sokan a lóversenyre úgy gondolunk, mint egy szerencsejátékra, ahol sokak álma, pénze úszik el, bár e sorok írója is ismert olyan embert, aki a feltett pénze 1100-szorosát kapta vissza (igaz kis összegekről volt szó), mert valami csoda folytán az esélytelen ló ért elsőnek célba.

Miért volt Széchenyi Istvánnak fontos, hogy Pesten meghonosítsa az Angliában már megismert lóversenyt? Szerette a fogadást? Nem. Szakmai okai voltak Széchenyi lovak iránti érdeklődésének.

Széchenyi eredeti szakmája, foglalkozása – mert nem csak egy gazdag földbirtokos volt – rendkívüli módon kötődött a lovakhoz, hiszen a „legnagyobb magyar” eredetileg hivatásos katona, mégpedig huszártiszt volt. A huszárok számára természetesen nagyon fontosak a lovak, és Széchenyi több alkalommal is foglalkozott hivatásából fakadóan a lovak beszerzésével, ezért járta az országot, ismerkedett a komolyabb lótenyésztőkkel – ennek is köze volt Wesselényi Miklóshoz fűződő barátságához.

Azonban – ahogy Széchenyi felismerte – nem csak a huszárság számára volt fontos, hogy itthon megfelelő lovakat neveljenek a gazdaságok. Széchenyi, ahogy minden másban, ebben is sok-sok szinttel továbblátott.

A lóverseny mint társadalmi esemény (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Akkoriban a lovak sokkal többet jelentettek, mint ma, hiszen a hadseregekben, a közlekedésben és az iparban is nélkülözhetetlen volt ezeknek az állatoknak az izomereje. A jó ló pedig pénz hoz a tulajdonosának. Jó lovat viszont csak megfelelő elvek szerint lehet tenyészteni. És mi lehet jobb iránymutatás, illetve inspiráció a lovak tenyésztőinek, mint egy rangos lóverseny vagy az itt elérhető díjak?

Széchenyi értett a lovakhoz, ez abból is látszott, hogy az első versenyen az ő birtokán nevelt vagy az ő tulajdonában lévő lovak szép sikereket értek el. Másrészt a lovakról szóló, 1828-ban megjelent Lovakrul című szakkönyvét számos nyelvre fordították le, vélhetően ez volt az első olyan, magyar nyelven megjelent könyv, amit Dániában dánul is kiadtak.

A lóversenyek megrendezése volt az egyik első ügy, amibe Széchenyi belevetette magát, és sikereket ért el. Az ügy talán kicsinek látszott, de hatása felmérhetetlen, hiszen nemcsak az országot gazdagította a lóversenyekkel, fejlesztette a lótenyésztést, de hozzásegítette Széchenyit élete következő szakaszához, ahhoz, amit a huszártiszti pálya után futott be.

Nyitókép: Lóverseny 1912-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 86058)