Schmahl Henrik 1849-ben született Hamburgban, ahol apja építőmesterként dolgozott. A kiegyezést követően, 1868-ban érkezett Magyarország fővárosába, az akkor még két Duna-parti városnak számító Pest-Budára. A dinamikusan fejlődő város számos kibontakozási lehetőséget kínált a megbízható, precíz, termékeny és nagy munkabírású, jelentős építésszé váló fiatalembernek.

Schmahl Henrik (1849–1912)

Először Preisz György, később pedig Pucher József építőmester mellett dolgozott. Az 1870-es évek elején már az elismert mester, Ybl Miklós mellé szegődött, akivel valószínűleg a pesti Fővámház építésekor ismerkedett meg személyesen. Schmahl több megbízást is kapott Ybltől, akinek az irodájában dolgozott, de ekkor születtek első önálló alkotásai is.

Ybl Miklós a pályatársai körében. A kép jobb alsó szélén Schmahl Henrik (Forrás: Magyar Szalon, 1889)

Schmahl az 1870-es évek második felében részt vett a Magyar Tudományos Akadémia mai Széchenyi téri épületének harmadik emeleti átépítésében, valamint az 1880-as évek legelején az Andrássy úti Fölsinger-ház kivitelezési munkálataiban. A tervezésben való részvétele ekkor olyan alkotásoknál ismert, mint a Várkert Bazár és a Várkert kioszk, a Kálvin téri Danubius-kút, valamint a Lánchíd déli oldalán a gróf Széchenyi István fia, gróf Széchenyi Béla építtette palota.

Az Ybl mellett eltöltött évek alatt az előbbieknél nagyobb megbízásnak számított, mikor az Operaház elhúzódó építkezési munkálataiban vehetett részt, ahol Ybl „jobbkezeként” egyrészt az építkezéseket vezette, másrészt pedig Schickedanz Alberttel együtt a belső helyiségek dekoratív kialakításában vett részt: a királyi páholy előteréül szolgáló Vörös szalon alighanem az ő munkájuknak is köszönhető.

Az Ybl mellett dolgozó Schmahl első önálló alkotása a mára már elpusztult, mai Múzeum körút 23. szám alatt az egykori Brázay Kálmán nagykereskedő háromemeletes bérházának átépítése és a szomszédos 25. számú telken történő bővítése volt 1879-ben.

Az első önálló alkotás: Brázay Kálmán nagykereskedő háromemeletes bérházának átépítése (Forrás: Magyar Szalon, 1889)

Brázay Kálmán háza a Vasárnapi Ujság hirdetésében (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. április 10.)

Az Ybl mellett elsajátított tervezési és kivitelezési munka egy életre szóló ismeretanyagot biztosított az 1880-as évek derekán önálló útra lépő Schmahl Henriknek, akinek elsősorban a város forgalmas főútjai mentén találhatóak meg a ma is álló épületei.

A mai Múzeum körút mentén még egy munka fűződik a nevéhez, a 39. szám alatt álló, reneszánsz stílusú Ragályi-ház, amely – miként Ybl Ervin fogalmaz – eme főútvonal „legnemesebb bérházának” tekinthető. A téglaburkolatú ház egyik legszebb motívuma az a fríz, ami az építész más alkotásain is visszaköszön.

Az Andrássy út és a Nagykörút két olyan fő ütőerét adta a városnak, melyek azonkívül, hogy keresztezték egymást, a tudatos városfejlesztésnek köszönhették létrejöttüket. Az Andrássy út (egykori Sugárút) nyomvonalát az 1870-es években jelölték ki, célja a belváros és a népszerű, közkedvelt park, a Városliget összeköttetése volt, ami az ingatlanok beépítettségének mértékét is meghatározta.

A belső részek egymáshoz simuló házsorai kijjebb a lazább beépítésű villákba torkollanak. A Nagykörút kiépítését szintén az 1870-es években kezdték, s jórészt a millennium idejére fejeződött be. A legtöbb bérház itt 1884-től, Schmahl önállósodásának idejében épült. 1884 és 1890 között 106, az ezt követő hat év alatt további 85. Mindkét helyszín több, az építész által tervezte házzal is büszkélkedhet.

A lombok mögött elrejtőző Andrássy út 13. számú háromemeletes palotabérház Del Medico Péter szalámigyáros részére készült (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Andrássy úti épületek közül négy olyat tart nyilván az építészszakma, amely Schmahl nevéhez fűződik, építésük az 1880-as évek első felére tehető. Elsőként a 13. szám alatt az olasz születésű Del Medico Péter szalámigyáros háromemeletes palotabérháza épült fel (1880–1882), ezt követte a legismertebb, hasonló rendű alkotás az Eötvös utca sarkán, amit a malomiparos és sörgyáros id. Haggenmacher Henrik megrendelésére készített (1881–1883).

A likőrgyáros Gschwindt Mihály háza (1882–1884, Andrássy út 28.) – az előbbiekhez hasonlóan – szintén a zárt sorú beépítések közé tartozik, addig a Fischer Zsigmond és Sonnenberg Imre divatáru-kereskedők számára épített kétemeletes, előkertes ház (1882–1884, Andrássy út 102.) már az út szellősebb szakaszához kapcsolódik, festői homlokzata pedig az építész későbbi, gótizáló, móros homlokzati formakincsének első megjelenéseként említhető.

Az Andrássy út 102. alatti, előkertes Fischer–Sonnenberg-ház Hermann Oskar Rückwardt felvételén 1889-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Id. Haggenmacher Henrik Andrássy úti palotája 1889-ben, Hermann Oskar Rückwardt felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Haggenmacher-palota az Andrássy és az Eötvös utca sarkán napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1880-as évek derekán önállóvá váló Schmahl hatalmas energiákkal vetette bele magát a munkába, s szinte szünet nélkül épültek az általa tervezett, Budapest építészetét ma is meghatározó, különböző stílusformákat magukra öltő házak.

A 14 kilométer hosszan elnyúló Nagykörút több mint kétszáz háza közül tíz fűződik Schmahl nevéhez, amelyből kilenc – az 1890-es évek derekán épült Erzsébet körút 25–27. szám alattit leszámítva – egyetlen szakaszra, a Teréz körútra koncentrálódik, és a körút kiépülésének második szakaszában, az 1885 és 1890 közötti időszakban épültek. Schmahl nevét jegyzi az 1–3–5, 22., 23., 25., 32., 45., 47. számú ház. Sok közülük egymás szomszédságában található, négy pedig ugyanazon Politzer család különböző tagjai részére készült. Sőt, az építész a Szervita téri házuk megerősítésén is dolgozott.

Külön érdekesség a Teréz körúti házak között az 1., 3., 5. szám alatti, Schossberger Henrik számára készült bérházcsoport, mely kívülről egy egységesen megkomponált épülettömbnek látszik, valójában – miként a számozása is mutatja – három bérházat foglal magába a bécsi Heinrich udvarhoz hasonlatos épület.

A három épületet magába foglaló Schossberger-bérházcsoport  a Teréz körút 1., 3., 5. szám alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Teréz körút 23. számú házat is Schmahl Henrik tervezte (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Teréz körút 25. szám alatti épület (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Teréz körúti házak egyes darabjai jól mutatják, hogy az Ybltől elszakadó és a neoreneszánsztól elforduló, önálló formanyelvet kereső Shmahl nem tagadta meg önmagát és hazáját, s azt az építészeti stílust, ahol felnőtt, s ahonnan hazánkba jött. Sőt, a német reneszánsz elemeket és díszítéseket sikeresen ültette át egyes budapesti épületeinek architektúrájába és formakincsébe. A Teréz körútra tervezett házait főleg olyan német eredetű formákkal és díszítőelemekkel ékesítette, mint a zárt erkély, a meredek esésű, magasba törő tetőszerkezetek vagy a téglaburkolás. Ezek közé tartozik a már említett és a vidéki kastélyok architektúráját idéző Schossberger-bérházcsoport, illetve szép példája a Teréz körút 22. szám alatt Richard von Drasche-Wartinberg bérpalotája vagy Politzer Zsigmond Teréz körút 47. szám alatti háza.

A német reneszánsz motívumokat hordozó Teréz körút 22. alatti, Richard von Drasche-Wartinberg számára épült bérpalota Hermann Oskar Rückwardt felvételén 1890-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Teréz körút 22. szám alatti épület napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Politzer Zsigmond-ház, Teréz körút 47.

A Teréz körút 45. szám alatt lakóház (Fotók: Both Balázs/pestbuda.hu)

A mai Rákóczi (egykori Kerepesi) út szintén a város egyik legforgalmasabb útvonala. Itt a XIX. század elején még az Alföld terményeit szállították, s ezt a kereskedelmi útvonal jellegét a mai napig megőrizte. A Rákóczi úton több olyan épület is található, amelyet Schmahl Henrik tervezett. 1890 decemberében a mai Rákóczi út 7. szám alatti ingatlant Stern Károly textilkereskedő vásárolta meg, s bér- és üzletházának a megtervezését Schmahl Henrikre bízta, aki a német reneszánsz stílust félretéve a velencei és spanyol gótika jegyében készítette el a Pannónia Szálló mellett álló, világos és szellős üzletházépület terveit. Az építése 1892-ben fejeződött be.

Még ugyanebben az évtizedben, 1898-ban Stern egy másik üzlet- és bérház tervezésével bízta meg az építészt a Rákóczi út 72. szám alatt, melynek az építészeti formakincsében az előbbihez hasonlóan a keleties, móros hatások érvényesültek. Az épületet azonban az 1956-ban ért károk miatt sajnos lebontották.

A velencei és spanyol gótika jegyében készült Rákóczi út 7. szám alatti épület (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ez a keleties, móros hatás érvényesül a Rákóczi út 21. szám alatti, Rimanóczy Kálmánnak tervezett házon is, mely a millenniumi ünnepségekre készült. Az első elképzelések szerint az épület külső homlokzatát gótikus stílusba öltöztették volna, s csak az enteriőr lett volna a mór irányzatnak megfelelően kialakítva, később viszont mindez módosult, s már az épület külseje is a keleties vonásokat öltötte magára. A tulajdonos egy bérházzal egybekötött szórakozóhelyet terveztetett, melyben a pesti orfeumok ismert szerzőjének számító Oroszi Antal nyitotta meg Oroszi Caprice névre hallgató mulatóját. 1899-ben viszont már az épület mai névadója, az Uránia Tudományos Színház költözött a falai közé.

A Rimanóczy Kálmánnak tervezett ház, közismertebb nevén az Uránia épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Schmahl utolsó alkotása a Bevárosi Takarékpénztár Rt. házának – közismertebb nevén a Párisii Udvarnak – a megtervezése volt. A főleg takarékbetétekkel és jelzáloghitelezéssel foglalkozó intézmény, nevéhez híven, a belvárosban akart magának egy központi székházat emeltetni, amelyre az 1900-as évek legelején teremtődtek meg a feltételek. 1906-ban ugyanis sikerült rekordösszegért – 2400000 koronáért – megvennie azt a már majdnem 90 éves bazárépületet, melyet még Pollack Mihály tervezett Brudern József számára. Schmahl több szálon is kapcsolódott a pénzintézethez, így nem véletlen, hogy a mai Ferenciek tere 10. szám alatt álló új székház megtervezésekor a számos pályázó ellenére őrá esett a választás.

A dinamikus ütemben nagyvárosi arculatra váltó Budapesten azonban ebben az időben rengeteg építkezés zajlott, ami anyag- és munkaerőhiányt idézett elő. Így nem csoda, ha az építkezés alatt késtek a beszállítók, akik nem is mindig magyarországi cégek voltak. Mindezért az építészt tették felelőssé, s a megbízását is felfüggesztették, a botrányos részleteket pedig gyakran a sajtó is megszellőztette. Az elkészült alkotás azonban lenyűgöző lett, s megvalósult az, amit az intézmény eredetileg célul tűzött ki magának, hogy az épület „méltóságteljes benyomást” keltsen – amiről a nemrég felújított állapotában ma mi is meggyőződhetünk.

Schmahl Henrik utolsó alkotása: a Bevárosi Takarékpénztár épülete, közismert nevén a Párisi Udvar az 1910-es években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Párisi Udvar napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Schmahl szerette a szakmáját, ami nála a szorgalom mellett nagy fokú tehetséggel párosult. Emellett – talán másokkal szemben – megvolt az az előnye, hogy a tervezés és a kivitelezés munkálataiban egyaránt járatos volt, s olyan kiváló mester mellett sajátíthatta el az építészet számos vonatkozását, mint a korszak kiemelkedő alakja, Ybl Miklós.

Nyitókép: A három bérházat magába foglaló Schossberger-bérházcsoport a Teréz körút 1., 3. és 5. szám alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)