Pest városa 1872-ben hatalmas változások előtt állt. Egyrészt ez volt az utolsó év, amikor a város még önálló településként létezett, hiszen 1873-ban beolvasztották az egységes Budapestbe. Pest nem volt nagy város, valójában a mai belvárosból és Kőbányából állt, a beépített terület csak néhány helyen ért el a mai Hungária körútig. 

Pest város Statisztikai Hivatala 1873-ban adta közre Az 1872. évi pesti építkezések című kiadványát, Kőrösi József munkáját, amelyből nagyon sok érdekesség szűrhető le a városegyesítés előtti utolsó esztendőről. Arról már korábban is írtunk a PestBudán, hogy ekkor a pesti lakáskörülmények nem voltak valami jók, valójában a legtöbb lakás túlzsúfolt és egészségtelen volt. Az újabb és újabb lakásokra az igény állandó volt, és Pesten nagy erővel építkeztek is. Érdekes képet kapunk, ha áttekintjük, milyen házak, lakások épültek akkoriban Pesten.

A látkép az 1880-as években már kissé városiasabb volt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A városban 1872-ben összesen 538 helyen folyt építkezés, amiből 453 volt lakóház. A statisztikából az is kiderül, hogy az előző évben kevesebb, csak 407 lakóházat építettek a városban. Az építkezések közül nem mind volt új építés, mert sok volt a ráépítés, a toldás és az átalakítás is. A város 1872-ben összesen 206 új lakóházzal gyarapodott, miközben elbontottak 51 régi épületet. Az egész városban ekkor mindösszesen 5699 épület állt, ebbe minden építmény beletartozott, így az 1872-ben felépített 28 istálló, 14 nyári lak, 13 műhely, 8 gyárépület, egy barakk-kórház vagy víztorony. Leginkább Kőbánya és Józsefváros növekedett, e két városrészben emelték a legtöbb új házat. Józsefváros külső részei ekkor még a külvároshoz tartoztak, és nagyon sok munkáslakás épült itt, akárcsak Kőbányán.

Az 5699 épületbe olyanok is beletartoztak, mint a Magyar Tudományos Akadémia  (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A házak száma mellett a lakószobák száma volt döntő, mert ekkor már az is előny volt, hogy csak egy család élt egy szobában. Erről ezt írta Kőrösi József:

„Legtöbb szoba keletkezett a Terézvárosban, t. i. 2205; utána következik a Józsefváros 1903 szobával, a belváros 852 szobával, a Lipótváros 744 szobával, a Ferenczváros 642 szobával és elvégre a kültelek és Kőbánya 527 szobával. Míg tehát a kültelkek és Kőbányára az újból épült házak oroszlánrésze esik, addig ez a városrész egyszersmind az, mely szobák tekintetében legkevésbé szaporodott; ellenben a belváros, mely az újból épült házak számát tekintve csak az utolsóelőtti helyet foglalja el, annak következtében, hogy ott majdnem csupa nagy ház építtetett, az újonnan épült szobák 12%-át képviseli.

A kialakított szobák nagyobb része udvari ablakkal rendelkezett, azaz nem az utcafrontra nézett, hanem egy belső udvarra, és egyre több ilyen épület állt a városban. Kőrösi ezt így írta le:

„Az egyes városrészek közül a bel-, Lipót- és Ferenczváros azok, melyekben az utczai szobák még túlnyomók, a többi városrészekben inkább találunk udvari szobákat. Ha az utczai és udvari szobák egymás közti számarányát keressük, úgy találjuk, hogy 100 utczai szobára esett a belvárosban és a Lipótvárosban 86, a Terézvárosban 111, a Józsefvárosban 107, a Ferencz városban 84, és elvégre a kültelkeken és Kőbányán 405 udvari szoba.”

A lakások között sok volt a pincelakás, az összes közül 6,3 százaléka ilyen volt. E pincelakások kialakítását a hatóság próbálta megfékezni, 1873-ban rendeletet hoztak arról, hogy csak olyan pincelakás vagy műhely alakítható ki, ahol belmagasságának a fele a földfelszín felett található.

Az épületek kétharmada azonban még földszintes volt, akárcsak az az 1870-es évek elején lebontott, a mai Kálvin téren álló egykori Két pisztoly fogadó (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Pest amellett, hogy kicsi volt, jórészt földszintes város volt, azaz viszonylag kevés emeletes házzal rendelkezett, azonban az 1872-es építkezések nyomán 162 újabb földszintes épülettel gazdagodott. A kisvárosi jelleget jól mutatja az az összehasonlítás, amelyet a kiadvány közöl arról, miképp áll Pest más európai városokhoz mérten. Ebből kiderül, hogy míg Pesten 1872-ben az épületek 69 százaléka volt földszintes, addig Berlinben ez az arány 5, Párizsban 8, Bécsben 17 százalék volt csak. Négyemeletes ház (magasabb nem volt) mindösszesen 34 állt Pesten.

A város tehát fejlődött, növekedett, de még messze elmaradt az európai fővárosoktól, Bécstől vagy más nagyvárosoktól. A statisztika által bemutatott évben, 1872-ben már az egységes Budapest fejlesztéséről tanácskoztak az illetékesek, és ekkor született meg az a szabályozási terv is, amelynek a nagyvárosias Budapestet köszönhetjük.

Nyitókép: A város látképe az 1860-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)