Budapest mindig is a régészet egyik igazi fellegvára volt, miután gazdag múltja miatt számtalan korból található itt kiemelkedő lelet. A több mint ezer évvel ezelőtti államalapítás előttről is található itt szinte minden korból régészeti emlék, de nemcsak az egykor itt élt ismertebb népek – mint az avarok vagy a rómaiak – régészeti emlékeiről tudunk, hanem újkori, sőt őskori leletek is találhatók a főváros területén.


A polgárvárosi amfiteátrum, Aquincum képe 1890-ben, Klösz György fotója (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Képszám: 82438)


A Március 15. tér, a római romterület feltárása 1970-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 141359)

 


A Bécsi út és Lajos utca közötti bontási terület 1989-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 152932)

Mint nemrég a Pestbuda is beszámolt róla: a Budapesti Történeti Múzeum régészei a közelmúltban találtak egy közel 7000 éves fabéléses kutat a Budafoki útnál, de azt is tudjuk, hogy Európa legrégibb bányászati emlékei is Budapesten, a Farkasréten találhatók. A Denevér utcai őskori kovabánya emlékei a tudományos kutatások szerint közel 40 ezer évesek lehetnek, és az itt feltárt 185 bányászszerszám egészen egyedülálló, miután a középkorból Magyarország egész területén fele ennyi bányászszerszámot sem ismerünk.


Hétezer éves fabéléses kút a Budafoki útnál (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum)


Az őskor bányászai már föld alatti művelést is folytattak (Forrás: Gábori Csánk Vera: Európa legrégibb bányászati emléke Farkasréten, Bányászattörténeti Közlemények, 2006. 2. szám)

Nem véletlen, hogy 146 év után újból Budapest és Magyarország kerül a régészeti szakma fókuszába, miután 2022. augusztus 31. és szeptember 3. között itt rendezik meg az Európai Régészek Szövetségének (European Association of Archaeologists – EAA) 28. éves világkongresszusát. A négynapos találkozónak a Magyar Nemzeti Múzeum, a Várkapitányság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közösen ad otthont. A rendezvény nagyságát jól mutatja, hogy több mint hatvan országból mintegy 2100 régész vesz részt rajta, és közel kétszáz szekcióban csaknem háromezer előadás fog elhangozni.


Az egykori 1876-os kiállításról egy kültéri kiállítás nyílt a Nemzeti Múzeum kerítésén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Utoljára 1876-ban, a VIII. Ősrégészeti és Embertani Világkongresszus alkalmával irányult ehhez hasonló szakmai figyelem Budapestre és Magyarországra. A 146 évvel ezelőtti rendezvényt Rómer Flórisnak köszönhetjük, akit nemzetközileg is elismert tevékenységének köszönhetően beválasztottak az európai régészeti kongresszus tanácsába, és sikerült elérnie, hogy a kongresszust a magyar fővárosban tartsák meg. Az Archeológiai Értesítő – amely szintén Rómer Flórisnak köszönhető – így számolt be az eseményekről 1875-ös számában:

„Felszóllíttatván az elnökség által, hogy kérdést tegyek: vajjon hajlandó lenne-e Budapest városa a nemzetközi congressust keblébe fogadni, Pulszky Ferencz muzeumi igazgatóhoz fordultam, kitől már másnapon azon örvendetes táviratot nyertem, hogy a közoktatási m. kir. miniszter úr felhatalmaz, miszerint nevében a gyülekezetet az 1876-ik évre Budapestre meghívjam.”


Rómer Flóris, a magyar régészet atyja 1870 körül

Budapesten végül Rómer Flóris és Pulszky Ferenc vezetésével rendezték meg a kongresszust, melynek keretében 1876-ban egy hatalmas, nagyszabású kiállítást is létrehoztak, ami az egész Kárpát-medence régészeti emlékanyagát mutatta be.

A régészeti találkozót Budapesten 1876. szeptember 4-én Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg, ezekkel a szavakkal: „Legyenek üdvözölve Magyarország fővárosában, a siker kövesse működésüket…”  


A Magyar Nemzeti Múzeum az 1880-as években, Klösz György fotóján (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltár/Képszám: 82309)

A ma kezdődő nemzetközi konferenciát szintén a kultúráért felelős miniszter, Csák János fogja megnyitni, hogy ezzel is összekössék a két eseményt, szimbolikusan is.

Az egykori, 1876-os eseményeket felelevenítve a Magyar Nemzeti Múzeum egy kültéri kiállítást is szervezett, amelyet A régészeti csudák országa – országimázs 1876 címmel augusztus 29-én nyitottak meg. A tárlatról szóló sajtótájékoztatón dr. Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese kiemelte: a magyar kormányzat azon dolgozik, hogy a régészeti örökségvédelem és a beruházások között összhangot teremtsen, amiért kiemelten érdemes a régészeti szakmára figyelni.


Dr. Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese a Nemzeti Múzeum előtt tartott sajtótájékoztatón (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Dr. Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora az augusztus 29-i sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy bár 146 éve elteltével ez a legnagyobb régészeti esemény Budapesten, de más hasonló méretű nagy régészeti események többször is voltak a magyar fővárosban, gondoljunk csak a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett nemzetközi Limes-konferenciákra vagy más hasonló eseményekre. Megemlítette azt is, hogy a mostani konferenciával kapcsolatos munkát már 2015-ben megkezdték, és eredetileg 2020-ban rendezték volna meg, de a világjárvány ezt nem tette lehetővé, így kiemelkedő jelentőségű, hogy két évvel később a konferencia mégis megvalósulhatott.


Dr. Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora a Nemzeti Múzeum előtt tartott sajtótájékoztatón (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy az egyenként 1,5x1,5 méteres, 18 tablóból álló kiállításon az érdeklődők részletes áttekintést kaphatnak az 1876-ban Budapesten megrendezett világkongresszus eredményeiről, Rómer Flóris, Pulszky Ferenc és a szervezői munka hátteréről, a korabeli régészeti munkákról, eredményekről és a konferencia számos érdekességéről.


Balról jobbra: Kósa Margó, a Magyar Nemzeti Múzeum Társadalmi kapcsolatokért és Kommunikációért felelős főigazgató-helyettese, dr. Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora és dr. Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese megtekinti a kiállítást (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


A kiállítás a múzeum kerítésén látható (Fotó: Both Balázs / pestbuda.hu)

A kiállításon olvasható, hogy az 1876-os sikeres világkongresszus után a résztvevők a magyar régészet és Budapest jó hírét vitték magukkal. A 146 évvel ezelőtti eseményen több mint 20 ezer kiállítási tárgy volt látható 48 vitrinben, valamint 138 magyar és 122 külföldi tudós tartott előadást. A nagysikerű rendezvény egyik résztvevője, Ingvald Undset norvég régész így emlékezett vissza: „Az ország, mely délre a Kárpátoktól terjed, úgy jelentkezik előttem, mint a régészeti csudák országa, oly nagy a formák gazdagsága, melyek itt megleptek, oly nyomatékos azon közlemények súlya, melyekkel itt találkoztam […]. Midőn 1876-ban Magyarországra érkeztem, s azon történelmi kincseket láttam, melyek a nemzeti múzeumban és a kiállításnál össze voltak halmozva, meglepetve és elbájolva voltam.”

Remélhetőleg a mostani, 28. régészeti találkozó is legalább ilyen grandiózus lesz, mint az 1876-os, és a világ összes tájáról ide utazó szakemberek és turisták ugyancsak a magyar régészet jó hírét és Budapest fényét vihetik majd szerte a világba.

Nyitókép: A régészeti csudák országa – országimázs 1876 című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)