Budapest közepén a XIX. század végéig katonai ellenőrzés alatt állt két ikonikus, de katonai jelentőséggel valójában már nem rendelkező épület, az egyik a város közepén, a másik pedig annak „tetején”. Lipótvárosban az Újépület, a Gellért-hegyen a Citadella. Mindkettőt 125 éve, 1897 októberében vette át Budapest, de az átadásról már korábban döntöttek, sőt arról törvény is született. A feltételeket az 1894. évi XX. törvénycikk mondta ki:

„1. § Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy a Budapest székesfővárosban fekvő és a katonai kormányzat kezeléséből átveendő következő ingatlanokat: jelesül az Ujépületet, a Károly-, József- és Florián-laktanyákat, valamint a gellérthegyi erődöt eladhassa; a katonaság megfelelő elhelyezése végett uj laktanyák épitésére szükséges telkeket megszerezhesse, s a laktanyák épitési költségeire a befolyó vételárból hatmillió négyszázezer forintot bocsáthasson a közös hadügyminister rendelkezésére.”

Az Újépület, ez a hatalmas, négy saroképülettel rendelkező monstrum katonai célokra épült, igaz sokáig nem igazán derült ki, hogy pontosan mire. Az építésére II. József adott utasítást azután, hogy 1783-ban Pesten és Budán járt, ahol nagyon sok mindennel elégedetlen volt. Az 1786-ban kezdődött építkezés célját a király valójában soha nem határozta meg. A hatalmas épület költségeit a kalapos király által feloszlatott szerzetesrendek vagyonából fedezték. Valójában mindig is bizonytalan volt a sorsa, a félig kész épületben előbb francia hadifoglyokat őriztek, felmerült, hogy eladják, majd volt kaszárnya és börtön is. A pestiek körében soha nem volt népszerű, nemcsak azért, mert iszonyú nagy tömbje rátelepült a városra, hanem azt sem felejtették el, hogy e falak között végezték ki az osztrákok Batthyány Lajos miniszterelnököt.

Az Újépület hatalmas tömbje az 1880-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az Újépületet közben a XIX. század második felében körbekerítette a város, elég csak arra gondolni, hogy attól északkeletre épült az Országház. Maga az átadás röviden zajlott, a Pesti Napló 1897. október 23-án így írta meg:

„A katonai hatóság képviselője, Khittel Rudolf ezredes, katonai építési igazgató, hidegen, nyugodtan jelentette ki a főváros megbízottai előtt: — Az Újépületet a fővárosnak átadom. Rupp Imre miniszteri tanácsos, a közmunkatanács alelnöke, kezet fogott a tisztelgő ezredessel, aláírta a jegyzőkönyvet s ezzel a régi Budapest legnagyobb kaszárnyája a főváros tulajdonába ment át.”

Ekkor az épület már üres volt, a katonaság gyakorlatilag elhagyta, az Újépület bontásának szinte azon nyomban, már november 16-án neki is álltak, és teljesen el is bontották, ma a Szabadság tér és a környező épületek állnak a helyén, egyedül a Batthyány örökmécses emlékezik áttételesen erre az épületre, hiszen az ott ég, ahol a miniszterelnököt kivégezték. Az, hogy elbonthatják az Újépületet és ezáltal felszabadul egy hatalmas üres terület a város szívében, hatalmas lehetőséget jelentett ez a városfejlesztőknek, ahogy azt a Magyar Ipar 1897. november 28-i száma összefoglalta:

„Kétségtelen, hogy egykönnyen aligha lesz ismét oly nagy kiterjedésű, összefüggő terület a székes főváros belsejében, mellyel annyira szabadon és aránylag korlátlanul lehet majd rendelkezni szabályozása dolgában. Bizonyítja ezt a székes főváros középítési bizottsága, midőn e tárgyban tett utolsó jelentésében a következő bevezető szavakkal él: Nem tartjuk valószínűnek, hogy a főváros hatósága egyhamar ismét oly helyzetbe jutna, hogy egy oly nagy és szabad tér rendezésével, illetve szabályozásának megállapításával foglalkozhassék, mint a minő az Újépület telke.”

Az Újépület helyének egyik rendezési terve (Forrás: Magyar Mérnök és Építés Egylet heti Értesítője, 1897., 125. oldal)  

A másik épület, amelyet 125 éve birtokba vett a Főváros, az a Citadella volt, amelyet talán jobban utáltak a pestiek, mint a hatalmas, 36 ezer négyzetméteres épületszörnyet a város közepén. Hogy miért? A Pesti Napló 1897. október 30-án pontosan megírta:

„A tömör terméskő-kockákból épült vár ma Budapest tulajdonába ment át, nagy örömére azoknak az aggódó hazafiaknak, akik attól tartottak, hogy egy szép napon, ha megjön a parancsolat, izzó-porrá ágyuzzák a jámbor fővárost […]. Ha polgárember fölkerül a Gellérthegy ormára s kitekint a lőréseken, első gondolatnak az ötlik az eszébe, hogy biz egyetlen ház nem maradt volna épen az óriási épülettengerből, ha egyszer az ágyúgolyók diadalmas útra keltek volna. A legénységi szobákban állottak a halált szóró szörnyetegek s a tisztek, közlegények minden fáradság nélkül, cigarettázva lőhettek volna halomra Budapestet”

A Citadella a szabadságharc után épült, valójában nem a város védelmére, hanem megfélemlítésére. Erődként gyakorlatilag már átadásakor elavult volt, viszont onnan sakkban lehetett tartani az egész várost, emiatt értelemszerűen nem volt a legnépszerűbb épület. Hiába volt kiegyezés, és hiába lett az elnyomó, a magyar miniszterelnököt kivégeztető Ferenc József császárból „király apánk”, az emberek nem feledték Haynaut és Hentzit. Ezt a bizalmatlanságot erősítette, hogy az erőd gyakorlatilag folyamatosan zárva volt a nagyközönség előtt, és nem is magyar katonák állomásoztak benne, hanem a helyőrséget Csehországból vagy Galíciából hozták, és amint letelt az aktuális legénység szolgálata, azonnal elszállították őket.

A Citadella a felépülte után Ludwig Rohbock rajzán (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Citadella átvételére külön küldöttség vonult ki a Közmunkatanács és Budapest vezetése részéről. Miután az erőd leköszönő parancsnokával körbejárták a várat, a budapesti katonai parancsnok, ugyanaz a Khittel Rudolf ezredes, aki az Újépületet is átadta, meg akarta mutatni, milyen is volt bezárva élni a várban, ezért az egyik katonát kiküldte, és kívülről bezáratta a főkaput. Azonban az nem akart ismét kinyílni, a pesti urakban még az felmerült, hogy hátha el akarják őket fogni. De csak átmeneti probléma volt, miután a kapu ismét kinyílt, elhangzottak a beszédek, és az erőd kulcsát Khittel ezredes szertartásosan átnyújtotta a Közmunkatanács képviseletében ott lévő Rupp Imre miniszteri tanácsosnak, aki továbbadta azt Vasziljevics János fővárosi tanácsnoknak, ezzel jelezve, hogy az erőd immár a főváros tulajdona – írta meg a történetet az átadás másnapján a Pesti Napló.

A Citadella jelképes bontása 1899-ben (Fotó: FSZEK, Budapest Gyűjtemény) 

Valójában a hadsereg csak 1899-ben vonult ki, addig a helyőrség immár csak pár katonája „Budapest vendége” volt az erődben. A hatalmas, masszív erődöt 1899-ben jelképesen elbontották, azaz néhány falszakaszt megbontottak, ezzel mintegy megfosztva a katonai jelentőségétől, de valójában majdnem 125 évig állandó dilemma volt, hogy mi is legyen ezzel az épülettel, lebontsák vagy valamiképp hasznosítsák.

Idén viszont elkezdődött a rekonstrukciója, turisztikai látványosságot, kilátókat, a falakon belül parkot alakítanaik ki, ezt követően megnyitják a látogatók előtt. A nyugati rondella falai között több mint 1700 négyzetméteren a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató állandó kiállítás nyílik majd.

Nyitókép: A Citadella 1890 után (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.016)