A Bárczy István polgármester nevéhez fűződő nagyszabású fővárosi kislakás- és iskolaépítési program keretében 1909 és 1912 között egyszintes iskolák mellett 36 többemeletes iskolával gazdagodott Budapest, sokuk szerencsére ma is áll. Az 1910-ben 85 ezer lakossal bíró Ferencváros középső részében rengeteg munkáscsalád élt, hogy közel lehessenek a húsipari, malomipari vagy vegyipari üzemekhez, ahol a családfenntartók dolgoztak. Gyerekeiknek pedig iskolákra volt szükségük, méghozzá nagy befogadóképességű iskolákra.

Iskolák épültek a Mester utcában, a Soroksári úton és az akkori Szvetenay (ma Lenhossék) utca 24–28. szám alatt is. A tervezéssel Kőrössy Albert Kálmánt (1869–1955) bízták meg, aki addigra már jelentős tapasztalatot szerzett az iskolatervezés terén. A Munkácsy Mihály utcai főgimnázium (ma Kölcsey Ferenc Gimnázium, 1909) és a Tündérpalotaként is ismert Tisztviselőtelepi Állami Főgimnázium (ma az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum a Könyves Kálmán Körúton, 1911) bizonyította rátermettségét. A megbízóknak most sem kellett csalódniuk. A Lenhossék utcai elemi iskola építése igazi csúcsteljesítmény volt, az építkezés alig több, mint egy évig tartott.

Az iskola főhomlokzata a Magyar Építőművészet 1911. évi 11. számából

A három emelettel, földszinttel és pincével rendelkező szimmetrikus elrendezésű épületben egészen 1978-ig külön fiú- és külön leányiskola működött. A szimmetria ezért nemcsak Kőrössy elképzelését tükrözte, hanem funkcionális követelmény is volt: az épület jobb oldalán a leány-, bal oldalán a fiúiskola tantermei, szertárai helyezkedtek el, ezenkívül a tantestületi terem, az igazgatósági szobák. A hármas elrendezés az épület külső megformálásában is érvényesült. A bejáratok tengelyében a két lépcsőház található. Az ezekből nyíló zsibongót veszik körbe a tantermek, melyek a telek jó adottságai miatt három irányba, a már említett három utcára nyílnak.

Az iskola a mai Balázs Béla utca felől (Kabdebó Gyula: Budapest székesfőváros kislakás és iskola építkezései című 1913-ban megjelent könyvéből)

A homlokzat a magyaros szecesszió és a neoromán stílusok harmonikus ötvözete. A magyaros díszítések az ablakok sávos keretezésén és az oromzatokon jelennek meg; másutt a sima falfelületek jutnak érvényre. A bejáratok bélletes kapuzata a középkor templomjait juttatja az ember eszébe. A gyermekábrázolásos domborművek, a kovácsoltvas kapu, a kapuzat előtti korlát mind az otthonosság és biztonság érzését keltik.

A volt leányiskolai bejárat ma (Fotó: Simon Tímea)

Az épület érdekessége, hogy két tornateremmel rendelkezett, egyik az utcaszinten, a másik a tetőtérben helyezkedett el. A korabeli előírások szerint a tornaterem belmagasságának el kellett érnie a 6 métert, ezért lépcső vezet az iskola belsejében az utca szintjére, mert a talajszinthez képest 2 méterrel magasabban alakították ki a magasföldszintet.

Hasonló okból került a legfelső szintre a másik tornaterem, a tetőtér felhasználásával szintén elérhető volt a nagy belmagasság. Az alsós osztályokban 60 gyermek, a felsőbb osztályokban a nagyobb helyigény miatt 40 tanuló fért el eredetileg. A hatalmas épületben orvosi rendelő is működött. Az épület tetőterében tantermeket is kialakítottak; a természetes fényt kihasználva célszerűen a rajz- és technikaterem került erre a szintre.

A földszinti, egykori fiútornaterem ma (Fotó: Simon Tímea)

A sarokhomlokzat részlete ma (Fotó: Simon Tímea)

Homlokzati dísz a bejárat felett – Budapest szecessziós hatású címere ma (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az épület 2006-ban (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A játszó gyerekeket ábrázoló domborművek nehezen kivehetők ezen a 2006-os felvételen (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az épület általános állaga az 1960-as évektől kezdve egyre romlott, s bár 1983-ban egy nagyobb szabású felújítás kezdődött, ez inkább az épület folyosóinak és tantermeinek korszerűsítésére korlátozódott. Az 1990-es években az iskola eredeti külsejéből, így a homlokzati díszekből alig-alig volt már valami látható. Az oktatási intézmény is sok változáson ment keresztül, a II. világháború utáni időszakban általános iskolaként használták (volt idő, amikor 800 tanuló is koptatta a padokat), a rendszerváltozást követő években azután iskola-összevonások és megszüntetések követték egymást.

Az egykori lánytornaterem területén irodák találhatók (Fotó: Simon Tímea)

Az iskolaépület a Vendel utca felől (Fotó: Simon Tímea)

2012-től az épület nagyobbik része a kerületi önkormányzat különböző irodáit és a helyi kormányhivatal több osztályát fogadta magába, 2016-ban pedig egy nagyobb szabású homlokzati felújítás is kezdetét vette. Mára ennek köszönhetően a Kőrössy Albert Kálmán által megálmodott architektúra ismét a teljes szépségében megtekinthető. Ha hozzátesszük, hogy a kisebbik rész sem üres, mert egy alapítványi iskola működik az egykori fiúiskola bejárata mögött, akkor majdnem biztosak lehetünk benne, hogy ez a szépséges „iskolapalota” még jó ideig épített környezetünk szerves része marad. 

Nyitókép: Az egykori Lenhossék utcai elemi iskola (Fotó: Simon Tímea)