Budapestre az ipari fejlődés már a XIX. század második felében is tömegeket vonzott, az ideköltöző emberek számára futószalagon építették a bérházakat. Azok többségében neoreneszánsz stílusúak voltak, de a századfordulótól a szecesszió újító formái is érvényesültek. Bármilyen gyors tempóban létesültek is új lakások, nem tudtak lépést tartani a népesség növekedésével, így a századfordulón már lakásnyomor jellemezte a fővárost.

Később ez még égetőbb problémává vált: a statisztikai adatok szerint Budapest népessége 1910 és 1927 között 95 ezer fővel nőtt és körülbelül 7-10 ezer lakás hiányzott az egészséges eloszlásukhoz. Tovább rontott a helyzeten az első világháború, amikor is a katonának elvitt férfiak híján szüneteltek az építkezések, de a békekötés sem hozott erre megoldást, mert akkor meg az elszabadult infláció miatt nem mert senki olyan nagyszabású beruházásba fogni, mint egy bérház kivitelezése.

Liber Endre tanácsnok, a kislakás-építési program irányítója (Forrás: Nemzeti Örökség Intézete)

Mivel a magántőke nem volt rávehető az építkezések beindítására, az önkormányzatnak kellett azt megkezdeni. Budapest székesfőváros közgyűlése 1925 végén hozott 1282/1925. számú határozatával egy nagyobb léptékű kislakás-építési program megvalósításáról döntött, és erre az 1926. évi költségvetésből fedezetet is biztosított. A megvalósítást Liber Endre tanácsnok irányította, aki a tervezést a főváros legjobb építészeire bízta, mert bennük megvolt a garancia arra, hogy művészileg és szerkezetileg is megfelelő munkát végeznek. A kivitelezési munkák kiadásánál arra is törekedett, hogy minél több iparos kapjon munkát, és egy mester csak egy helyen dolgozzon, így csökkentve a kínzó munkanélküliséget.

A stílus megválasztásában a főváros szabad kezet adott az építészeknek, bár a legtöbben így is a konzervatív berendezkedésnek leginkább megfelelő neobarokkot alkalmazták. Így tett Hültl Dezső is a Simor (ma Vajda Péter) utca 33–43. szám alatti bérháznál, amit az erőteljes párkányok és a földszinti kosáríves záródású ablakok fejeznek ki szépen. Ezenkívül a tömegrendszere is meglehetősen dinamikus.

A Vajda Péter utca 33–43. számú neobarokk bérház, előtérben az egykori evangélikus templom tornyával (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Váci útnak a Csavargyár utca és a Mura utca által közrefogott szakaszára (ma Váci út 170.) három különböző építész tervezett három bérházat: Rupp Jenő, Sebestyén Artúr és Lux Kálmán. A harmonikus megjelenés kedvéért egységes homlokzati kialakításra törekedtek, mindhárom épület ablaktengelyeit nagy méretű pillérek választják el. A nyílások többsége egyszerű tégla, de kötényeikben és szemöldökpárkányaikban mégis helyeztek el díszeket a tervezők. A középső bérház hullámos oromfala és manzárdtetője nagyon szép neobarokk formák voltak, de sajnos már nagyon lecsupaszított formában láthatjuk őket.

A Váci utca 170. szám alatti bérházcsoport terve (Forrás: Magyar Építőművészet, 1927. 3–4. szám)

Nem messze innen, a Váci út és a Gyöngyösi utca találkozásánál (Gyöngyösi utca 2.) Hegedüs Ármin és Böhm Henrik hosszú múltra visszatekintő irodája tervezett bérházat. A századfordulón szecessziós épületeikről váltak ismertté, e három bérházat azonban ők is neobarokk stílusban alkották meg. Mégis voltak kivételek, hiszen közvetlen melléjük Rerrich Béla expresszív jegyeket mutató, a 6-os szám alá pedig Létay András klasszicizáló bérháza került.

A Gyöngyösi utca és a Váci út sarkán álló bérház 1927-ben (Forrás: Magyar Építőművészet 1927. 3-4. szám)

Medgyaszay István is a rendkívül egyéni, keleti jegyeket tartalmazó stílusában építette a rá bízott három Budaörsi úti bérházat (Budaörsi út 4–18.). Az erkélyek vasbeton korlátjait a népművészetből ismerős motívumok (például tulipánok) törik át. A homlokzatot a második emelet magasságában eredetileg Márton Ferenc népi életképeket ábrázoló sgraffitói díszítették, de ma már sajnos csak az egyik épületen látható. Szintén a Budaörsi útra tervezett két bérházat Friedrich Loránd is.

A Budaörsi úti bérházon is tükröződik Medgyaszay István jellegzetes stílusa (Forrás: Magyar Építőművészet 1927. 3–4. szám)

Csupán névrokona volt az a Friedrich Lajos, aki a Mester és Dandár utcák találkozásánál álló bérházat tervezte (Mester utca 37–39.). Megbízását minden bizonnyal annak is köszönhette, hogy a székesfőváros főmérnökeként is dolgozott. Az épület jellegzetességei a félkör alakú, vaskorláttal védett erkélyek voltak, melyek a homlokzaton szétszórtan, több különböző szinten kaptak helyet. A legtöbb csupán egy ajtóhoz tartozott, de a sarokra nézők nagyobbak voltak, három ablaktengelyt is átfogtak.

A Mester utca 37-39. számú bérház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Vele szemben, a Dandár utca túloldalára Lechner Jenő tervezett hétemeletes bérházat (Mester utca 33–35.). Medgyaszay mellett ő volt az, aki leginkább kifejezte rajta saját elképzelését az ideális építészeti stílusról: különböző irányzatok igen egyéni módon történő keverését hajtotta végre. A sarokra helyezett loggiák (falsík mögötti terasz) csúcsíves nyílásaiban a gótikát fedezhetjük fel, a bejáratok környékének féloszlopos-erkélyes kialakításban pedig az antik építészetet. Ez utóbbinak konkrét előképe van: Nerva császár római fórumának oszlopai.

A Mester utca 33–35. számú bérházon több stílus keveredik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nagybátyja, Lechner Ödön hatására Jenő is törekedett magyaros hangulatot adni az épületeinek, ami ezen a bérházon például a féloszlopok fejezeteit díszítő liliomokban, valamint az erkélyeket tartó gyámkövek ősmagyar férfi és női fejeiben figyelhető meg. Az erkélyeket és a lépcsőház korlátját pedig vitézkötéssé formált rács díszíti (a huszárok egyenruháján is megjelenő stilizált tulipánok és növényi indák). Lechner mélyen hívő katolikus volt, ezért a saroktömbre kék kerámiából házáldást rögzített fel: az 1926-os évszám közé felírták a háromkirályok nevének kezdőbetűit is.

A Lechner Jenő tervezte bérház magyaros részletei: pillérfők, gyámkövek és erkélyrácsok (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Lechner Jenő alkotásának példáján érzékeltetjük azt is, hogy ezek a két világháború közötti bérházak már nemcsak az építtető személyében és stílusukban különböztek a dualizmus kori társaiktól, hanem belső szerkezetükben is. Míg korábban a telek minél hatékonyabb kihasználása érdekében annak minden oldalára széles épületszárnyakat állítottak, és csak egy szűk belső udvar maradt szabadon, addig itt már jobban figyeltek az egészségesebb életkörülményekre, és Lechner két traktust keskenyebbre tervezett.

A Mester utca 33–35. számú bérház első emeleti alaprajza (Forrás: Magyar Építőművészet, 1927. 3-4. szám)

A takarékos beosztásnak köszönhetően hét darab négyszobás, harmincnyolc darab háromszobás, valamint tizenöt darab kétszobás lakást tudtak kialakítani benne. A kislakás-építési programban épülő bérházak közül ez volt a legkomfortosabb, amit a háromszobás lakások túlsúlya is jelez, illetve a földszinten garázsoknak is jutott hely. A lakások modern felszereltséggel bírtak, cselédszobák és fürdők is tartoztak hozzájuk, mindazonáltal a felesleges luxust kerülték: az egyes emeletek alacsonyabbak lettek a korábban szokásosnál, és egybenyíló ablakszerkezeteket alkalmaztak.

A lakások csak az elsőtől az ötödik emeletig terjedtek, a földszinti helyiségeket ugyanis üzleteknek és műhelyeknek adták ki, a pincékben pedig raktárakat és mosókonyhákat helyeztek el. Az egyes lakásokon belül a nagyobb szobák az utcafrontra néztek, a kisebbek, valamint a mellékhelyiségek pedig a belső udvarra. A négy traktus közül háromban kapott helyet lépcsőház, egyedül a legrövidebből hiányzik, de a többi szárnyból természetesen azt is meg lehetett közelíteni. A szintek közötti közlekedésről lift is gondoskodik.

A Mester utca 33–35. lépcsője a lift körül fut (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A kislakás-építési program keretében összesen 887 lakást adtak át, bennük 1335 szobával. Összességében kijelenthető, hogy az akció sikeres volt, hiszen ennek köszönhetően az 1920-as évek második felében némileg csökkent a lakásínség a fővárosban, ráadásul a tehetséges építészeknek köszönhetően meglehetősen esztétikus homlokzatokkal gazdagodott a városkép.

A nyitóképen: A Mester utca 33–35. számú bérház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)