Az egyre növekvő Pest város polgárai számára a XIX. század elején már nagyon kellett egy olyan hely, ahol színielőadásokat, táncmulatságokat lehet tartani (utóbbiak a korabeli társadalmi élet kiemelten fontos színterei voltak), s persze szükség volt  koncertteremre, rendezvénycsarnokra is. Természetesen megfelelő építészeti színvonalon.

A helyszínt már a XVIII. század végén kinézték, az északi rondella, azaz a várost egykor védő bástya területe (a mai Vörösmarty tér és a Duna közötti terület) ideálisnak tűnt a szórakoztatást szolgáló épületegyüttes számára. A terv az volt, hogy a város felé néző telekrészen egy színház, a folyó felé pedig egy vigadóépület készül. A két épületet tehát egyben tervezték meg, igaz, hosszú huzavona után. Előbb Schilson János nyújtott be terveket, de 1790-ben II. Lipót elégedetlen volt azokkal, majd Franz Anton Hillebrandt udvari építész, később Hild József elképzeléseit vetették el.

Az Aman-féle tervváltozat a színházra, a mai Vörösmarty téri oldalra (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A terveket végül a király, I. Ferenc megbízásából a bécsi Johann Aman készítette el. Nemcsak a színházét, hanem az annak háta mögé építeni tervezett, Duna felé néző bálteremét is. A színház Aman tervei szerint 1807 és 1812 között fel is épült, azonban a bálteremnek csak az alapjai készültek el. A pénz ugyanis elfogyott, de a kivitelezést az is hátráltatta, hogy Aman megsértődött. Féltékeny volt a pesti illetőségű segédjére, Pollack Mihályra, emiatt a pesti építkezések iránt később már nem érdeklődött, annak ellenére, hogy a tervei a bálterem építésére valójában készek voltak.

A helyzetet végül József nádor oldotta fel, akinek hatására egyrészt meglett a szükséges pénz, másrészt a Redoute terveit átdolgoztatta, az új terveket Pollack Mihály készítette el.  Így a magyar építész elképzelései szerint kezdődött meg a Redoute építési munkája 1829-ben. Az épület valójában 1832 nyarára kész volt, ám a megnyitó az 1833-as báli szezonra maradt.

Az épület közvetlenül a hajóhíd pesti hídfőjénél volt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az építkezésre még 1802-ben 283 ezer forintot szántak, de végül az összeg egymillió fölé rúgott. Már az eredeti összeg is óriási volt, az egymillió akkor csillagászati nagyságúnak számított, tehát nem spóroltak az új báltermen. Az épület földszintjén boltok és kávéház kapott helyet. A nagy bálterem 43 méter hosszú és 18,9 méter széles volt, a falait márvánnyal burkolták, a megvilágításról annyi gyertya gondoskodott, hogy télen nem volt szükség külön fűtésre. A 710 gyertyát két hatalmas, 3 méteres és két további csillár, valamint 12 falikar hordta, a fényt 160 tükör szórta szét. A bálteremhez kapcsolódó étkezőtermek és a cukrászda aranyozott bútorokkal, nem kevésbé fényesen volt berendezve.

Az üzemeltetést Fischer Péter nyerte el 3 évre, és ő jelentette be a nagyközönségnek, hogy az új bálterem 1833. január 13-án vasárnap fényes bállal nyílik meg. A teremről a Jelenkor 1833. január 5-i számában ezt írta az üzemeltető:

„A’ helybeli szépitési biztosság mindent elkövetett, mi e’ helynek építkezési kellem, pompa, s gazdag ékességre nézve diszt vala képes szerzeni, esannyira hogy Európában kevés mása van, az ausztriai birodalomban pedig egy a’ maga nemében.”

A bálra a jegyek elővételben 1,20, a bál napján, aznap déltől 1,30 forintba kerültek, azokat a bérlő cukrász boltjában, Emmerling Károly kávéházában, Budán pedig Grosz Jakab fűszerboltjában lehetett megvenni. A táncest este 9-kor kezdődött.

A bálterem fénylő belseje Schwindt Károly ábrázolásában (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Redoute a hazai klasszicista építészet egyik legsikerültebb darabja volt, szép arányaival és díszes belső tereivel valóban impozáns látványt nyújtott. Megnyitása után a báloknak, koncerteknek és egyéb társadalmi eseményeknek adott otthont. Fellépett itt Liszt Ferenc, id. Johann Strauss, Henri Vieuxtemps is.

Liszt Ferenc 1839-ben a pesti árvízkárosultak javára adott első alkalommal koncertet, hatalmas sikerrel. Liszt itt játszotta el elsőként a Rákóczi-indulót, és volt a zeneszerzőnek még egy újítása, ragaszkodott hozzá, hogy a belépőjegyeket csak magyarul nyomtassák ki. Liszt Ferenc később is adott koncertet az épületben.

A kávéház Carl Vasquez metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az épület 1848-ban más szerepet kapott, hiszen ekkor Pestre hívták össze a népképviseleti országgyűlést. Ugyan már hosszú ideje napirenden volt egy pesti országház építése, az nem készült el, így a képviselők a Redoute-ban üléseztek, hiszen az megfelelő méretű volt, ezért 1848 nyarán itt gyűltek össze a képviselők, és szavazták meg azokat a törvényeket, amelyek a szabadságharc megvívásához kellettek, így a Kossuth által kért haderőfejlesztési tervet is.

Részben ez a szerep okozta az épület vesztét. Amikor 1849 májusában Görgey Artúr csapatai ostromolták a budai Várat, az osztrák Hentzi tábornok – bosszúból, az ostromlók megzavarására – lőni kezdte Pestet, és célzottan a Redoute épületét, megbosszulva egyben a „rebellis országgyűlést” azzal, hogy elpusztítja annak helyét, hiába volt az „civilben” bálterem. Az épület a pesti palotasorral együtt megsemmisült, de Hentzi biztosra ment, a maradékot 1849. május 15-én szétlövette.

Az 1849-ben elpusztított Redoute helyén csak 1859-ben kezdődött meg az új csarnok felépítése Feszl Frigyes tervei szerint, és 1865-ben nyílt meg a ma ismert Pesti Vigadó.

Nyitókép: A Redoute (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)