A Madách nemzetség kastélyában, a Nógrád megyei Alsósztregován született Madách Imre 1823. január 21-én, 200 évvel ezelőtt (a települést a trianoni döntéssel Csehszlovákiához csatolták). Tanulmányait magánúton végezte. Anyja, a fiatalon özvegységre jutott Majtényi Anna a fővárosba küldte fiát jogot tanulni. Imre 1837-ben költözött Pestre, ahova később öccsei is követték. A ház a kutatások szerint a mai Kálvin tér 1. szám alatt állt. Az anya szakácsnét, szolgát is rendelt fiaihoz, egy egész kis háztartást rendezett be a számukra. Madách Imrének az édesanyjával folytatott levelezése alapján tudható, hogy anyja rövid időszakokat töltött Pesten a gyermekeivel.

A háztartással Madách nem volt elégedett. „Amit legjobbnak véltél a legrosszabb. Mert a gazdasszony ládájában egy nagy darab szalonna és két darab nádméz találtatott. Tizenegy óráig éjjel kimarad” – írta anyjának 1837. október 15-én.  A levelezésből tudjuk, hogy az asszony a házvezetőnőt lecserélte egy másik gazdasszonyra még az év decemberében. Egy levélváltásból értesülhetünk arról is, hogy egy alkalommal a Sztregováról Pestre küldött pulyka megfagyott útközben. „A napirenden minden van, a spájzban semmi sincs” – panaszolta a fiú. 

Carl Vasquez 1837-ben készült rajza a leendő múzeumról (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

S hogy mit láthatott a 14 éves Madách Imre a mai Kálvin tér  területén? Ezen a helyen működött a Széna piac (Heumarkt). Mivel korábban itt volt a pesti városfal egyik kapuja, a Kecskeméti kapu, ezért az Alföld felől több út is ide torkollott, remek vásárteret biztosítva a vidékről érkező vásározóknak.

Megérkezése évében, 1837-ben kezdték építeni a Nemzeti Múzeumot Batthyány Antal gróf palotája helyén Pollack Mihály tervei alapján.  Mivel az első kapavágás 1837. június 22-én volt, és július 3-án már falaztak, az ifjú Madách a munkálatok szemtanúja lehetett.

Állt már a téren a református templom, melyet 1816-ban kezdtek el építeni, és 1830-ban készült el Hild Vince és Hofrichter József tervei alapján, majd Hild József tervei szerint később átépítettek, miután az 1838-as árvíz súlyos károkat okozott benne. Mellette Balla Antal mérnök tervei alapján 1804-ben épült fel egy emeletes ház, földszintjén imateremmel és tanteremmel, a lelkész otthonával. (A ház helyére került később a Kálvin téri áruház.)

 A Kálvin téri református templom, jobbra a Balla Antal által tervezett ház Carl Vasquez 1837-es keltezésű rajzán (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A hat nyelven beszélő (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) Madách az első két szemeszterben bölcsészetet, majd  a  harmadiktól  jogot  hallgatott a pesti egyetemen.  Évfolyamtársai között volt két későbbi miniszterelnök, gróf Andrássy  Gyula   és   Lónyay   Menyhért is. Érdeklődött a kor neves költői iránt, előfizetett az Athenaeumra is.

Madách barátja az egyetemi évek alatt Lónyay Menyhért volt, ő alapította a Nyolczak társaságát. Ez a kör azért is volt fontos Madách pályája szempontjából, mert tagjai magyar nyelven hazafias költeményeket, írásokat olvastak fel. Tagja volt a két testvér, Lónyay Menyhért és Albert, gróf Andrássy Gyula és testvére Manó, báró Balassa Antal, Boronkay Rudolf, Beniczky Ödön és Madách Imre. Később a társasághoz csatlakozott Kazinczy István, Lónyay Ferenc, Jekelfalussy Sándor. A fiatalok kéziratos lapot is szerkesztettek, ez volt a Mixtura.

A mai Kálvin tér a XIX. század második felében. Itt működött a Széna piac (Forrás: oszk.hu)  

Madách már otthon is tanult zongorázni, és Pesten sem hanyagolta el zenei tudományát. Szívesen járt koncertekre is. Anyja pedig hangversenyjegyekre küldött plusz zsebpénzt. A fiatalok rendszeresen látogatták a Nemzeti Kaszinó zenei előadásait, amely kaszinó akkoriban még állandó hely híján a pesti Lloyd-palotában, a mai Széchenyi tér déli oldalán, a Sofitel hotel helyén működött.  A klasszicista stílusú épület terveit Hild József készítette. Alapkövét 1828. június 4-én tette le József nádor. Az épületben volt 1830-tól 1851-ig Széchenyi Pesti Kaszinója, a későbbi Nemzeti Kaszinó. Nagytermében komolyzenei rendezvényeket is tartottak. Ezeket az előadásokat Madáchék sohasem mulasztották el. A kétemeletes palota a II. világháború során súlyosan megsérült, 1948-ban lebontották.

„Kalandokat ifjainktól ne várjunk. A lelki tisztaság levegőjét szívják, emeli őket a harminczas és negyvenes évek lelkes közéletének üde áramlata, ragadja őket nemes becsvágyuk, amely a kölcsönös súrlódásban az egyéni tehetségek sokoldalú kifejlődését eredményezi. Oly tiszták, mint többi műélvezeteik, voltak színházi gyönyöreik is, amelyekből ha nem is túlságos bőven, de kivették megfelelő részüket” – írta Palágyi Menyhért Madách Imre élete és költészete című könyvében.

A pesti Lloyd-palotában rendezett koncerteket gyakran látogatta Madách Imre (Forrás: mandab.hu/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Madách és barátai szórakozásai a következők voltak: „[…] a kártyát, a tekézést nem ismertük, kávéházba be nem léptünk, vívás, úszás, lovaglás, séták, kirándulások a budai hegyekbe: ezek voltak a mi szórakozásaink” – írta később Lónyay. Majtényi Anna féltette fiát a pesti élettől, 1838 januárjában például azt írta neki, hogy ne járjon ki az utcára este. Fia azt felelte, hogy nem teljesítheti kívánságát, mert minden nap 6 óra után jár haza a tanárától. Hogy melyik tanárára gondolt, ma már aligha tudhatjuk, hiszen Madách számos különórát vett, a zongora mellett rajzolni és festeni is tanult, vívászatra járt Pesten. Ezenkívül a kor főúri divatjához alkalmazkodva a faesztergálást is elsajátította. (Talán ennek nyomán is jelenik meg a Falanszter színben Michelangelo szava: „Igen, mert mindig széklábat csináltam, És azt is a leghitványabb alakra.”)

Ugyancsak Pestre költözésének évében, 1837. augusztus 22-én nyílt meg a főváros első magyar nyelvű színháza, a Pesti Magyar Színház,  három évvel későbbi már Nemzeti Színház a mai Rákóczi út 3. szám (1906-ig Kerepesi út) alatt.  A klasszicista épületet közadakozásból emelték, a terveket a pesti főépítész, Zittarbarth Mátyás készítette Telepy György terveit átdolgozva.   

A régi Nemzeti Színház épülete 1864-ben a Kerepesi út 3. szám alatt (ma Rákóczi út) Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A fiataloknak általában a szüleik tartottak fent páholyt a teátrumban. A színházi életről Madách ezt írta anyának: „Én ámbár érzem írói pályámra a színháznak jó befolyását (mert olyan verseket írok, hogy erővel az Athenaeumban ki akarja tétetni Lónyay s Spetykó, sőt színdarabot is úgy, hogy Földváry bíztatott, játszassam el azt), de oly távol legyen, hogy neked költségeket szerezve menjek, hogy ha szenvedélyeim legnagyobbika volna is, arról kedvedért lemondanék. Le tudok én mondani mindenről. Különben is ráérek még. S tudod, ha látom, hogy testvéreimnek valamiben nem jó részesülni, magam sem részesülök szívesen. Egy czélom csak nekem, szeretetedet megtartanom s megelégedésedet megszereznem.” 

Madách Imre ebben az időben már verseket és drámákat is írt. Első verse a Honművészetben jelent meg, majd első könyve Lant-virágok címen 1840 nyarán. A 26 vers többségét szerelméhez, Lónyay Etelkához címezte.

A pesti évek mindössze három évig tartottak számára. 1840-ben Madách Imre és testvérei elhagyták a fővárost. Ennek részben egészségügyi okai voltak, hiszen Imrét akkor már súlyos köszvénnyel kezelték, de az alkalmazottakkal fennálló konfliktusok is indokolták a távozást. Jogi tanulmányait magánúton fejezte be. Balassagyarmaton joggyakornok lett, majd aljegyző, az ellenzék szónokaként lett ismert a megyében.

1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet, családjával a csesztvei birtokon éltek, míg házasságuk meg nem romlott. Mindeközben folyamatosan írt. 1843-ban a Férfi és nő című drámát és a Csák végnapjait benyújtotta az MTA drámapályázatára, ám díjat nem nyert.

Az Újépület az 1850-es években. Itt raboskodott Madách Imre (Forrás: oszk.hu)

Pesten huzamosabb ideig többé nem tartózkodott. Miután 1851 decemberében Pesten találkozott Kossuth Lajos titkárával, a halálra ítélt Rákóczy Jánossal, akit Csesztvére vitt, 1852 augusztusában Rákóczy rejtegetése miatt letartóztatták. Előbb Balassagyarmatra, majd Pozsonyba vitték, végül 1853. januárjában átszállították Pestre. A mai Szabadság tér helyén lévő hatalmas Újépületben raboskodott. Madách a börtönben kezdte el írni Az ember tragédiája első vázlatát Lucifer címen. Csak az év augusztusában térhetett haza Csesztvére, ahol folyamatosan dolgozott. A Tragédiát végül 1859. február 17-től írta, és 1860. március 26-án fejezte be.

Visszatért Pestre, hogy a balassagyarmati választókerület képviselőjeként részt vegyen az 1861. április 6-án megnyílt első országgyűlésen.  Ugyan az irodalomtörténetnek nincs rá cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy felkereste Arany Jánost, ám közvetett adatok alapján igen valószínű, hogy személyesen adta át Aranynak a Tragédia kéziratát. Kerényi Ferenc Madách-kutató szerint az is valószínűsíthető, hogy a találkozóra 1861. június 5-én, Madách nagy sikerű országgyűlési beszéde után került sor. Hamarosan már szárnyra kapott a sajtóban is a hír, hogy rövidesen egy remekmű  jelenik meg. Az ember tragédiáját 1862. január 12-én adta ki a Kisfaludy Társaság. Madách ezt követően még két évig élt. Fiatalon, 41 évesen hunyt el 1864. október 5-én szívelégtelenségben.

Nyitókép: Madách Imre (pim.hu)