Schannen Ernő 1853-ban született a Torontál megyei Perjámoson. Édesapja, aki épületfagyáros és kereskedő volt, a szabadságharc alatt Bem József seregében szolgált. Alap- és középfokú iskoláit Szegeden és Budán végezte, majd a zürichi műegyetemen szerzett építész diplomát. Hazatérése után Ybl Miklós építészi irodájában dolgozott négy évig, ezalatt az idő alatt részt vett a Szent István-bazilika és a Várkert Bazár tervezésében.

Katonai szolgálatát 1878-ban főhadnagyként Bosznia-Hercegovina megszállásakor teljesítette. Visszatérve előbb Kallina Mór, majd Hauszmann Alajos alkalmazta, utóbbinál nyolc évet töltött. Ekkor önállósította magát, és a Kerepesi út 8. alatt nyitott saját építészirodát. Egyik első és egyben legismertebb munkája a Blaha Lujza téren, a József körút 4. alatt álló, ma is működő Nemzeti Szálloda volt.

Rémi Róbert (1833–1907), Pest egyik befolyásos üzletembere volt Schannen megbízója, aki eredetileg keményítőgyár-tulajdonos volt, de alapított fafeldolgozó üzemet, vett és épített házakat, majd szállodatulajdonos lett. 1885-től ő működtette a Váci utca 9. alatti Nemzeti Szállót. A Népszínházzal szemben 1895-ben átadott új hotelt a tulajdonos nemes egyszerűséggel Rémi Szállónak nevezte el. 

A szálloda homlokzata az Építő Ipar 1897. október 6-i számából

Mai nevét 1929-ben nyerte, minden bizonnyal az akkor már Nemzeti Színházként ismert épület közelsége okán. Schannen Ernő munkájának eredményét – természetesen egyes szám első személyben – Rémi Róbert így mutatta be a főváros közönségének Ilosvay Hugó Magyarország és az ezredéves ünnepély című, 1896-ban megjelent kalauzában: „Mély tisztelettel van szerencsém Czímedet a jelenkor minden igényeinek megfelelően épített új szállóm megtekintésére meghívni. A Rémi-szálló elsőrangú szálló a főváros kellős közepén, szemben a népszínházzal, a villamos és lóvasút által közvetlen összeköttetésben úgy a keleti mint a nyugati pályaudvarokkal, nem különben a székes főváros minden egyes pontjával. A szállóhoz nagyszabású kávéházat és étkező termet rendeztem be, melyek mindegyike a maga nemében a legmagasabb színvonalon áll. Gondoskodtam ízlésesen berendezett salons particuliers-ekről, valamint egy igen elegáns szabadon álló étkező terraszról. A szálló szobái nagy kényelemmel és fényűzéssel vannak berendezve, ún. angol mosdó asztalokkal (állandóan meleg és hideg vízzel) villamos világítással, központi gőzfűtéssel stb. A szállóban lift is van alkalmazva, úgyszintén gondoskodva van fürdőszobákról is. A földszintet gyönyörű télikert díszíti.”

A Nemzeti Szálló étterme 1930 körül (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A szálloda ma (Fotó: Simon Tímea)

Schannen Ernő másik nagyszabású budapesti alkotása a Szabadság téren épült 1901-ben. A Honvéd utca – Szabadság tér – Vécsey utca által határolt telken álló neoreneszánsz stílusú bérpalota terveit Deutsch Antal (1853–1903) hírlapíró, közgazdász, a Pester Lloyd című német nyelvű lap főmunkatársának megbízásából készítette. A nagy alapterületű, négyemeletes épület homlokzatának legfeltűnőbb része az a timpanon, melyben Kossuth Lajos első budapesti köztéri szobra látható. Fleischl Károly szobrász Kossuth alakja mellé Petőfi, Vörösmarty, Eötvös József, Gábor Áron figuráját is megformázta. A jól megkomponált mű egyetlen hibája, hogy az utcaszintről az alakok nehezen kivehetők.  

A Deutsch-palota fotója a Magyar Géniusz 1902. április 20-i számából

A Deutsch-palota ma mint bankszékház (Fotó: Simon Tímea)

A szoborcsoport közelebbről (Fotó: Simon Tímea)

1903-ban Schannen két nagy bérházat tervezett a Károly körút 14. és az Üllői út 9–11. szám alatt, a következő évtől pedig már fia, Arthur is csatlakozott az építészirodához. Ettől fogva ketten jegyezték a munkákat, melyekből egyre több akadt. 

Az Üllői út 9–11. számú bérház 1961-ben (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

A Rákóczi út 73. számú bérház 1957-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 3553)

Több mint húsz bérház tervanyagát készítették el 1910-ig, ezek szinte mind a város legforgalmasabb csomópontjain épültek. A Rákóczi útra, az Üllői útra, a Fővám térre, az Attila útra, a Váci körútra (Bajcsy-Zsilinszky út) nagy alapterületű, elsősorban neoreneszánsz és neobarokk stílusú épületeket álmodtak, de az évtized vége felé több olyan, főleg franciaudvaros ház épült, amelyeken Schannen Ernő egyéni stílusa is megmutatkozott. A Ráday utca 38–40., a Boráros tér 6., az Angyal utca 7/A–B vagy a Fővám tér 2–3. szám alatti lakóházak már a hazai szecesszió letisztultabb formavilágát tükrözik.

Ezek közül az épületek közül talán a Fővám téri a legfeltűnőbb. A földszinti portálok mögötti nagy alapterületű helyiségek vendéglő vagy nagykereskedés számára biztosították a működés feltételeit. A második emeleti erkélyek igazán egyediek, a lakásbelsőből két irányba is kiléphet a lakó. A harmadik emeleti balkonok jóval kisebbek, de szintén egyedi kialakításúak. A tetőtér szintjén a nagy méretű ablakok mögött stúdiólakások várták a potenciális képzőművész bérlőket. Sajátos hangulatot ad a háznak a franciaudvar, mely az egyes épületrészekbe biztosítja a lakók bejutását. Az épület irodalmi kapcsolódása Móricz Zsigmondnak köszönhető, aki 1926 és 1938 között második felesége, Simonyi Mária negyedik emeleti lakásában élt, amikor éppen Pesten tartózkodott.

A Fővám tér 2–3. számú ház 2023 februárjában (Fotó: Simon Tímea)

A Fővám tér 2–3. számú ház 2023 februárjában (Fotó: Simon Tímea)

A franciaudvaron a pincelejárat kőkerítése külön díszként szolgál (Fotó: Simon Tímea) 

Emléktábla a Fővám tér 2–3. számú ház falán (Fotó: Simon Tímea)

A Ráday utca 38–40. számú ház ma (Fotó: Simon Tímea)

Az Angyal utca 7/A–B épület napjainkban (Fotó: Simon Tímea)

Schannen Ernő az építészet mellett irodalommal is foglalkozott: német és magyar nyelven verseket írt és fordított. Kinizsi Pál (1912) című verses vígjátékát ugyan nem mutatták be, de könyv alakban megjelent. Több, az építészek munkáját segítő rajzoló- és mérőeszköz feltalálójaként is ismert volt a neve a szakmában. Az 1916-ban bekövetkező halála után nem sokkal fia, Arthur az Egyesült Államokba költözött. A Schannen család itthon maradt tagjai azonban büszkék lehetnek építész felmenőikre, hiszen munkáik azóta is fővárosunkat díszítik.

Nyitókép: A Fővám tér 2–3. számú ház (Fotó: Simon Tímea)