A Nagykörút története 1868-ban vette kezdetét, ekkor döntött a kormányzat arról, hogy a korábbi elképzeléssel ellentétben nem hajózható csatornát kell építeni a Nagykörút mai nyomvonalán az ipari üzemek kiszolgálására, hanem egy nagyvároshoz méltó elegáns utat. 

A tervezett nyomvonal ugyan a város akkori beépített területének nagyjából a szélén húzódott, de nem üres telkek voltak ott: házak, egyéb épületek álltak a tervezett úton, például a vasúti pályaudvar tömbje (a mai Nyugati pályaudvar elődje) is útban volt, olyannyira, hogy kettészelte a mai Teréz körutat. Ezeket a területeket meg kellett venni vagy ki kellett sajátítani, hogy a tervezett elegáns út meg tudjon valósulni. Nemcsak kifejezetten magát az út területét sajátították ki, hanem a környező telkeket is, hiszen nem gyárakat és földszintes házikókat szerettek volna itt látni a döntéshozók, hanem elegáns palotákat.

Kossuth Lajos temetésére, 1894-re szinte teljesen kész volt a Nagykörút és benne az Erzsébet körút (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.04.005)

Az éppen hogy elkezdődött építkezéseket megakasztotta az 1873-as bécsi tőzsdekrach és a nyomában kialakuló hitelválság, ezért 1873–1874-re az útnak csak egy kis részét tudták megnyitni a nagyközönség előtt.

A nagyobb arányú munka az 1880-as években kezdődött, aminek lökést adott egyrészt, hogy 1884-től az itteni új épületek 15 évre mentesültek az ingatlanadó alól, másrészt 1887-ben a Nagykörúton indult el, igaz csak kísérletként, az első budapesti villamos.

A körút az 1890-es években. A képen is látszik, hogy még nem minden telek épült be (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A körútnak a Margit hídtól az Üllői útig tartó szakasza 1888-ra szinte teljesen kész lett, széles, elegáns út ívelte körül Pest központját. Voltak azonban még szakaszok, ahol egy-egy régebbi épület még belógott az új út tengelyébe. Valójában két épületről volt szó, mind a kettő az egykori Miksa utcában állt. Ezt az utcát ma hiába keresnénk a térképen, teljesen magába olvasztotta az új Erzsébet körút.

A két érintett épület a mai Erzsébet körút 38. és 32. számú házak helyén állt, akkori számozás szerint a 40. és a 34. házszámot viselte. E két épület, valamint további két telek kisajátításáról a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a fővárosi tanács 135 évvel ezelőtt döntött. A Fővárosi Lapok 1888. február 23-án így számol be a fejleményekről:

„A fővárosi tanács és a közmunkatanács tavasz közeledtével erélyesen hozzáfogtak, hogy a nagyrészt kiépült Erzsébet-körutat végre teljesen rendezzék. A két utolsó rozoga épület, a 34. sz. Schermann és a 40. sz. Bogdanovits-féle házakat a napokban sajátították ki s velük együtt a Salzer- és Ocskayféle telkeket.”

A lapokban is ismertetett tervek szerint döntöttek arról, hogy a düledező házakat lebontják. Az 1888-as évre a Közmunkatanácsnak nagyratörő elképzelései voltak a Nagykörutat illetően, hiszen eleve úgy számoltak, hogy abban az évben húsz új palota építésére adnak engedélyt.

A fentebb idézett döntésben érintett két ház lebontásával elérték azt, hogy az Erzsébet körút teljes szélessége szabaddá vált. Az útépítési, azaz a kövezési és csatornázási munkák ekkor már javában folytak, és az volt a terv, hogy a villamost már az év végéig a Kerepesi, azaz a mai Rákóczi útig elvezetik.

Villamospálya építése a Nagykörúton (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az 1888 februárjában érintett két lebontandó régebbi ház helyén nem azonnal épültek új házak, az Erzsébet körút 38. alatti ház 1892-ben készült el Schannen Ernő tervei alapján dr. Hlatky József és felesége részére. Az Erzsébet körút 32. szám alatti házat Ray Rezső tervezte, és az engedélyeket 1890-ben adták ki a felépítésre, itt a megrendelő Galitzenstein József volt.

Ugyan a lapok büszkén hirdették, hogy az év végéig a Margit hídtól az Üllői útig, illetve egy darabon még tovább is járhatóvá vált a Nagykörút, és sok új épület is emelkedett, természetesen ez nem azt jelentette, hogy 1888-ra a körút úgy nézett ki, mint ma. Hiszen csak 1889 és 1896 között, 128 új ház készült el, lényegében a millenniumi ünnepségekre.

Ennek ellenére a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1886., 1887. és 1888. évi hivatalos jelentése (a három évről egy jelentés készült) büszkén említhette, hogy 1888-ban a teljes körút vonalán már 85 új ház emelkedik, amelyből egyébiránt 16 esett az Erzsébet körútra.

A Nagykörutat hivatalosan 1896-ban adták át az ezeréves Magyarországot ünneplő millenniumi programsorozat keretében, ekkor a Dunától a Dunáig – az 1876-ban épült Margit hídtól a mai Boráros térig –  már járható volt, igaz, a déli lezárása, a mai Petőfi híd csak 1937-re készült el. Az építkezések egyébként a hivatalos avatóünnepség után is folytatódtak a körúton: a következő tíz évben még 37 új házat adtak át.

Nyitókép: Az elegáns Erzsébet körút már fákkal az 1890-es években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)