Egy gabonaraktár utóélete – Igazi látványosság volt a 140 éve épült Elevátor-ház a Boráros téren

A cikk angol nyelvű változata: The afterlife of a grain warehouse - The 140-year-old Elevator House on Boráros Square was a real sight

Írta: Gönczi Ambrus

2023. március 7. 15:00

A világvárossá fejlődő Budapesten az 1870-es évektől hatalmas építkezési munkálatok folytak. A magyar főváros természetesen az ország gazdasági, kereskedelmi és ipari központjaként nem csupán lakóépületeit és középületeit tekintve gyarapodott egyre gyorsuló ütemben, de ipartelepei is sokasodtak, és azok méretei is egyre nagyobb alapterületet foglaltak el. A déli összekötő vasúti hídhoz közel – mai szóhasználattal élve – fontos logisztikai központ létesült.

A Dunaparti teherpályaudvar (a mai Rákóczi híd és a Petőfi híd közötti terület) az 1880-as évek végétől hatalmas forgalmat bonyolított le. A vasúton érkező nyersanyag és a közeli malmok és húsüzemek által gyártott késztermékek idehozatala és elszállítása mellett természetesen a raktározás feladatát is meg kellett oldani. A Fővámpalotától (ma Corvinus Egyetem) egészen a vasúti hídig 16, egyenként 1500 négyzetméter alapterületű raktárépületet emeltek 1879 és 1881 között, közülük négy téglából, a többi fából készült. Az épületek között vasúti sínpárok tették lehetővé az áru ki- és berakodását.  

Dörre Tivadar: Az Elevator a Duna partján (Forrás: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadványsorozat IX. kötete)

A teherhajókon érkező szállítmányok raktározására is szükség volt természetesen, ezt, a közvetlenül a Duna-partra néző speciális raktárat 1883-ban adták át és Elevátor-háznak nevezték el. A bécsi építész, Ulrich Keresztély által tervezett monumentális alkotás hosszú évtizedekig Budapest legnagyobb raktárépülete lett. A folyó közelsége miatt különleges alapozást igényelt az Elevátor: az építményt egy több mint 4000 facölöpre helyezett tölgyfa rács tartotta. A cölöpöket olyan mélységig verték le, hogy azok külön-külön 40 tonna súlyt legyenek képesek megtartani. 

Az Elevátor Budapesten (Forrás: Magyarország és a Nagyvilág, 1883. július 22.)

A mintegy 50 méter magas Elevátor-házban több szintet alakítottak ki, ezek között liftek, vagyis elevátorok segítségével mozgatták a zsákokba csomagolt árut. Az épületbe sínpárok vezettek, a közraktárakhoz hasonlóan a vasúti áruszállítás zökkenőmentesen működött. A teherhajókból három másik, géppel hajtott, páternoszternek is nevezett elevátorszerkezet emelte ki a zsákokat, majd futószalagon az épületbe kerülve ismét liftekre rakodták és a megfelelő silóba szállították.

Összesen 290, különböző méretű, légmentesen zárható gabonasiló várta a szállítmányokat. A rakodás, a megfelelő helyre való szétválogatás kapacitására jellemző adat, hogy óránként 85 tonnányi zsákot emeltek be az érkező vagonokból és hajókból. A vízi úton érkező szállítmányoknál gyakorta előfordult, hogy ömlesztve érkeztek, ezeket külön zsákológépekbe adagolták, és csak utána helyezték el. Az Elevátor-ház több mint 30 ezer tonna árut volt képes egyszerre elraktározni.

Az Elevátor-ház hátsó része 1940 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 25689)

Ez a hatalmas épület nemcsak a feladatát látta el mintaszerűen, de építészeti megoldásait tekintve is igazi látványosságnak számított. A nyers téglaburkolat, a harmonikus színvilág, az impozáns tetőszerkezet valóban kiemelte a délpesti Duna-parton magasodó építményt a közvetlen környezetéből. 1944-ben bombatalálatot kapott, majd a világháborús ostrom is jelentős károkat okozott benne. 

A sérült Elevátor-ház 1950 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 25688)

A masszív alapok és a vastag főfalak azonban megtartották az épületet, a tetőszerkezet és a délkeleti sarokoromzat újjáépítése nem tűnt lehetetlen feladatnak. A főváros vezetése majdnem két évig várt a döntéssel, végül 1947 novemberében az elbontás mellett döntöttek. Ez azonban nem ment egyszerűen. Tizenhárom évig tartott, míg szisztematikusan, szintről szintre szedték darabokra az „Elevátort”.  

Még 1947-ben külön vállalatot hoztak létre „Elevátor-ház Bontás Munkaközössége” néven, mely az épület felszámolásáért volt felelős. Ez a cég 1948-tól folyamatosan árusította a kibontott és más építkezéseken felhasználható különféle vasanyagot, gerendákat, vaslemezek, oszlopokat, szegecselt és hengerelt tartókat. A fokozatosan felszabadult helyen két hídépítő üzem, a Közúti Hídfenntartó Vállalat és a Ganz-MÁVAG Hídgyár rendezkedett be. A II. világháború idején a német csapatok által felrobbantott hidak újjáépítésénél az összeszerelő munkák nagy részét ezen a helyen végezték. 

Az Elevátor kazánházának kéménye és az épület maradványa 1962-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 91819)

1964 szeptemberében először a Hídfenntartó Vállalat, majd az új Erzsébet híd november 21-i átadását követően a Ganz-MÁVAG Hídgyár is új telephelyre költözött. 1965 elején több hónapig tartó robbantásos bontással takarították el véglegesen az épület még megmaradt nagyobb részeit és az Elevátor-ház kazánjának kéményét. 

Fénykép a bontásról a Magyar Építőipar 1968. évi 5. számából

Robbanóanyag elhelyezése az épület bontásakor (Forrás: Magyar Építőipar, 1968. 5. szám)

Robbantják az Elevátor kazánházának kéményét (Forrás: Képes Újság, 1965. január 2.)

1965 augusztusában a területen közparkot avattak, mely ekkor még csak néhány fácskával és frissen ültetett bokrokkal rendelkezett. A parkot a következő évtizedekben többször is rendezték, 1988-ban pedig India egykori miniszterelnöke, Dzsaváharlal Nehru után saját nevet is kapott. A Nehru part ma kedvelt kutyasétáltató hely, de korszerű játszóterének és a Petőfi híd alatt kialakított gördeszkapályának köszönhetően a fiatal városlakók is sok időt töltenek itt. Egy emléktábla biztosan elférne valahol, hogy az itt élők és az utazóközönség is megtudja, milyen hatalmas raktárépület állt valaha a Duna partján. 

A Közraktár utca és a még meglehetősen csupasz közpark 1966-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 252267)

A Közraktár utca és a közpark 1969-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 252599)

A közpark 1976-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 141367)

Nyitókép: Az Elevátor-ház a budai partról nézve 1900-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.025)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Sokkal tobb volt mint gabonaraktar. Egy ilyen epulet nem emlektablat erdemel, hanem azt, hogy ujjaepitsek.
Egyertelmuen a haboru utani epitoanyaghiany aldozata lett pedig ha megmarad maig Budapest egyik ikonikus epulete lenne mereteibol es egyszeru eleganciajabol kifolyolag.
Kivaloan alkalmas lenne ra, hogy otthont adjon az uj Szechenyi Konyvtarnak vagy a Nemzeti Galerianak.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó