Pest és Buda 1848-ban

A cikk angol nyelvű változata: Pest and Buda in 1848

Írta: Domonkos Csaba

2023. március 16. 11:00

Talán a legismertebb magyar történelmi dátum 1848. március 15-e. De milyen volt 175 évvel ezelőtt Pest és Buda városa, ahol néhány irodalmár fiatalember felfokozott hangulatban verset szavalt és kiáltványt nyomtatott ki, viszonylag nagy, de békés tömeg által kísérve azon az esős márciusi napon, ezáltal új irányt szabva Magyarország fejlődésének.

A mai ember ha visszakerülne 1848-ba, nem igazán ismerné fel az akkori Pestben és Budában a jelenlegi Budapestet. Eleve külön városokról beszélhetünk, és jóval kisebbek voltak. Budán a Vár, a Víziváros és a Tabán területén álltak csak házak, Pesten pedig a mai Belváros, azaz az V. kerület, illetve a Józsefváros és Ferencváros belső területei jelentették magát a várost.

A Duna partja Carl Vasquez metszetén, 1837 (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A jellegzetes pesti épületek közül a templomok már évszázadok óta álltak, kivéve a Bazilikát, hiszen annak az építését alig korábban határozták el. A Kiskörút is létezett, és a Magyar Nemzeti Múzeum is a helyén volt, bár annak a lépcsőin nem szavalta el Petőfi Sándor a Nemzeti dalt (a helyszínen látható, a szavalásról szóló emléktábla állítása téves). Megvolt már a Rókus Kórház is, igaz az akkor még a város szélén állt. A mai Városháza épülettömbje is ott emelkedett a belvárosban mint kaszárnya, ez volt a Károly laktanya. A parkok, kertek közül látogatható volt a Városliget és a Ludovika mögötti kert, a mai Orczy-kert is. A mai Erzsébet tér helyén piactér volt, a Deák tér helyén viszont házak álltak.

Az Újépület is állt 1848-ban, de még a XIX. század végén is, amikor ez a kép készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az utcahálózat a város nagy részén hasonló volt a maihoz, az Üllői út, a mai Rákóczi út vagy a Bajcsy-Zsilinszky út már akkor is fontos közlekedési útvonalnak számított, igaz az Üllői utat leszámítva ezen utcákat máshogy hívták, hiszen a Rákóczi utat Kerepesi utcának, a Bajcsy-Zsilinszky utat Váci útnak ismerték az akkoriak. Az 1848-as Pesten azonban hiába is keresnénk az Andrássy utat, helyén egy kis utcácska volt csak, a Nagykörútnak még nyoma sem volt, helyén üres területek, másutt, a Józsefvárosban (aminek még Erzsébetváros a része volt) alacsony épületek álltak. A mai Kiskörúton belül a Kossuth Lajos és Szabad sajtó utca helyén kis terek és utcák szövevénye állt.

Az utcák elenyésző része volt kövezve, jórészt sárban, porban közlekedtek a városiak, és akinek nem volt pénze bér- vagy saját kocsira, vagy nem volt lova, az gyalogolhatott, illetve felszállhatott az omnibuszokra, amelyek 1832-től közlekedtek.

A régi pesti Városháza az 1850-es években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A régi pesti Városháza a XIX. század végén (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.017)

Pesten állt néhány impozáns méretű vagy nagy jelentőségű épület, amelyet ma már nem láthatunk. A Lipótváros északi szélén terpeszkedett a hatalmas Újépület, ami invalidusháznak készült, de 1848-ban kaszárnyaként szolgált. A hatalmas, négyszögletes, a sarkain külön-külön is nagy, négyszögű épületekkel megtűzdelt behemót az egész mai Szabadság teret és a környező épületek helyét elfoglalta.  

Attól északra katonai raktárak és gyárak álltak egészen a vasúti pályaudvarig, ami ugyan a mai Nyugati pályaudvar helyén állt, de sokkal délebbre, a város felé néző homlokzata a mai Jókai utca vonalában volt. Sokkal kisebb léptékű, de a városképet meghatározó épület volt látványos tornyával a házak fölé emelkedő pesti Városháza, amely a mai Váci utca és Szabad sajtó út sarkán állt.

A két part között a kapcsolatot a hajóhíd jelentette, amely a mai Vigadó elől vezetett át a Dunán. Itt a régi Vigadó állt, annak háta mögött a mai Vörösmarty tér felé – amit akkor Színház térnek hívtak – a német színház épülete nézett. A Duna-parton elegáns házsor állt, amely – a régi Vigadóval együtt – 1849-ben a Görgei Artúr csapatai által ostromlott Várat védő Heinrich Hentzi pusztításának esett áldozatul.

A Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) az átépítése előtt a XIX. század második felében (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Teljesen máshogy nézett ki a Duna partja. Hidakat még nem láthattuk volna, kivéve a félkész állapotban lévő Lánchidat, ahol éppen a láncokat szerelték a helyükre. A mainál némileg kisebb Margit-szigettől délre még létezett a kis Festő-sziget, míg délen, a Gellért-hegy alatt a Duna kiszélesedett, a mai Rákóczi híd területén elérte az egy kilométeres szélességet is. A Csepel-szigetet a szinte közel azonos szélességű két Duna-ág ölelte körbe.

A mai rakpartoknak híre-hamva sem volt, a folyópart szabályozatlan, sáros, laposan nyújtózó terület volt, bárki simán lesétálhatott a partra, ahol viszont gőzhajók álltak, ide rakodták ki az árukat, illetve itt szálltak ki és be a hajókba az utazók.

A budai oldalon, a Várhegyen egy a mainál jóval szerényebb királyi palota uralta a képet, és számos ismert, Budapestet meghatározó épületet sem találnánk meg, hiszen nem létezett még a Halásbástya, de a Mátyás-templomot se a mai alakjában látnánk a Várban.

A Vár alatt kis, szövevényes utcák hálózata kígyózott tisztes messzeségben a falaktól, mert a Vár tövében nem lehetet építkezni, mivel katonai területnek számított. Természetesen az Alagút sem létezett, csak tervek készültek rá, ahogy a mai Clark Ádám térnek vagy a Hunyadi János útnak sem volt nyoma, ahogy a Sikló sem közlekedett még.

A Várhegyen kívül a Tabán kis házai, szűk utcái a Gellért-hegy oldalába nyúltak fel, amelynek tetejét még a csillagvizsgáló, és nem a Citadella foglalta el.

A Gellért-hegy és a csillagvizsgáló Carl Vasquez metszetén, 1837 (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A törökfürdők, a Rudas, a Rác, a Király ugyan megvoltak, de a Gellért fürdő helyén még egy szerény fürdőépület állt, a szegények, illetve a prostituáltak körében népszerű Sáros fürdő, amely felett a Gellért-hegy barlangjában még nem templom, hanem barlanglakások húzódtak meg.

A Vártól északra, a mai Széll Kálmán téren agyagbánya működött, a Széna téren a Szent János Kórház épülete, a Vízvárosban kis, földszintes házak, a Király fürdő környékén pedig katonai kaszárnyák és raktárak álltak, valamint itt már üzemelt Ganz Ábrahám szerény vasöntödéje, de még nem készült el a ma is látható öntöde épülete.

A két városban sokfelé büdös volt, hiszen a csatornahálózat igencsak elmaradott volt, és városszerte lovak és más állatok éltek, valamint a nagyon sok kémény, a háztartások, a gyárak, de a gőzhajók is ontották magukból a füstöt. Este az utcák sötétek voltak, hiszen csupán néhány olajlámpás adott halvány fényt az este közlekedőknek.

A forradalom alatt az új kormány, ugyan csak papíron, létrehozta Budapestet (Pest, Buda, Óbuda egyesítésével), de a három város ezt követő szédületes fejlődése – amelyet a reformkor készített elő – még csak csírázott. A majdani nagy világváros nyomai már megvoltak, de 1848-ban még egész máshogy nézett ki Pest és Buda.  

Nyitókép: Buda és Pest a Lánchíddal 1848 körül (Forrás: OSZK)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó