1848. április 11-én szentesítette V. Ferdinánd magyar király azt a harmincegy cikkelyből álló törvénycsomagot, amelyet áprilisi törvények néven tart számon a magyar történettudomány és alkotmánytörténet. A törvények többek között megteremtették Magyarország önállóságát a Habsburg Birodalmon belül, lehetővé tették hazánkban a feudális rendszer felszámolását, s hogy ezt követően az ország a polgári átalakulás útjára lépjen.

Az áprilisi törvények kiadványa gróf Batthyány Lajos miniszterelnök képmásával

Közjogi értelemben a törvénycsomag legnagyobb vívmányának a Batthyány Lajos által vezetett független magyar kormány létrehozása számított, mely a törvények értelmében az uralkodóval együtt gyakorolta a végrehajtó hatalmat. Az uralkodó bármely rendelete, parancsa, határozata és kinevezése csak akkor volt érvényes, „ha a Buda-Pesten székelő ministerek egyike által is aláiratnak” – miként a III. törvénycikk fogalmazott.

Az áprilisi törvények III. törvénycikke szólt a „független magyar felelős ministérium” – vagyis a kormány – megalakításáról. A törvénycikk 10., 13. és 14. paragrafusa úgy rendelkezett, hogy a „ ministerium áll: egy elnökből, s ha az maga tárczát nem vállal, kivüle még nyolcz ministerből”, amelyek közül egy „folyvást Ő Felségének személye körül lesz”’, a többiek pedig a következő tárcákért voltak felelősek: a) Belügyek. b) Országos pénzügy. c) Közmunka és közlekedési eszközök, és hajózás. d) Földmüvelés, ipar és kereskedés. e) Vallás és közoktatás. f) Igazságszolgáltatás és kegyelem; és g) Honvédelem osztályai.

Az 1848. áprilisi törvények III. törvénycikke mondta ki a magyar kormány megalakulását

Emellett fontos kitétel volt az 5. paragrafus, amely a kormány székhelyének Buda-Pestet jelölte ki. A két testvérváros azonban 1848-ban korántsem volt fölkészülve infrastrukturálisan erre a szerepkörre, s így persze nem is volt könnyű feladat egyik napról a másikra kormányzati épületeket találni a jobb és bal parti városban az újonnan megalakult kormány, valamint az önálló magyar minisztériumok számára.

Természetesen elsősorban azok az épületek jöhettek számításba, melyekben már addig is kormányszervek működtek. Ilyenek voltak a budai Várban a helytartótanácsi és a magyar kamarai épületek, valamint szintén a Várban a régi országház épülete. A magyar minisztériumok hivatalai azonban több helyiséget igényeltek, mint amennyivel a feudális, tartományközponti – miként II. József hazánkra és Budára tekintett – kormányszervek rendelkeztek, így az általuk használt épületeken és helyiségeken kívül az örökükbe lépő magyar minisztériumok hivatalai vagy egyes részlegei más épületekben, olykor magánházakban is kénytelenek voltak helyet keresni a működésükhöz.

Pest-Buda az 1830-as években, Jakob Hyrtl rézmetszetén (Forrás: Slovenská národná galéria, G 11050 lt. sz.)

Batthyány Lajos a kormányában nem vállalt külön miniszteri tárcát, 1848. március 17. és október 2. között a miniszterelnöki posztot töltötte be. Mivel a hatáskörét jogszabály nem rögzítette, működésének kezdeti időszakában a tevékenysége leginkább a Hadügyminisztérium és a nemzetőrség ügyeinek intézésével fonódott egybe, de Mészáros Lázár hadügyminiszter színrelépésével a gróf mentesült a hadügyi feladatok végzése alól. Batthyány miniszterelnöki hivatala részére Pesten abban a Horváth-házban béreltek helyiséget, ahol Landerer Lajos nyomdája is működött, ahol nem sokkal korábban Petőfiék nyomtatták ki követelésüket, a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

Batthyány Lajos miniszterelnöki hivatala számára Pesten, a Horváth-házban (mai Kossuth Lajos utca 3.) béreltek helyiséget, Carl Vasquez grafikája (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Kossuth Lajos utca 3. számú ház napjainkban: itt dolgozott Batthyány Lajos miniszterelnökként (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A törvénycikkben elsőként említett, király személye körüli minisztérium, amit sokszor a Külügyminisztériummal szoktak azonosítani, nevéből adódóan nem Pest-Budán, hanem a király székhelyén, annak környezetében, Bécsben székelt. A törvény szövege a minisztérium konkrét nevének említése nélkül körülírással fogalmazta meg a tárcát betöltő személy feladatát és tevékenységét: „A ministerek egyike folyvást Ő Felségének személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, mellyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli.” A tárcát elvállaló herceg Esterházy Pál bécsi székhelye a magyar és az erdélyi udvari kancellária ottani palotája volt, ami ma a bécsi magyar nagykövetségnek ad otthont.

Esterházy Pál herceg bécsi székhelye a magyar királyi udvari kancellária épületében volt (Forrás: Magyar művelődéstörténet, szerk. Domanovszky Sándor, IV. kötet)

A kancellária épülete ma a bécsi magyar nagykövetségnek ad otthont

A többi minisztérium közül, amelyek mindegyike Pest-Budán helyezkedett el, a legjobb helyzetben alighanem a Magyar Kamara helyébe lépő Pénzügyminisztérium volt, mely ugyanazokat a Szentháromság téri épületeket használta, amelyekben 1848-ig a jogelődje is székelt. Ez a Mátyás-templomtól északra és délre elhelyezkedő, egykori, jezsuiták által építtetett kollégiumi és szemináriumi épületeket jelentette, valamint a Szentháromság térre néző egykori jezsuita akadémia épületét.

Ez utóbbit 1848-ig a Magyar Kamara, ezt követően pedig a Pénzügyminisztérium vezetősége használta. Ebből eredt az akkori megkülönböztető neve is: Praesidialis, azaz elnöki épület. A miniszteri posztot betöltő Kossuth Lajos 1848. május 11-től tartózkodott ebben a várbeli épületben.

A kép jobb oldalán látható a jezsuita akadémia egykori épülete, az I. kerület, Szentháromság tér 5. szám alatt. 1848-ban Kossuth Lajos vette birtokba pénzügyminiszterként (Forrás: FSZEK))

Könnyű helyzetben volt a Szemere Bertalan vezette Belügyminisztérium is, mely részint jogelődjének, a Helytartótanácsnak a szerepét és funkcióját vette át 1848-ban, de annál szélesebb hatáskörrel rendelkezett. Ugyanis a nemzetőrség vagy a népképviseleti választások lebonyolítása szintén a feladatai közé tartozott, s az országos levéltár is mint szakhivatal Szemeréék hatásköre alá tartozott. A minisztérium hivatalainak többsége a Helytartótanács egykori épületében, a mai Úri utca 49–53. szám alatt rendezkedett be. 

A Helytartótanács épülete a budai Várban, Carl Vasquez grafikáján. 1848-ban Szemere Bertalan és a Belügyminisztérium költözött az épületbe  (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Helytartótanács egykori budavári épületei ma, az Úri utca 49–53. szám alatt, 1848-ban először a Belügyminisztérium székhelye lett, majd két másik minisztériumot is itt szállásoltak el (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kissé hányattatott sors jutott az Igazságügyi Minisztériumnak, melyet a Batthyány-kormányban Deák Ferenc vezetett. Először Budán, a régi országház épületében kaptak helyet, majd 1848 júliusában a volt helytartótanácsi épületben szállásolták el őket, ami szimbolikusan még helyénvaló is volt, hiszen a minisztérium részben a Helytartótanácstól vett át feladatokat, míg egyéb hatásköröket egy másik korábbi feudális kormányszervtől, a Magyar Kancelláriától örökölt.

Az Igazságügyi Minisztérium, s annak vezetője, Deák Ferenc először a régi országház épületében kapott helyet (Országház utca), majd a Helytartótanács Úri utcai épületében rendezkedett be (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetője báró Eötvös József lett, aki nagyszabású reformtörekvésekkel érkezett a tárca élére (amiket azonban csak 1867 után tudott megvalósítani, mikor ugyanezt a tárcát kapta meg Andrássy Gyulától). A kevés rendelkezésre álló épület miatt nem volt könnyű ennek a minisztériumnak sem méltó helyet találni. Először szintén a régi országház épületében, a budai Várban működött, de miután ide kerültek az Országos Levéltár Bécsből átszállított iratai, a hely rögvest szűkösnek bizonyult. Felmerült lehetséges megoldásként a Fortunához címzett vendéglő kibérlése is, végül a volt helytartótanácsi épületben a számvevőségi helyiségek egy részét kapta meg a minisztérium.

Az Országház utca 28. számú palota, vagyis a régi országház épülete napjainkban. Egy rövid időre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (Eötvös József), valamint az Igazságügyi Minisztérium (Deák Ferenc) is itt kapott helyet, majd az országos levéltárat helyezték el az épületben  (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A Mészáros Lázár vezette Honvédelmi Minisztérium is előkelő helyet tudhatott magáénak, szintén Budán, a Várban, ugyanis a Főhadikormány – miként nevezték – a Sándor-palota épületében rendezkedhetett be 1848 júniusában. Maga a miniszter június 15-én nyitotta meg az irodájának ajtaját, ami az itteni hivatali működésének a kezdetét jelentette.

A Sándor-palotában 1848-ban a Honvédelmi Minisztérium kapott helyet. Carl Vasquez grafikája 1837-ben készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az akkori gazdasági élet irányításában játszott kulcsfontosságú szerepet a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium, melynek az élén Klauzál Gábor állt. Hatáskörét és tevékenységét a minisztérium neve teljesen és pontosan lefedte, jelezve, milyen feladatot is szántak neki az 1848-as minisztériumok sorában.

A minisztérium 1848 áprilisában és májusában társbérlő volt a Pénzügyminisztériumnak helyet adó kamarai – vagyis  egykori jezsuita kollégiumi – épületben. Maga Klauzál pedig a Szentháromság téri elnöki épület korábbi kamarai elnöki szobáját vette birtokba. Az épületet azonban a Kossuth Lajos vezette Pénzügyminisztérium jogosan követelte magának, Klauzálék pedig júniusban költözni kényszerültek. Új helyük azonban nem a Várban volt, hanem áttelepültek Pestre, az Oszvald-házba. Ez az épület az akkori Sétatér (mai Szabadság tér déli része) mellett, a Szél (mai Nádor) utca végén feküdt, s a város egyik újonnan épült házának számított, hiszen 1848-ban fejezték be az építését. A tervezője a hazai romantikus építészet egyik legjelentősebb mestere, Feszl Frigyes volt. Az épületet az 1860-as években szállodává alakították.

Az Oszvald-házban 1848-ban a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium működött, itt dolgozott Klauzál Gábor is (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az Oszvald-ház napjainkban a Nádor utca 22. szám alatt, Klauzál Gábor miniszter egykori székhelye (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Széchenyi István vezette Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium elhelyezése a kormányzati célra használatba vehető épületek szűkössége miatt szintén problémákba ütközött. Kezdetben a budai Országház termeiben szállásolták el a minisztériumot, de ez csak átmeneti megoldás volt a méltó hely megtalálásáig.

A kérdést Széchenyi egy nagyúri gesztussal döntötte el, ugyanis a saját költségén abban a pesti, Lánchíddal szembeni Ullmann-házban bérelt a minisztérium számára helyiségeket, amelyben 1836 és 1848 között ő maga is lakott. Ennek ellenére voltak olyan hivatali részlegek, amelyek Budán maradtak, emellett Pesten, magánházakban is béreltek irodákat a legnagyobb magyar minisztériuma számára.

Az Ullmann-ház Pesten, itt lakott Széchenyi István, és részben itt működött az általa vezetett Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium​. Carl Vasquez grafikája 1837-ból  (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

 Az Ullmann-házat a XIX. század közepén szállodává alakították (Európa szálloda), majd itt működött 1903-tól a Magyar Királyi Rendőrség Budapesti Főkapitánysága. Egészen 1945-ig töltötte be ezt a funkciót, ám a Budapest ostromakor megsérült épületet elbontották. Az 1848-as minisztériumi épületek közül nem áll már a Pénzügyminisztérium egykori elnöki épülete sem a Szentháromság tér 5. szám alatt, a helyére épült fel az új minisztériumi palota 1903-ban Fellner Sándor tervei szerint. A volt jezsuita kollégium, a mai Hess András tér 1. szám alatt, amelyet szintén Kossuth Lajos 1848-as minisztériuma vett birtokba, ugyancsak megsérült a háborúban, egyetlen homlokzatát tartották meg, amikor a helyére építették a Hilton szálló hatalmas tömbjét.

A többi épületet, amelyben a mindössze néhány hónapig működő, 1848. szeptember 11-én lemondását benyújtó Batthyány-kormány minisztériumai dolgoztak, ma is felkereshetjük. Bár átalakították őket, de falaik állnak, és emlékeztetnek minket a magyar történelemnek egy nagyszerű, reményekkel teli korszakára. 

Nyitókép: Franz Xaver Sandmann: Pest-Buda látképe a Gellérthegyről, 1853