Ha a H5-ös HÉV-vel Budapestről Szentendre felé utazunk, az óbudai Filatorigát megállóhely előtt bal kéz felől feltűnnek az egykori gyárkomplexum épülettömbjei. A mai Bogdáni út és a Ladik utca közötti területen 100 évvel ezelőtt – 1923-ban – kezdték el felépíteni több ütemben a Budapesti Harisnyagyár elődjét, amely megalapításakor még a Filatorigáti Textilművek nevet viselte.

A gyár egyik épülettömbje a Bogdáni út felől (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

A Bogdáni út felőli épülettömb északról (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Egy képeslap a gyárról a XX. század elejéről 

A legtöbb épületet az 1920-as évek végére felhúzták, de még az 1950-es években is emeltek itt néhány tömböt. Később az ipari létesítmény egyesült a pestszentlőrinci fonodával, és az így létrehozott FILTEX nevű vállalat nyomóüzeme lett. Ezután a Viktória Kötő- és Szövőgyár egyik telephelyévé vált, majd e telephelyek egyesítésével, 1951-től már Budapesti Harisnyagyár néven folytatta működését.

 A gyár belső tereiből sokat felújítottak, többek között fotóstúdió, műterem, próbaterem működik ezekben (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu; a fabrik_studio_budapest engedélyével)

A gyár területén található legmagasabb épülettömb (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

1961-ben beleolvasztották az Óbudai Harisnyagyárat, amely az államosítás előtt még Guttmann és Fekete Budapest Harisnyagyár néven működött a Vihar és Raktár utcák találkozásánál; de sok más hasonló üzemet is integráltak az új létesítménybe. Ezzel ez a gyár az akkori, szocialista Magyarország egyik legnagyobb kötőipari nagyvállalatává alakult át, amely több hasonló gyáregységet is magába foglalt.

A finom termékeket a gyár első emeletén készítették, a durva harisnyagyártás pedig a főépület második szintjén folyt. Az előbb említett részlegen 50, az utóbbin pedig 10-20 munkagépen dolgoztak a kötőnők. Az 1950-es években a főépület padlásán tanműhely működött, de erre a tevékenységre ma már csak néhány színes, szétszórt fonaltekercs és hajdani fonaltartó berendezés emlékeztet, amelyek még ma is láthatóak az üres termekben.

A főépület szintjeit lifttel lehetett megközelíteni, amely még ma is üzemel. Az egészségtelen, rendkívül nehéz munkakörülmények között dolgozó harisnyaformázóknak folyamatosan cserélniük kellett a fonalakat, figyelniük kellett a gépeket. Ha hibát véltek felfedezni, a gépmestereket kellett értesíteniük, akik megjavították az eszközöket. Mindeközben az üzem területén elviselhetetlen volt a páratartalom és a hőség, mivel a benedvesített harisnyákat, zoknikat gőz- és villanyfűtésű, 90–120 °C-os formázógépekre húzták fel, majd szedték le. Így a műhelyekben nyáron akár az 50 °C-ot is elérhette a hőmérséklet.

A főépület liftje ma is működik (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

A gyár aranykora az 1970-es években volt, amikor – három műszakban – körülbelül 800-900 embernek adott munkát a létesítmény. Az üzem ekkor körülbelül 80 millió pár harisnyát termelt évente, ezek nagy részét Dániába, a Német Szövetségi Köztársaságba és a Szovjetunióba exportálták. Sajnos a rendszerváltás után – oly sok hazai gyárunkhoz hasonlóan – a Budapesti Harisnyagyár termelése is csökkent, végül 1994-ben a gyár felszámolása mellett döntöttek. A megszűnés után egyes részlegei önállóvá váltak, és folytatták tevékenységüket, a géppark egy része pedig átkerült ezekhez az új kisvállalkozásokhoz.

A gyár kéménye és épülettömbjei észak felől (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Hatalmas szerencse, hogy az ipartörténeti értékű, eredeti épületek és a gyár kéménye – amelyet a második világégés idején géppuskafészekként is használtak – még láthatóak a helyszínen. Ez pedig Óbudán azért örömteli tény, mert a kerület legtöbb – a XIX. század végén, XX. század elején épült – gyárát mára már részben vagy egészben lebontották. Ha napjainkban a Bogdáni út és a Ladik utca környékén sétálunk, első ránézésre kissé erődszerűnek látszik a nagy múltú gyártelep, de ha közelebbről szemügyre vesszük a falakat, akkor kivehetővé válnak az egykori, míves ipari téglahomlokzatok, néhány helyen szecessziós jellegű díszítéssel.

Téglahomlokzatok a gyárban (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Az egykori gyárépületekben ma 65-70 vállalkozás működik, többek között: bútorszaküzlet, edzőterem, film- és fotóstúdió, műterem, próbaterem, ruhabolt, tánciskola részére bérelnek itt helyiségeket.

Az utóbbi években hazánkban is népszerűvé vált a „loft” vagy „indusztriális” irodák kialakítása többnyire a peremkerületek egykori ipari létesítményeiben (az úgynevezett „rozsdanegyedekben”), kihasználva azok adottságait (például hatalmas terek és belmagasságok). Erre jó példaként szolgálnak a Budapesti Harisnyagyár épületeiben található, fentebb említett cégek irodái, telephelyei.

Szűk utcácska a gyártelep területén (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

A gyártelep HÉV-sínek felőli kerítése kijelölt graffitifal (Fotó: Wikimedia Commons)

De a rendszerváltás után megszűnő harisnyagyár egykori – HÉV-vágányok felőli – kerítését is hasznosították: ez a betonfelület ugyanis közel 30 éve egy legálisan szétfújható graffitis falként „üzemel”, és ezáltal a magyar graffitis szubkultúra egyik legfontosabb helyszíne is, mivel az elsők között biztosított felületet az 1990-es évek elején hazánkba is begyűrűző graffiti művelőinek.

Nyitókép: Az egykori Budapesti Harisnyagyár épülete a Bogdáni út felől (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)