Honnan ered a Harminckettesek tere elnevezése, amely 1933 tavasza óta folyamatos, miközben több politikai és társadalmi rendszer váltotta egymást az évtizedek folyamán?

Itt avatták fel 1933. május 14-én, vasárnap a Mária Terézia császári és királyi 32. gyalogezred első világháborús emlékművét, amely után a Fővárosi Közmunkák Tanácsa el is nevezte a közterületet a Harminckettesek terének.

A későbbi Harminckettesek tere még névtelenül, a boldog békeidők korában 

Az ezredet az osztrák örökösödési háború elején állították fel, hogy a franciák és a poroszok ellen védjék Habsburg Mária Terézia és dinasztiája érdekeit. A királynő halála után vezényelték a gyalogezredet Pest városába és a környékén elterülő vármegyékbe, ahol a szállásukat kijelölte az Udvari Haditanács. Innentől tekinthető az alakulat Pest, majd az 1873-as egyesülés után Budapest házi ezredének.

Az ezred alapítóanyjának tekintett Mária Terézia királynő az 1740-es években (Forrás: Martin van Meytens festménye, Magyar Nemzeti Múzeum, Festménygyűjtemény)

Ferenc József császár és király engedélyezte 1890-ben, hogy felvegye az ezred az alapítónak tekintett királynő nevét. A következő évben a főváros zászlószalagot adományozott a fennállása 150. évfordulóját megünneplő egységnek. Az első világháborúban számos csatateret megjártak, és csak 1918 novemberében tértek haza. Tekintettel arra, hogy a Károlyi Mihály nevével fémjelzett népköztársaság szakított az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregszervezési hagyományaival, a hazatérő alakulat elvesztette az addigi 32-es hadrendi számát.

A Horthy-korban az egységet feloszlatták, másokkal összevonták, innentől kezdve 1946-ig az 1. magyar királyi gyalogezred néven ismerik a hadtörténészek. 1946 őszén ennek legénységi állományából szervezték meg a Budapesti Őrzászlóaljat. Az 1989-1990-es rendszerváltás után ebből a zászlóaljból újra megszervezték 32-es hadrendi számmal az ezredet, amely az ezredfordulót követő évekig fennmaradt.

A Ferenc körút és az Üllői út találkozása egy 1904-es képeslapon. Bal oldalon a 32-es háziezred garnizonja, a Mária Terézia laktanya, amely később Kilián laktanya néven vált híressé (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az első világháborút követően az egykori ezred tisztjei, vitéz Tinódi Vargha Sándor tábornok és dr. Vándor Mihály vezetésével megalakítottak egy bajtársi szervezetet, a 32-esek Asztaltársaságát, és tagjai körében mozgalom indult, hogy az egységhez méltó mementóval emlékezzenek meg a harminckettesek hős katonáiról. Ennek következtében helyeztek el emléktáblát a volt laktanyájuk – a későbbi Kilián laktanya – falán 1929-ben, majd a következő esztendőben könyvet adtak ki, amely az ezred történetét foglalta össze az 1741-es felállítástól az első világháború 1918-as befejezéséig (Budapest volt házi ezredének, a cs. és kir. 32. gyalogezred története [1741–1918], melyet Vargha tábornok szerkesztett).

A mementóállítást elősegítette az a körülmény is, hogy az 1917. évi VIII. törvénycikkely előírta az önkormányzatok számára: méltó módon állítsanak emlékműveket a világháborúban elesettek tiszteletére. A harminckettesek mögött a fővárost tudhatták maguk mögött, ennek férfi lakosai közül toborozták a világháború évei folyamán a katonákat a háziezred soraiba és  közülük 84 tiszt esett el, valamint 8494 sorkatona a legénységi állományból.

A külső jegyeiben első világháborús megjelenésű katona (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Ebben az esetben azonban többről volt szó, mint világháborús emlékműről, hiszen az egyes települések saját háborús elesettjeiknek állítottak emlékjelet, csak a nagyobb laktanyával, helyőrséggel rendelkező városok cselekedtek úgy, hogy konkrétan az ottani garnizonban állomásozó alakulatnak tisztelegtek az általuk emelt mementókkal.

A hagyományőrző harminckettes tisztek egy emlékmű- és szoborbizottságot hoztak létre 1929-ben, amely 1932-ben tervpályázatot hirdetett, hogy jótékonysági bálok, hangversenyek és egyéb támogatás útján addigra összegyűlt pénzösszegből – 37 ezer pengőből – emlékművet készíttessenek. Ezen Szentgyörgyi István (1881–1938) szobrászművész elképzelését tartották az ezredhez a legméltóbbnak a beérkezett kilenc pályamunka közül.

A szobrot megalkotó Szentgyörgyi István fényképe (Forrás: Pesti Hírlap Naptára, 1939, Az év halottai)

A neoklasszicista művészet képviselője ekkor már befutott szobrásznak számított, komoly művészi alkotói munkásságot tudhatott a háta mögött, tanított a Képzőművészeti Főiskolán, több állami kitüntetés és művészeti díj tulajdonosának mondhatta magát. Az 1910-es évek első felében megnyerte a nagyváradi Tisza Kálmán-szoborpályázatot, az Erzsébet királyné szoborpályázat második díjazottja lett, 1929-ben a Magyar Igazság kútját alkotta meg a Wenckheim-palota, a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtti téren. E műveivel komoly elismerést szerzett azelőtt, hogy a harminckettesek tervpályázatán elindult volna. A művész a nagy háború veteránjának számított, két évig szolgált katonaként a harcok idején.

Szentgyörgyi alkotása egy nyeles gránátot elhajítani készülő gyalogos katonát ábrázol, aki baljában a szuronyos fegyverét tartja, rohamsisakot visel, mellén kitüntetései láthatók, a ruházata – a pantalló zsinóros mintázata mellett – a frontkatonák uniformisát mintázta meg.

A bronzból készült szobor egy többlépcsős talapzat tetején helyezkedett el. A posztamens két oldalán domborművek láthatók.

A keleti oldalon az 1741-es pozsonyi országgyűlés híres jelenete látható, amikor a magyar nemesség kardját rántva ígérte Mária Teréziának életét és vérét. A dombormű alatt szerepelt is a feliratként a híres felkiáltás: „VITAM ET SANGUINEM!”

A posztamens keleti oldalán elhelyezett dombormű (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A talapzat nyugati oldalán az első világháborúba vonuló, családtagjaiktól búcsúzó katonák menetét ábrázolja, alatta pedig a világháború évszámai: „1914 – 1918”. A posztamens hátoldalán annak a híres tizenöt ütközetnek a nevét és évszámát tüntette fel a művész, amelyek az ezred történetéhez kapcsolódtak. A talapzat elkészítését Gross Mihály és Müller Tibor építészmérnökök térítésmentesen elvállalták és elvégezték.

Amikor a csehszlovák csapatok Károlyi Mihály népköztársasága idején megszállták Pozsony városát, összetörték Mária Terézia királynő ott álló szobrát. A hagyomány szerint ennek egy darabját 1933-ban elásták a harminckettesek szobrának talapzata alatt.

Az ezred által megvívott fontosabb csaták felsorolása (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A harmincketteseknél nem csupán világháborús emléknek szánták, hanem a már megszüntetett alakulat fennállásának egész, 1741 és 1918 közötti történetére kivetítették az emlékezést, amint a felvésett évszámokból és felsorolt csatákból is kitűnik. Ugyanakkor tény, hogy a szobor külső jegyeiben (rohamsisak, nyelesgránát, kitüntetések, derékszíjon viselt tölténytáskák) a nagy háború katonáinak megjelenésére asszociált. Ezenfelül a talapzat jobb oldalán elhelyezett dombormű is a bevonuló – feleség és gyermekek által búcsúztatott – bakákat ábrázolja, alatta a világháború kezdeti és befejezési évszámaival.

Százhetvenhét esztendő emlékezete (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az egykori ezred életben lévő tagjai komolyan készültek az 1933. május 14-i jeles eseményre. A szervezők úgy döntöttek, a Ferenc körút és az Üllői út sarkán álló Mária Terézia laktanyában gyülekeznek, és onnan vonulnak a szoborszentelési ceremóniára. A Pesti Hírlap így tájékoztatta olvasóit e napról: „A volt 32-es ezred egész tisztikara és többezer főnyi legénysége ezredalakulatban fog zenekísérettel a Mária Terézia-laktanyából a József körúton át a helyszínére felvonulni. A rendezőbizottság ezúton kéri a Mária Terézia-laktanya, a József körút és a környező utcák háztulajdonosait, üzletbérlőit és az utcai lakással rendelkező lakosokat, hogy a volt budapesti háziezred ünnepsége alkalmából a házakat, üzleteket és ablakokat zászlókkal, szőnyegekkel, terítőkkel, virágokkal és falombokkal díszítsék fel, hogy az ünnepély külső képében is minél díszesebb legyen.”

Fotóriport a szoboravatásról (Forrás: Képes Pesti Hírlap, 1933. május 16.)

A téren megjelent Horthy Miklós kormányzó, a kormány delegáltjai, a honvéd díszszázad, több ezer veterán és kíváncsiskodó, valamint a Habsburg–Lotharingiai család öt tagja. József királyi herceg, tábornagy, első világháborús hadvezér tartotta az ünnepi beszédet a leleplezési rendezvényen.

„Itt dobog egész Budapest szíve, itt egyesül ma minden hívő magyar lélek, hiszen a hajdan nagy Magyarországnak szépséges fővárosa hős fiainak emlékét ünnepli. A mozgósításkor – úgymond – 32-esekkel együtt tettem le az esküt a Mária Terézia-laktanya udvarán, velük utaztam a harctérre, velük együtt részesültem a tűzkeresztségben. Tanúja voltam dicsőséges küzdelmeiknek és keserves szenvedéseiknek.”

A herceg után beszédet mondott Vargha Sándor tábornok is, akinek szavait a korabeli Magyar Világhíradó filmfelvétele megörökítette a veteránok felvonulásával együtt. A közjogi méltóságok közül Horthy nevében szárnysegédje, Koós Miklós alezredes, a kormányfő nevében bárciházi Bárczy István államtitkár helyezte el a megemlékezés koszorúját a szobor alapzata tövében.

A Képes Pesti Hírlap című újság 1933. május 16-i lapszáma A harminckettesek emlékszobra címen egész oldalas fotóriportot szentelt az ünnepélyes keretek között lebonyolított szoborleleplezési eseménynek. A lap címoldalán hat fényképpel illusztrálták, hogyan zajlott le a ceremónia. Egy fotó mutatja be a kicsiny terecskét, amelyen több ezer érdeklődő, kíváncsiskodó vett részt. A többi fotográfia Horthy Miklós kormányzót, a hadsereg díszszázadát, a kabinet képviseletében koszorúzó államtitkárt és a Habsburg–Lotharingiai család magyarországi ágának tagjait ábrázolta. A lap az egyes képekhez rövid magyarázatokat fűzött.

Habsburg–Lotharingiai József magyar királyi herceg az 1930-as években (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az ezred története bővelkedik hadjáratokban és híres csatákban való részvétellel. Tisztjei és legénysége az osztrák örökösödési háborútól (1740–1748) kezdve megjárták a hétéves háború (1756–1763), II. József császár török háborúja (1780–1790), a francia forradalmi és napóleoni háborúk (1792–1815) nagy csatáin, Bassano, Caldiero, Aspern, Lipcse harcterein keresztül a XIX. századi itáliai osztrák háborúk (1849, 1866), a boszniai okkupáció (1878) és az első világháború ütközeteit. A harminckettesek számtalan csatában váltották be a Mária Terézia megsegítésére sereget állító magyar nemesség ígéretét: életüket és vérüket adták.

A tervpályázatot és a szoborállítást koordináló emlékmű- és szoborbizottság egy alapítványt is létesített, amely évről évre az ezred első világháborús veteránjai közül kiválasztott négy hadirokkantat – többnyire olyanokat, akik a szemük világát vesztették el –, és anyagi támogatásban részesítette őket.

Az emlékmű a Harminckettesek terén (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A mementónak helyet adó tér elnevezése örökösnek tűnik, annak fényében, hogy bár a Horthy-korban emelték a szobrot, és keresztelték el a teret az alakulat után, de névváltoztatás nélkül vészelte át a kommunista diktatúra évtizedeit és az emlékművet sem szállították el, vagy helyezték át máshová, amit nem minden fővárosi szobor mondhatott el magáról 1945 után. A Harminckettesek emlékét az egymást váltó rezsimek nem bolygatták. 2014 májusában a mementót felújították, és újra felavatta Józsefváros Önkormányzata, 2016 őszén pedig egy második világháborús bomba került elő a téren.

Nyitókép: A Harminckettesek szobra a Harminckettesek terén (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)