Brunszvik Teréz számára a mintát az óvoda felállítására egy hasonló, egy évvel korábban Angliában megalapított intézmény adta. Brunszvik Teréz ekkor már 53 éves volt, egész addigi életében foglalkozott a gyermekek nevelésével, illetve a leányneveléssel. Nem az anyagi szükség szorította rá erre (mint sok hajadon nőt, aki nevelőnőként kereste kenyerét), hiszen az ország egyik főrangú családjából származott.

Az ismert portréin egy jóságos idős hölgy látható, de más képeit látva megállapítható, hogy fiatal korában tündöklő szépség volt. Harmincévesen majdnem férjhez ment Szily Antal huszártiszthez, de a nagy kártyás hírében álló vőlegényétől a család választotta el, és bár később voltak szerelmei, illetve kérői, például Podmaniczky Frigyes, soha nem ment férjhez.

Bruszvik Teréz időskori (1860-ban készült) képe 

Művelt, sőt a korban kiemelkedően művelt, világlátott hölgy volt, aki fiatal éveit tanulással, utazással töltötte. Tehette, hiszen főnemesi családból származott, keresztanyja nem volt más, mint Mária Terézia királynő. A taníttatására jellemző, hogy zongoraleckéket Beethoventől vett, sokáig azt tartották, hogy közte és a zeneszerző között romantikus kapcsolat volt, de valószínűbb, hogy Beethoven inkább Teréz testvére iránt táplált gyengéd érzelmeket.

Utazásai során, 1809. március 29-én Pisában különleges lelki élményt élt át, úgy vélte, égi elhivatottságot kapott a „lelki anyaságra”. Saját gyermeke nem volt, de sokat foglalkozott gyermekekkel, ugyanis több rokona gyermekeit nevelte, sőt volt fogadott lánya is, de ezenfelül tanulmányozta a kor nevelési műveit, maga is írt a témában.

Budára 1817-ben költözött, anyjával éltek saját házukban, ahová befogadták rokonaik két elárvult gyermekét is.

A Mikó utca 8. alatti ház, egykor itt működött az óvoda (Forrás: Martonvásári Óvodamúzeum)   

Brunszvik Teréz az angol „infant school”-ról 1827-ben értesült, ezen felül ismerte a kor angol pedagógia műveit, különösen az 1823-ban megjelent Samuel Wilderspin munkáját, amely kifejezetten a kisgyerekek neveléséről szólt, és ez adta meg a végső lökést saját kisdednevelő intézetének felállítására. Az első kisdedóvó intézetét, az Angyalkertet 1828. június 1-jével nyitotta meg a Mikó utca 8. szám alatt. Ez abban a bérházban működött, amely az ő és édesanyja tulajdonában volt, és ahol ők is éltek, annak egy részét alakították át. Az intézetbe 7 évnél fiatalabb, szegényebb sorsú gyerekek kerültek, akiket akkor még nem óvónők, hanem férfiak neveltek.  

Az első óvodába 40 kisgyereket vettek fel, szegényeket, hiszen a jobb módú családoknál nevelőnőket alkalmaztak a gyermekek mellett. Az óvoda a nevelés mellett étkezést is biztosított, és fő célja az volt, hogy e gyermekek számára pótolják azt az oktatást, amit a szegény sorsú családokban nem kaphattak meg.

Az óvoda céljait Brunszvik Teréz egy levélfogalmazványban az alábbiak szerint írta le, amelyet Vág Ottó, a „Brunszvik Teréz szerepe az első magyarországi óvodák létrehozásában” című, a Magyar Pedagógia 61. (1961) számában megjelent értekezésében közölt:

„Nem ősméretlen Herczegségednél, édes Hazánkban az kisded Gyermekek Nevelésének, (’melly az jó jövendő Hazafinak gyükére) elmellőzése, melly sanyaruan tapasztalja azt a’ szegény haza, hogy hazafiai erköltsbe, vallásba ’s egyébb tudományokba lassú, sőt sokszor sémi előmenetelt tesznek; a’ hol idegen országok, tudós és erköltsös pallérozódott, és mindenre alkalmatos hazafiaiban gyönyörködik. Nem várom-s az vagyonosabb haza polgároknak gyermekeit, hanem tsak azokat, mellyek tehetetlenek gyermekeik jó neveléseire, mellyeknek olly formán gyermekeik erköltstelenül éptelenül zabolatlanul, elvadulnak és úgy mint magoknak mint felebarátjoknak vágynak terhére, szüleiknek pedig mély szomorúságára.”

Az első óvodát egyre több követte, nemcsak Pesten és Budán, hanem ország-, sőt birodalomszerte.

Brunszvik Teréz nemcsak tevőlegesen vett részt a gyermekek nevelésében, hanem terveket, javaslatokat fogalmazott meg, pedagógiai értekezéseket írt, amelyre a korszak meghatározó személyei is felfigyeltek, hiszen az intézmény egyedülálló kezdeményezés volt nemcsak itthon, hanem a birodalom egészében. A budai és pesti óvodák után Brunszvik más városokban is támogatta hasonló intézmények megnyitását, így neki köszönhető az első bécsi óvoda is.

A Mikó utca az 1920-as években, baloldalt még áll a Bruszvik-ház (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Annak ellenére, hogy Brunszvik Teréz munkásságát a kor politikusai elismerték, a reformkor meghatározó magyar személyeivel nem volt jó a kapcsolata. A saját maga alapította kisdedóvókat fenntartó intézményekből rendre kiszorították. 1832-ben József nádor rendelkezésére az első négy intézményt más szervezetekhez, a budaiakat a Budai Jótékony Nőegylethez, a pestit a pesti városi magisztrátus hatáskörébe helyezték át, később, 1836-ban kiszorították a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő Egyesület vezetőségéből is, aminek pedig egyik alapítója volt. Mi volt a baj?

A reformkori magyar politikusoknak az volt a legnagyobb ellenvetésük, hogy az óvódák nevelési nyelve a német volt. Mivel Brunszvik Teréz valójában nem tudott magyarul – csak írt magyarul, de beszélni nem tudott e nyelven –, ráadásul az 1820-as években Buda és Pest inkább német nyelvű városok voltak, ez annyira nem meglepő, de ez szembement a kor politikusainak magyarító törekvéseivel. Bruszvik Teréz emellett nem volt jóban sem Kossuthtal, sem Wesselényivel, azaz a kor meghatározó személyeivel sem.

Brunszvik Teréz szobra a Logodi utcában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Annak ellenére, hogy az anyanyelve német volt, Brunszvik magyarnak tartotta magát, nagyon sok mindent tett a magyar oktatásért, a nőnevelését, sőt később is kiállt a nemzetéért, aminek eredménye az lett, hogy a szabadságharc leverése utáni megtorlásban őt is perbe fogták abban az eljárásban, ami elsősorban unokahúga, Teleki Blanka ellen folyt. Őellene az eljárást csak előrehaladott kora miatt – ekkor már 80 éves volt – függesztették fel 1855-ben.

Brunszvik Teréz magas kort élt meg, és ugyan a saját korában érték támadások, de kisgyermek- és nőnevelő munkáját soha nem hagyta abba. Tevékenysége eredményeként nagyon sok oktatási intézmény alakult, és meghonosodott itthon az óvodai nevelés.

Nyitókép: Brunszvik Teréz szobra (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)