Az utolsó lóvasút Budapesten

Írta: Domonkos Csaba

2023. június 9. 11:00

A lóvasút megjelenése 1866-ban jelentős előrelépést hozott a városi közlekedésben. Ám viszonylag rövid életű volt, alig 21 évig tekintették korszerűnek. Mindössze 32 évig közlekedett Budapesten, hiszen az utolsó, valóban tömegközlekedési célokat szolgáló szerelvény 125 évvel ezelőtt, 1898 júniusában állt le.

Pontosan meg lehet mondani, hogy Budapesten mikor vált egy pillanat alatt elavulttá az addig nagyon fontos szerepet betöltő lóvasút. Napra pontosan 1887. november 28-án, mégpedig délután fél 2-kor. Ekkor indult el ugyanis a villamos első próbajárata Budapesten. Ezzel az 1866 óta Pesten, majd nem sokkal később már Budán is közlekedő lóvasút a múlt meghaladott eszköze lett, annak ellenére, hogy ekkor több száz lóvasúti kocsi és több ezer ló biztosította a kötöttpályás tömegközlekedést Budapesten. A változás egyik motorja Balázs Mór volt, aki a Siemens & Halske céggel közösen megszervezte a budapesti próbavillamost, majd megalapította a Budapesti Városi Vasút nevű céget. 

A városvezetők szinte azonnal reagáltak, rájöttek, hogy a villamosvontatásé a jövő. A villamos sikeres megjelenését követően már 1894-ben arra szólították fel az addig a lóvasúti közlekedésben monopóliumot élvező BKVT-t, hogy közölje, milyen feltételek mellett tudja átalakítani a hálózatát villamosvontatásra. Sőt a BKVT-t arra szerették volna rávenni, hogy már 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre állítsa át a teljes hálózatát, ami természetesen kivitelezhetetlen volt, arra kellett még további két év.

Lóvasút a Nemzeti Múzeum előtt 1894-ben (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.04.020)

Az átállást nehezítette, hogy a városatyák úgy vélték, Budapestet elcsúfítanák a felsővezetékek – nem mintha más kábeleket, például a telefonvezetékeket nem oszlopon vezették volna szerte el a városban –, ezért a belvárosban egy különleges megoldást írtak elő. Ez annyira jellemző volt Budapestre, hogy a világon, mint „budapesti rendszer” ismert a szakemberek között. Ez alsóvezetékes villamost jelentett, azaz a jármű az áramot egy föld alatti harmadik sínről kapta. A külsőbb részeken engedélyezték a felsővezeték használatát.

A harmadik, föld alatti sínszál lefektetése alaposan megnehezítette a hálózat átalakítását és a későbbi üzemeltetést, hiszen a pályát is át kellett építeni, és ahol alsóvezetékes rendszer épült ki, ott nem közlekedhetett olyan villamos, amely felsővezetékről kapta az áramot.

Lóvasút az Orczy úton (Fotó: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.084)

Ennek ellenére a munkát a lóvasúttársaság 1895-től kezdődően gőzerővel végezte. Nemcsak a pályákat kellett átalakítani, de új járművek is kellett vásárolni a régi lóvasúti kocsik helyett, ugyanis azokból csak pár tucatot lehetett átalakítani pótkocsivá, és nem utolsósorban áramfejlesztő telepeket is építeni kellett.

Villamos a Podmaniczky utcában, a Munkácsy Mihály utca torkolatánál, a MÁV által építtetett egykori tisztviselői és munkásházak előtt 1896 után (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.030)

Az első villamosított egykori lóvasúti vonal Pesten 1896. június 30-án indult el a Nyugati pályaudvar és Újpest között, míg Budán július 20-án indultak meg a villamosok a Lánchíd hídfőjétől Óbudára. Az építkezések ráadásul úgy zajlottak, hogy közben a lóvasúti forgalmat is fenntartották. A hálózat nagyon gyorsan fejlődött, az Építő Ipar című lap 1898. január 12-én már ezt írhatta:

„Az átalakított lóvasút. A régi lóvasút megszűnt, helyébe az új villamos vasúti hálózat lépett. E hálózat pályahossza: 45.203 km. A vágányok összes hossza: 102.494 km. Ebből 30.921 km. hosszítás esik az alsó, 66.773 km. hossz esik a felső vezetékű vonalakra, 4.800 km. hossz pedig a forgalmi telepeken levő vágányokra.”

 Az utolsó lóvasúti vonat 1898-ban, mellette már ott a villamos (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A lóvasút kora tehát véget ért, 1898 júniusában már csak a Margit-szigeten közlekedett, másutt mindenütt villamoskocsik jártak. A munkálatok költségei közel 31 millió koronába kerültek. Az utolsó pesti kocsiról ezt írta a Pesti Hírlap 1898. június 1-jén:

A főváros területén — nem számítva a Margit-szigetet — immár nem járnak lóvasúti kocsik. A múltnak ez a járműve végleg eltűnt Budapest utcáiról s azok a csodálatos tülkölések, amik senkire sem voltak kellemesek, már sehol sem hallatszanak. Az utolsó lóvasúti kocsi, amely pünkösd másodnapján tette meg visszavonhatlanul végső útját, a Szent János-kórház és a délivasút között döcögött, […] a lóvasút hosszú ideig tartó dicsősége véget ért s hogy az utolsó lóvasúti kocsi is a lomtárba került, bizonyára búsan, mert nem siratja meg, nem kívánja vissza senki sem.”

Érdekességként megjegyezzük, hogy sok helyen az utolsó lóvasúti kocsi közlekedését egy héttel későbbre, június 7-re teszik.

A lóvasút nem tűnt el azonban teljesen, hiszen a Margit-szigeten egészen 1928-ig megmaradt egy vonal, igaz ez már csak a szigetre kilátogató, pihenni vágyókat szállította.

A lovak azonban még sokáig fontos szerepet játszottak a budapesti közlekedésben, annak ellenére, hogy vasúti kocsikat már nem húztak. Budapesten ugyanis jártak még az omnibuszok, azok motoros járművel való leváltása csak a XX. században, az 1920-as években vált teljessé, valamit közlekedtek még konflisok is. A teherszállításban a lovakat csak az 1950-es, 1960-as években szorította ki teljesen a teherautó.

Nyitókép: Az utolsó lóvasúti vonat 1898-ban, mellette már ott a villamos (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó