Pontosan meg lehet mondani, hogy Budapesten mikor vált egy pillanat alatt elavulttá az addig nagyon fontos szerepet betöltő lóvasút. Napra pontosan 1887. november 28-án, mégpedig délután fél 2-kor. Ekkor indult el ugyanis a villamos első próbajárata Budapesten. Ezzel az 1866 óta Pesten, majd nem sokkal később már Budán is közlekedő lóvasút a múlt meghaladott eszköze lett, annak ellenére, hogy ekkor több száz lóvasúti kocsi és több ezer ló biztosította a kötöttpályás tömegközlekedést Budapesten. A változás egyik motorja Balázs Mór volt, aki a Siemens & Halske céggel közösen megszervezte a budapesti próbavillamost, majd megalapította a Budapesti Városi Vasút nevű céget. 

A városvezetők szinte azonnal reagáltak, rájöttek, hogy a villamosvontatásé a jövő. A villamos sikeres megjelenését követően már 1894-ben arra szólították fel az addig a lóvasúti közlekedésben monopóliumot élvező BKVT-t, hogy közölje, milyen feltételek mellett tudja átalakítani a hálózatát villamosvontatásra. Sőt a BKVT-t arra szerették volna rávenni, hogy már 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre állítsa át a teljes hálózatát, ami természetesen kivitelezhetetlen volt, arra kellett még további két év.

Lóvasút a Nemzeti Múzeum előtt 1894-ben (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.04.020)

Az átállást nehezítette, hogy a városatyák úgy vélték, Budapestet elcsúfítanák a felsővezetékek – nem mintha más kábeleket, például a telefonvezetékeket nem oszlopon vezették volna szerte el a városban –, ezért a belvárosban egy különleges megoldást írtak elő. Ez annyira jellemző volt Budapestre, hogy a világon, mint „budapesti rendszer” ismert a szakemberek között. Ez alsóvezetékes villamost jelentett, azaz a jármű az áramot egy föld alatti harmadik sínről kapta. A külsőbb részeken engedélyezték a felsővezeték használatát.

A harmadik, föld alatti sínszál lefektetése alaposan megnehezítette a hálózat átalakítását és a későbbi üzemeltetést, hiszen a pályát is át kellett építeni, és ahol alsóvezetékes rendszer épült ki, ott nem közlekedhetett olyan villamos, amely felsővezetékről kapta az áramot.

Lóvasút az Orczy úton (Fotó: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.084)

Ennek ellenére a munkát a lóvasúttársaság 1895-től kezdődően gőzerővel végezte. Nemcsak a pályákat kellett átalakítani, de új járművek is kellett vásárolni a régi lóvasúti kocsik helyett, ugyanis azokból csak pár tucatot lehetett átalakítani pótkocsivá, és nem utolsósorban áramfejlesztő telepeket is építeni kellett.

Villamos a Podmaniczky utcában, a Munkácsy Mihály utca torkolatánál, a MÁV által építtetett egykori tisztviselői és munkásházak előtt 1896 után (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.030)

Az első villamosított egykori lóvasúti vonal Pesten 1896. június 30-án indult el a Nyugati pályaudvar és Újpest között, míg Budán július 20-án indultak meg a villamosok a Lánchíd hídfőjétől Óbudára. Az építkezések ráadásul úgy zajlottak, hogy közben a lóvasúti forgalmat is fenntartották. A hálózat nagyon gyorsan fejlődött, az Építő Ipar című lap 1898. január 12-én már ezt írhatta:

„Az átalakított lóvasút. A régi lóvasút megszűnt, helyébe az új villamos vasúti hálózat lépett. E hálózat pályahossza: 45.203 km. A vágányok összes hossza: 102.494 km. Ebből 30.921 km. hosszítás esik az alsó, 66.773 km. hossz esik a felső vezetékű vonalakra, 4.800 km. hossz pedig a forgalmi telepeken levő vágányokra.”

 Az utolsó lóvasúti vonat 1898-ban, mellette már ott a villamos (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A lóvasút kora tehát véget ért, 1898 júniusában már csak a Margit-szigeten közlekedett, másutt mindenütt villamoskocsik jártak. A munkálatok költségei közel 31 millió koronába kerültek. Az utolsó pesti kocsiról ezt írta a Pesti Hírlap 1898. június 1-jén:

„A főváros területén — nem számítva a Margit-szigetet — immár nem járnak lóvasúti kocsik. A múltnak ez a járműve végleg eltűnt Budapest utcáiról s azok a csodálatos tülkölések, amik senkire sem voltak kellemesek, már sehol sem hallatszanak. Az utolsó lóvasúti kocsi, amely pünkösd másodnapján tette meg visszavonhatlanul végső útját, a Szent János-kórház és a délivasút között döcögött, […] a lóvasút hosszú ideig tartó dicsősége véget ért s hogy az utolsó lóvasúti kocsi is a lomtárba került, bizonyára búsan, mert nem siratja meg, nem kívánja vissza senki sem.”

Érdekességként megjegyezzük, hogy sok helyen az utolsó lóvasúti kocsi közlekedését egy héttel későbbre, június 7-re teszik.

A lóvasút nem tűnt el azonban teljesen, hiszen a Margit-szigeten egészen 1928-ig megmaradt egy vonal, igaz ez már csak a szigetre kilátogató, pihenni vágyókat szállította.

A lovak azonban még sokáig fontos szerepet játszottak a budapesti közlekedésben, annak ellenére, hogy vasúti kocsikat már nem húztak. Budapesten ugyanis jártak még az omnibuszok, azok motoros járművel való leváltása csak a XX. században, az 1920-as években vált teljessé, valamit közlekedtek még konflisok is. A teherszállításban a lovakat csak az 1950-es, 1960-as években szorította ki teljesen a teherautó.

Nyitókép: Az utolsó lóvasúti vonat 1898-ban, mellette már ott a villamos (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)