Az idén születésének 220. évfordulóját ünneplő Deák Ferenc és Pest kapcsolata mintegy fél évszázadot ölel fel, az 1820-as évek elejétől Deák haláláig, 1876-ig tartott. Ez a fél évszázados idő három szakaszra tagolható, melyből az elsőt az 1820–1830-as évek jelentik. Ismerkedés a várossal, melyben az alkalmi, időszakos tartózkodások dominálnak.

Az ezt követő 1840-es évtized már egy állandósultabb kötődésként írható le, főleg a politikai élet munkálkodásaiban való aktív részvételnek és az évtized végén az első felelős magyar kormányban való igazságügyi miniszteri tevékenységnek köszönhetően. A harmadik szakasz pedig az 1854-es Pestre költözéssel kezdődött, az Angol Királynő Szálloda lakójaként Deák véglegesen a városban telepedett meg.

Deák Ferenc 1830 körül (Josef Kriehuber litográfiája)

Deák és Pest első találkozása az 1820-as évek elejére tehető. A korán árvaságra jutott fiatalember 1817 novemberében kezdte meg a jogi tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián, ahol 1821 augusztusáig tartózkodott. 1822 őszétől viszont egy éven át volt jurátus Pesten, november 23-án esküdött föl a Királyi Táblán „tabulae regiae juratus notarius”-nak, azaz a tábla jegyzőjének. Joggyakorlatát a Királyi Táblán Tahy Antal kúriai ítélőmester, valamint a kiválóan képzett jogász és elismert szaktekintélyű Rötth József, a Károlyi család jogügyi igazgatója mellett végezte, aki nem mellesleg 1820 és 1824 között a pesti egyetem jog- és államtudományi karának volt a dékánja, később pedig az egyetem rektora, s akivel Deák a joggyakorlat elvégzése után is kapcsolatban maradt.

Deák számára alighanem emlékezetes maradt az 1823. december 19-i dátum, ekkor tette le ugyanis az ügyvédi vizsgáját Pesten, az egykori Barátok (ma Ferenciek) terén álló Királyi Curia épületében, jeles minősítéssel, amivel jogosulttá vált ügyvédi praxis folytatására vagy közhivatalok viselésére.

Ezzel az ügyvédi diplomával tért haza 1823 decemberében otthonába, Kehidára, ahol mintegy tíz esztendeig a vidéki nemesség hétköznapi életét élte, s csak ritkán jutott lehetősége, évente legfeljebb csak egyszer-kétszer, hogy néhány hetet eltölteni feljöjjön a fővárosba, Pestre, mely számára is a hazai kulturális élet központját jelentette.

A Királyi Curia egykori épületében tette le Deák Ferenc az ügyvédi vizsgáját 1823. december 19-én (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az egykori Királyi Curia épületének emlékét ma a Curia utca őrzi

Pest az 1820-as években nagy hatással volt az ifjú ügyvédre. Ekkor már lendületet vett a város fejlődése, főként a József nádor által 1808-ban életre hívott Szépítési Bizottmánynak köszönhetően, amelynek működése ekkor már a városképben is megmutatkozott. Megindultak az építkezések, fellendült a kulturális élet, és Széchenyi István is színre lépett városfejlesztő elképzeléseivel.

Pest a XIX. század elején az ország egyik legfontosabb gazdasági központja volt, melyből a kibontakozó kulturális, tudományos és társasági élet teremtett lassú, de szívós fejlődéssel nemzeti fővárost. Széchenyi 1831-ben vetette papírra a Pest és Buda egyesítéséről szóló gondolatait, amivel új fejlődési perspektívát rajzolt fel a fővárosról. A következő évben pedig – talán Széchenyi nyomán – Deák is megfogalmazta a véleményét a városról: „Pest maga országunk fővárosa, s a míveltségnek, kereskedésnek és tudományoknak fészke; itt készülhetnek tehát a legjobb munkák, ott születhetik legtöbb jeles új gondolat, mely nemzetünk jobblétét egykor talán eszközlené” – írta 1832. február 24-én Vörösmarty Mihálynak.

Pest és Buda 1819-ben, ahogy Deák láthatta, mikor néhány évvel később a fővárosba jött (Petrich és Richter színezett rézkarca)

Pesten a jogi tudományokban gyakorlatot szerző Deák fogékony volt a város akkori kulturális életére, és kapcsolatba került azok művelőivel. Az író, költő és festő Kisfaludy Károly – aki egyébként anyai ágon távoli rokona volt Deák Ferencnek – 1822-ben a pesti Trattner-Károlyi Nyomda kiadásában indította el Aurora címmel irodalmi zsebkönyvét, mely névadójává vált annak az Aurora-körként számon tartott, Kisfaludy köré szerveződő irodalmi csoportosulásnak, melynek többek között Vörösmarty Mihály, Bajza József és Toldy Ferenc irodalomtörténész volt a tagja.

Deák már 1822–1823-ban kapcsolatba került Kisfaludy révén az Aurora-körhöz tartozó fiatal irodalmárok némelyikével, Vörösmarty Mihályt azonban csak később, 1824-1825-ben ismerte meg Zádor (Stettner) György jogtudós és irodalmár közvetítésével. Erről Gyulai Pálnak 1864-ben írt levelében maga Deák is megemlékezett: „Engem Vörösmartyval Zádor ismertetett meg, ha emlékezetem nem csal, még talán 1824-ben. Zádor, kinek ily dolgokra hű emlékezete van, legjobban megmondja, még talán a napot is. Ez idő óta zavartalanúl állott fenn szoros barátságunk.”

A költő Vörösmarty Mihállyal Deák 1824–1825-ben egy életre szóló barátságot kötött

A jogtudós és irodalmár Zádor (Stettner) György, akinek Deák a Vörösmartyval való barátságot köszönheti

A Vörösmartyval való megismerkedés egy életre szóló barátságot hozott Deáknak, ami még a költő halála után is kötelezettséget rótt a haza bölcsére, ugyanis Vörösmarty lányának, Ilonának lett Deák a gyámja, akit később Széll Kálmánnéként, Széll Kálmán politikus, miniszterelnök felségeként ismerhetett meg az ország. Alighanem a szellemi rokonság és a hasonló életérzés révén Deák a költő haláláig egy zavartalan, bensőséges baráti viszonyt ápolt Vörösmarty Mihállyal.

Ez a barátság, valamint Deák irodalom és kultúra iránti szeretete és tisztelete lehet a magyarázata annak, hogy Deák elismerően nyilatkozott annak a Tudományos Gyűjteménynek az 1828. évi második számáról, amely az év elejétől már Vörösmarty szerkesztésében látott napvilágot. Március 16-án a következőket írta Deák Vörösmartynak: „A’ Tudományos Gyüjtemény 2ik kötetét tegnap előtt kaptam, ’s meg vallom: hogy alig elégített meg ezen folyó írásunk egy darabja is annyira, mint ezen darab.”

A fiatal Deák rendszeres olvasójává vált a Tudományos Gyűjteménynek, az Aurora irodalmi zsebkönyvet pedig megyéjében, Zalában terjesztette.

A Vörösmarty szerkesztette Tudományos Gyűjtemény 1828. évi 2. számáról Deák elismerően nyilatkozott

A Pesten kiadott, Kisfaludy Károly szerkesztette Aurora irodalmi zsebkönyvet Deák nemcsak ismerte, de terjesztette is Zalában

Az Aurora zsebkönyvet szerkesztő Kisfaludy Károly, akivel Deák szintén barátságot ápolt

Az Aurora-kör nemcsak irodalmárokkal hozta össze Deákot, hanem olyan személyekkel is, akik hozzá hasonlóan nem művelték, de szerették a literaturát, és akik szívesen biztosítottak helyszínt a szellem pallérozódásának és a kulturális élet művelésének.

A Károlyi grófok szolgálatában álló Bártfay László az 1820-as évek elején nyitotta meg irodalmi szalonját a mai Üllői út 17. szám alatti épületben, amely a Károlyi család tulajdona volt. A szalon egészen az 1838-as árvízig működött itt, ezt követően a Kecskeméti (mai Károlyi) utcai Károlyi-palota (Petőfi Irodalmi Múzeum épülete) mai Ferenczy István utcai szárnyának emeletén kapott helyet. Bártfay társaságában szívesen időzött Deák Ferenc is. Naplójába 1839. március 30-án a következőket jegyezte fel Bártfay: „Ebéden vendégül vala: Deák Ferencz, ki tegnap nőmmel találkozván, maga kínálkozott, mert holnap Gr[óf] Széchenyi Istvánhoz hivatalos és holnap után elutazik”.

Az irodalmi szalont működtető Bártfay László

Bártfay a Károlyi család Kecskeméti (ma Károlyi) utcai palotája ma Ferenczy István utcai szárnyának emeletén működtette 1838-tól irodalmi szalonját, ahol Deák is megfordult (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1839-es esztendő már egy új feladatot hozott Deák Ferenc számára, ami miatt el kellett hagynia Pestet. 1839. május 6-án megválasztották az 1839–1840-es országgyűlés Zala vármegyei követévé, hogy a Pozsonyban összeülő diétán a megyét képviselje. Ez az országgyűlés elismertséget szerzett Deáknak, aki higgadtságának és tisztánlátásának köszönhetően az egész országgyűlés vezéregyéniségévé nőtte ki magát. Így alighanem nem véletlen, hogy amikor az 1843-1844-es országgyűlés idején felmerült egy nemzeti kormány felállításának a gondolata, Deák neve ott szerepelt a miniszterjelöltek között, Batthyány Lajos pedig 1848-ban el sem tudta képzelni a saját kormányát úgy, hogy abban Deák valamilyen miniszteri posztot ne vállaljon.

Az 1840-es évtized azonban nemcsak Deák népszerűségét hozta el, de Deák és Pest viszonylatában is változást eredményezett: az 1820–1830-as évekre jellemző alkalmi tartózkodásokat a hosszabb, időszakos városi jelenlét fogja majd felváltani, amelyről későbbi cikkünkben számolunk be.

Nyitókép: Pest és Buda 1819-ben, ahogy Deák láthatta, mikor néhány évvel később a fővárosba jött (Petrich és Richter színezett rézkarca)