Asztalosból iparművész – 100 éve hunyt el Mahunka Imre

Mahunka Imre 1859-ben született az akkor még önálló községnek számító Albertfalván. Apja, Mahunka Alajos asztalosként kereste kenyerét. Az ő nevét már 1846-ban megemlítették írásban, amikor az Országos Iparegyesület rajzkiállításán egy munkájával szerepelt. Saját üzletet először a Józsefvárosban, a Bodzafa (ma Somogyi Béla) utcában, majd a mai Rákóczi téren működtetett.

Albertfalvára költözése után 1885-től a helyi ipartársulat elnöke, majd a falu főbírája volt egészen az 1897-ben bekövetkezett haláláig. Fia követte édesapja példáját: asztalosmesterséget tanult, majd külföldön próbált minél több tapasztalatot szerezni.

Mahunka Imre portréja a Zenelap című folyóirat 1898. december 2-i címlapjáról

1883-tól összesen hét évet dolgozott Párizsban, Londonban és Münchenben különböző bútorkészítő cégeknél. 1890-ben hazatért, és először a mai Ráday utca 43. alatt nyitott műhelyt, a következő évben pedig saját egyszintes házába, a VIII. kerületi Rigó utca 8. alá költözött. A házat 1894-ben kibővíttette és háromemeletes lakóépületté alakíttatta. 1903-ban megvette a szomszédos telket, melynek ekkor már a Rigó utcával párhuzamos Német utca felől is volt bejárata.

Az 1908-ig tartó építkezések eredményeként egy négy egységből álló bérházzal és az azok által közrefogott nagy udvarral rendelkezett (mai számozás szerint ez a Rigó utca 6–8. illetve a Német utca 17–19. számú épületeket jelenti). A házak földszinti része, az utcára néző első emeletek, valamint az udvar adott helyet a műhelynek és a mintateremnek. A helyre szükség is volt, mert az 1900-as évek elején már több tucat asztalost és asztalossegédet foglalkoztatott.

Reklám a Pesti Hirlap 1891. november 13-i számából

Mahunka Imre neve hamarosan nemcsak a fővárosban, hanem országosan is egyre ismertebbé vált az iparostársadalom körében. 1897-ben a brüsszeli művészeti és iparművészeti kiállítás magyar részlegének egyik rendezője volt, munkájáért elismerő oklevelet kapott. Az 1900-as párizsi világkiállításon egy Faragó Ödön iparművész által tervezett hálószoba-berendezést állíthatott ki, melyet aranyéremmel jutalmaztak. A tárlaton egyébként a magyar iparművészetet reprezentáló anyag rendezői között is részt vett.

Mahunka magabiztos hirdetése az Ország-Világ 1900. július 15-i számában

Mahunka Imre tehetségéről az Iparművészeti Társulat 1901-ben rendezett karácsonyi kiállítása kapcsán nyerhető az első bővebb beszámoló. A Magyar Iparművészet című szakfolyóirat részletesen beszámolt a tárlatról, melyen Mahunka a Horti Pál festő- és iparművész által tervezett dolgozószoba, ebédlő, úri szoba és előszoba bútorait készítette el. A lapban közölt fotók önmagukért beszélnek.

Négy enteriőrfotó az Iparművészet 1901/1–2. számából

Bár akadt a Diner-Dénes József művészettörténész által írt értékelésben kritikai megjegyzés is, Mahunkának bizonyára nem vette el a kedvét a szerepléstől, mert az 1902-es torinói kiállításon egy Horti Pál által tervezett ebédlővel vett részt, az 1903-as újabb karácsonyi kiállításon pedig Torockai Wigand Endrének egy leányszobaterve mellett már saját tervezésű munkával, egy ebédlőberendezéssel is előrukkolt.

A torinói kiállításon szerepelt ebédlő a Magyar Iparművészet 1902/4. számából

Mahunka tagja volt számos szakmai szervezetnek (így például az Országos Iparegyesületnek, a Gyáriparosok Országos szövetségének vagy a Fővárosi Iparosok Körének), 1903-tól pedig a faipari szakiskolai oktatásban is részt vállalt: az újpesti, a brassói, a homonnai állami szakiskola vizsgabiztosaként, illetve miniszteri biztosaként szinte minden évben vizsgáztatott, és jelentést írt a számára kijelölt iskolákban folyó oktatásról és munkáról. 

1916-ban még azt a sikert is elkönyvelhette, hogy egy versenytárgyalás során Thék Endre ajánlatát „legyőzte”: a Budapesti Központi Járásbíróság (Markó utca 19–25.) Jablonszky Ferenc által tervezett épületében a tárgyalótermek berendezéseit az ő cége készítethette el.

Fotó az Építő Ipar 1916. február 20-i számából