Ferdinand Süss 1848. szeptember 25-én látta meg a napvilágot a hesseni Marburgban. Nem volt meglepő, hogy már fiatal korában mechanikával kezdett foglalkozni, ugyanis apja a marburgi egyetem mechanikusa volt, és anyai nagyapja is ezzel a tudományterülettel foglakozott. Süss a szakmát gyermekkorában sajátította el nagyapja, Theodor Schubarth mechanikai műhelyében, ennek igazgatását húszéves korában vette át, majd apja nyomdokain haladva a marburgi egyetem mechanikusa lett. Ilyen módon került szakmai kapcsolatba Magyarországgal, azon belül is a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetemmel, amely az 1872-es megalakulását követően éppen Marburgból rendelte meg a műszereit.
Süsst 1876 szeptemberében hívták meg a kolozsvári egyetemre. Itt megszervezte az Egyetemi Mechanikusi Állomást, ahol az intézet számára szükséges berendezéseket állította elő. Már az itt töltött évei alatt kitűnt, több kiállításon is jutalmazták munkáját. Első feleségével, Rauch Júliával szintén Kolozsváron kötött házasságot 1879-ben.
Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, valamint Széchenyi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter hosszas tárgyalásokat folytatott Süss Nándorral, hogy a kolozsvári egyetemen végzett munkáját – az egyetemekre, tanítóképzőkbe, polgári és középiskolákba eddig külföldről beszerzett finommechanikai műszerek előállítását – országos szintre emelje. Végül 1884 nyarán állapodtak meg, hogy Süss létrehozza az Államilag Segélyezett Mechanikai Tanműhelyt Budapesten. Ennek érdekében a minisztérium biztosította a VI. kerületi Mozsár utca 8. szám alatti ház bérbe vételét, a műhely felszerelését és az átköltözés költségét. Vállalta továbbá azt is, hogy ha az üzem bevétele nem éri el a 2000 forintot, akkor ezt államsegéllyel pótolja ki.
Mindezek fejében Süss Nándor a műhely működtetése mellett évenként 10 tanoncot volt köteles oktatni és a második évtől fizetésüket biztosítani. A napi kétórás elméleti oktatás után nyolc óra gyakorlati képzést tartottak, vasárnap két óra rajzzal kiegészítve. A négyéves képzésre elsősorban a Budapesti Állami Közép-ipariskolából és a Kassai Gépészeti Szakiskolából várták 14 éves kortól a tanulókat. Tehát 1884 őszén tizenöt fővel létrejött az első hazai műszerész-szakiskola, itt készültek a fizikai eszközök a magyarországi egyetemek és középiskolák számára. A kitanult ifjak pályájáról maga Süss Nándor gondoskodott, sokszor a saját intézetében alkalmazva őket.
A tanműhely létrehozása mellett Eötvös Loránd fizikus is támogatólag foglalt állást, aki az üzem állandó megrendelője lett. Híressé vált torziós ingáját először itt állították elő 1890-ben, amely megalapozta a Süss-féle gyártmányok hírnevét is. A tudós a későbbiekben is Süss-szel készíttette műszereit, akinek munkáját ekként méltatta Kossuth Ferencnek írt levelében: „Több mint húsz év óta Süss Nándorral és műhelyének segítségével dolgozom […]. Én részemről egész nyíltsággal jelenthetem ki, hogy ami keveset tudományos kutatásaim során elértem, azt Süss segítsége nélkül aligha értem volna el.”
Baross Gábor anyagi támogatásával az intézet saját épületbe költözhetett az I. kerület Alkotás utca 16. – mai cím szerint Alkotás utca 9. – szám alá. Süss és felesége 1891-ben vásárolta meg Leitenmayer Károly házát és telkét, mely egészen a Kékgolyó utcáig terjedt. Ugyanekkor Mészáros Jánossal műhelyt építtetett, gázmotort helyeztetett üzembe. Itt alapította meg 1891 nyarán mechanikai műszereket és készülékeket előállító vállalatát, mely a tanműhellyel együtt működött. Intézetében mechanikai, gép-, asztalos- és lakkozó osztályt, valamint fémöntödét állított fel, így a távcsövek optikájának kivételével a műszerek minden alkatrészét elő tudták állítani.
A tanműhelyben Süss két osztályt alakított ki, a matematikai osztályon mérnöki műszerek, teodolitok, lejtmérők, tájolók készültek, a fizikai osztályon tudományos készülékek, valamint speciális vasúti és elektrotechnikai eszközök. Süss Nándor az évek során számtalan kitüntetést kapott, 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták a tudományos műszerek kategóriájában.
Miután 1898-ban a Tavaszmező utcában működő órásipari szakiskola négyéves finommechanikai és elektromechanikai tanfolyamot is indított, a Süss-féle tanműhely – ahol tizenöt év alatt kilencvenhárom műszerészt képeztek ki – iskolai jellegét és állami segélyezését 1900-tól megvonták. Süss azonban magánvállalatában ezt követően is fenntartotta az iparos tanoncképzést évi 20–25 tanulóval. Tovább folytatta a magyarországi mérnöki és tudományos precíziós – földmérő, erdészeti, bányászati – műszerek és fizikai tanszerek gyártását is. Még 1890-ben kötött szerződést gyártmányai terjesztésére a Calderoni és Társa céggel, amely az ország legnagyobb mű- és tanszerellátója volt, és az 1900-as években Süss intézete kizárólag a Calderoninak gyártott műszereket. Majd válása miatt 1904-ben Süss Nándornak az Alkotás utcai házat is el kellett adnia.
Az alapító a Süss Nándor-féle Präcisio Mechanikai Intézetnek elnevezett üzemét 1904-ben az I. kerület, Csörsz utca 39. szám alá költöztette, ahol ekkor Hosztalek Károllyal egyemeletes gyárépületet építtetett. A modernül berendezett gyárban 1907-ben már 150 munkást alkalmazott.
A Süss által 1884-ben alapított tanműhely – az intézet elődje – negyedszázados évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékeztek meg 1909. július 4-én. Süss Nándor ekkor az itt végzett diákoktól egy őt ábrázoló ezüst plakettet kapott, munkatársai pedig egy munkát jelképező domborművel lepték meg. Beszéddel Jurányi Henrik, a Calderoni és Társa cég igazgatója köszöntötte, aki egyúttal felolvasta Eötvös Loránd meleg hangú üdvözlő levelét is. 1910-ben Süss Nándor másodszor is megházasodott, Bakodi Máriát vette el.
Süss Nándor 1886-ban tanulmányban tekintette át a mechanika fejlődését hazánkban és külföldön is, majd 1911-ben a Budapesti Hírlap hasábjain fejtette ki nézeteit a magyar műszeripar helyzetéről, azonban kétségét fejezte ki afelől, hogy a magyar optikai ipar megteremtése – mégoly magas állami támogatás mellett is – egyhamar lehetséges volna. A magyar vas- és fémipar 1911-ben rendezett nemzetközi kiállításán a felvonultatott geodéziai műszereivel – teodolitok, távcsöves vonalzók és tájolók – ismételten aranyérmet nyert.
Süss kiváló mechanikus szakember volt, a tökéletességre törekvő szorgalommal, azonban gyakorlati üzleti érzéke már kevesebb volt. Így annak ellenére, hogy megrendeléssel bőven el volt látva, és az I. világháború idején tüzérségi eszközöket is gyártott, 1914–1915-ben a vállalat válságát sejthetjük az olyan hírek hátterében, minthogy Süss Nándor a 900 négyzetméteres gyárépületét üzemáthelyezés miatt megvételre vagy bérbevételre kínálta, villanyüzemre átállás miatt a 12 lóerős benzinmotort értékesítette. 1915-ben arról írt a Vegyészeti Lapok, hogy a Süss-féle intézetet az Ericsson Villamossági Rt. vásárolta fel, és Fehérvári úton felépített új gyárába költözteti.
A bizonytalanságnak 1918. január 1-jén vetettek véget, amikor a cég a Telefongyár Rt. érdekkörébe került, és a Wiener Bankverein anyagi támogatásával Süss Nándor Präcisios Mechanikai Rt. néven részvénytársasággá alakult. A vállalat földméréshez, út- és vasútépítéshez szükséges műszerek, tudományos, bányászati, tüzérségi és egyéb katonai mérőeszközök, valamint katonai, tengerészeti, kereskedelmi, elektrotechnikai célokat szolgáló, továbbá a repüléshez szükséges optikai műszerek gyártását tűzte ki célul. Az első igazgatóságnak természetesen az alapító és ügyvezető igazgató, Süss Nándor is tagja lett.
Önálló működésének ötvenéves jubileumát 1918. szeptember 29-én ünnepelték meg, ennek alkalmából tanítványai, munka- és pályatársai mellett Szterényi József kereskedelemügyi miniszter levélben, az államtitkár pedig személyesen köszöntötte fel.
Süsst utolsó éveiben az üvegcsiszolás magyarországi meghonosítása foglalkoztatta. 1920 októberéig volt igazgatósági tagja a vállalatnak, amely ekkor a III. kerületi Emőd utca 62. szám alatti villát vásárolta meg számára, itt töltötte utolsó napjait.
A MOM Fókusz című üzemi lapja hivatkozik a 70 éves korában papírra vetett visszaemlékezéseire, ahol így ír: „Bizonyosan sokan akadnak köztetek, akik azon gondolkodnak, hogy miért nem lettem gazdag? A nyugodt lelkiismeret aranyat ér, és mindig ez volt az én puha párnám. És ha majd egyszer itt hagyom a földet, sírkövemre ezt írjátok: »Ebben a sírban az a férfi nyugszik, aki emberként és polgárként megtette kötelességét«.”
A halál 1921. április 1-jén, 72 éves korában érte. Délben a Margit hídon elgázolta a villamos, a mentők az irgalmasrendi kórházba szállították, ahol fél óra múlva meghalt. A Farkasréti temetőben temették el. Nekrológját a Mathematikai és Physikai Lapokba Pekár Dezső, a torziós inga továbbfejlesztője írta.
Már nem érte meg, hogy a vállalat 1922-től a hazai optika úttörője legyen. A Süss Nándor által alapított részvénytársaságot 1939-ben átnevezték Magyar Optikai Műveknek, de a vállalat által fenntartott iparostanonc-iskola továbbvitte Süss Nándor nevét. Ma sétány viseli nevét az egykori MOM helyén, ahol Süss Nándor és Eötvös Loránd emléktáblája is megtekinthető.
Nyitókép: A Süss Nándor-féle Präcisio Mechanikai Intézet épülete a Csörsz utca 39. alatt 1905 körül (Forrás: MOM Emlékalapítvány)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció