Az egykori belvárosi Hal tér (ma nagyjából a Március 15. tér – Molnár utca – Irányi utca – Belgrád rakpart által határolt háztömb) az 1897-es elbontásáig a halászok és halkereskedők központja volt, a Viziváros a budai halászokról is nevezetes volt, a Halászbástya neve önmagáért beszél, de ne feledkezzünk meg a XIII. kerület egyik részéről, a Vizafogóról sem. Még az 1890-es években is külön látványosságnak számított, amikor egy-egy fővárosi vendéglő megnyitásakor ünnepi halászlét főzött a vendégseregnek Fanda Ágoston, Zimmer Ferenc vagy Singhoffer Ágoston. Ezek a nevek, melyek (főleg a karácsonyi időszakban) szinte naponta szerepeltek az újságok lapjain, mára a feledés homályába merültek. A Központi Vásárcsarnok környékén szerencsére akad még ház, ahol egykori halászdinasztia nyomára bukkanhatunk. A Csarnok tér legrégebben épült, átalakítás előtt álló házának bejárata felett a Fanda Ferencz Halász M felirat olvasható.
A Fanda név először 1813-ban szerepel a pesti halászcéh mesterkönyvében, Fanda József ekkor lett Seemann Mátyás halászmester inasa. Két testvérét, Ferencet és Pált 1809-ben, illetve 1816-ban avatták segéddé. Fanda József majdnem 20 évnyi inaskodás után, 1832-ben lett a saját ura. Fia, János 1852-ben lett céhlegény, 1862-ben pedig mesteri rangot szerzett. A következő évtizedekben időről időre olvashatta ezt a nevet a pesti olvasóközönség, mert a valamelyik Fanda testvér által kifogott hatalmas viza vagy harcsa mindig szenzációszámba ment.
A halászok védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak az ünnepnapján, május 16-án, a pest-budai halászok fáklyákkal díszített csónakokon eveztek végig a pesti part mentén, ilyenkor a menet élén gyakorta szintén egy Fanda halászmester által irányított vízi jármű haladt. 1862-ben a pesti halászcéh tagjai új, haláruslány alakjával díszített kutat állíttattak a Hal téren, a költségek jó részét pedig Fanda János és testvérei állták.
A Hal térig érő Molnár utca az 1860-as és 1870-es években egyébként bízvást viselhette volna a Halász utca nevet, mert a Fanda család mellett számos halász és halkereskedő lakott itt, így például Singhoffer Ágoston, Singhoffer József és Singhoffer Mátyás is. Az 1881-es fővárosi lakcímjegyzék azt bizonyítja, hogy bár még javában a Hal téren árulták portékáikat, és raktáruk is a Hal tér – Kalap (ma Irányi) utca sarkán álló házban volt, Fandáék már a Fővám térhez közeli ferencvárosi utcákban kerestek és találtak maguknak lakóhelyet.
A mai Lónyay utca és Közraktár utca több épületére is kiakaszthatták volna a Fanda-ház feliratot, mert hat lakóépületben is egy-egy testvér, unokatestvér, nagynéni és nagybácsi szerepelt főbérlőként. A tehetősebb halkereskedők 1896 után beköltöztek a Pecz Samu tervezte, szépséges Központi Vásárcsarnokba. A Singhoffer és Zimmer halászcsalád mellett így tett a Fanda dinasztia is. Amikor I. Ferenc József 1897 májusában meglátogatta az épületet, bizonyára a legkülönlegesebb, legméretesebb és legsúlyosabb kifogott folyami halaikat helyezték pultjaikra a király tiszteletére.
A Fanda-féle vállalkozást Zimmer Ferenc halászmester fejlesztette tovább a századfordulón, aki benősült a családba és egyesítette édesapja, Zimmer Péter cégével. 1910-ben megszerezte a balatoni fogas kereskedelmi jogát, ami azt jelentette, hogy Európa számos országába az ő irányítása mellett jutott ebből a népszerű halfajtából. 1911-ben császári és királyi udvari szállító címmel tüntették ki.
A csarnoki árusítás mellett egyébként Fanda Ágoston a Lónyay utca 11., Fanda Antal a Czuczor utca 8., Fanda Ferenc az Imre utca 2., ifjabb Fanda Pál pedig a Czuczor utca 3. szám alatti ház tulajdonosaként önálló halkereskedést is működtetett. Mára ezekből a házakból csupán a Lónyay utca 11., illetve a Fanda Ferenc nevét viselő egyszintes ház maradt meg, ez utóbbi régóta üresen áll. Idő kérdése csupán és modern épület váltja majd fel.
A közeli Erkel utca 3. szám alatt viszont két szép dombormű még biztosan sokáig emlékeztet a régi halas időkre. Ezt az épületet ugyan eredetileg nem halkereskedő építtette, de 1917-ben Singhoffer Mátyás megvásárolta, ekkor kerülhetett a bejárat jobb és bal oldalára a folyami és tavi halászatra utaló kompozíció.
A Singhoffer család tagjai egyébként szintén büszkék lehetettek halász és halkereskedő felmenőikre, akadt köztük, aki halászcsárdát vezetett, volt kávéháztulajdonos is, egyikük pedig halászattörténeti könyv írójaként vált ismertté.
A Központi Vásárcsarnokban, hasonlóan a többi fővárosi piachoz és csarnokhoz, ma már csak néhány halárus található. Nehezen elképzelhető, hogy a halászmesterek és kereskedők utódai manapság a környéken házat tudnának venni jövedelmükből. Marad a remény, hogy ez az ősi mesterség valamikor ismét népszerű és elismert lesz, amihez természetesen az is kell, hogy ne csupán karácsonykor legyen halvacsora, hanem egész évben.
Nyitókép: Halárusítás a Központi Vásárcsarnokban 1930 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 18854)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció