Andrássy Gyula és Festetics György családja Magyarország két különböző régiójához kapcsolódott. Míg az erdélyi gyökerekkel rendelkező Andrássyak Kelet-Magyarországon, Gömör és Kishont vármegyékben voltak otthonosak, addig a horvát eredetű Festeticsek a Dunántúlon rendelkeztek kiterjedt birtokokkal, s máig legismertebb központjuk a XVIII. század óta Keszthely volt.
Ez a területi elhelyezkedés a bécsi uralkodói központhoz való viszonyukat is meghatározta. Míg a Bécshez közelebb elhelyezkedő Festeticsek tudva azt, hogy felemelkedésüket és érvényesülésüket a mindenkori uralkodóknak köszönhették, a Magyarországon uralkodó Habsburgok iránt mindig lojalitással viseltettek, addig a Bécstől távolabbi birtokokkal rendelkező Andrássyak között a történelem folyamán olyan egyének is akadtak, akik vállalták az uralkodóval való – akár fegyveres – szembefordulást is.
Ennek megfelelő volt a születésük helyszíne is. Festetics György Bécsben látta meg a napvilágot 1815-ben, gyermekkorát azonban már Keszthelyen töltötte, Andrássy Gyula pedig hét évvel később a Gömör vármegyei Oláhpatakon, más források szerint az Abaúj-Torna vármegyei Kassán született. Mindketten a korban divatos deákos műveltség elsajátítóivá váltak, jogi tanulmányokat folytattak, de egymástól eltérő helyszíneken.
Festetics György 1831-ben a pozsonyi jogakadémiára iratkozott be, s négy évig járt oda, Andrássy Gyula viszont a felsőbb tanulmányokat Pesten az egyetem bölcsészeti, majd jogi fakultásán végezte, ahol többek között a későbbi politikustárs, az 1867-es Andrássy-kormányban szintén tárcát vállaló Lónyay Menyhért vagy a jeles íróvá érő Madách Imre voltak az évfolyamtársai.
A tanulmányok elvégzése után eltérő pályát választottak, Festetics katonáskodásnak adta a fejét, ahonnan 1849-ben leszerelt. Andrássy viszont a politikai pályán kezdte meg a működését, először Zemplén vármegyében, majd megyéje követeként országgyűlési képviselőként Pozsonyban. Andrássy aktívan részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban is, harcolt Pákozdnál és a schwechati csatában.
Festetics és Andrássy életútja 1861-ben találkozott Pesten, mikor mindketten részt vettek az októberi diploma nyomán összehívott országgyűlésen. Azonban az országgyűlés más-más kamarájában foglaltak helyet. Andrássy Sárospatak képviselőjeként jutott be a Képviselőházba, melynek ez alkalommal a Nemzeti Múzeum díszterme adott otthont. Festetics György viszont nem mérette meg magát a képviselő-választás során, hanem rendi és társadalmi állásánál fogva jelent meg a Felsőházban, mely az üléseit ekkor a Lánchídtól délre fekvő Lloyd-épületben tartotta.
Az 1860-as évtized dereka már a kiegyezés előkészítését jelentette, az ehhez vezető tárgyalásokban mindkét főúr kivette a maga részét, s aktív szerepet vállaltak benne. Szoros politikai kapcsolatba az Andrássy-kormány kinevezésekor kerültek. 1867. február 17-én nevezte ki Ferenc József – akkor még csak császár – gróf Andrássy Gyulát Magyarország miniszterelnökének, három nappal később pedig hivatalba lépett az önálló magyar, az országgyűlésnek felelős, Andrássy vezette kabinet, melyben Festetics György a király személye körüli miniszteri tárcát töltötte be, vállalva ezzel jórészt azt a kétlaki, bécsi és pesti életet, ami ezzel a pozícióval járt. Mindkettőjüket a kor meghatározó, irányadó politikusa, Deák Ferenc javasolta arra a posztra, ahol 1867 és 1871 között tevékenykedtek.
A közös politizálást követően 1871-től a két főúr élete más irányt vett. Festetics egészségi állapotára és betegségére hivatkozva nem vállalt már aktívabb politikai szereplést, koronaőr majd főudvarmester lett. Andrássy viszont tovább folytatta a politikai pályáját, és mint közös külügyminiszter a Monarchia első számú diplomatájává lépett elő, s az ezzel járó hivatali teendők nyolc évre Bécsbe szólították. Külügyminiszterségének legnagyobb eredménye az 1878-ban megtartott berlini kongresszus volt.
A két főúr kapcsolata azonban továbbra is megmaradt, s nem szakadtak el teljesen egymástól, a közös politikai szerepvállalás barátsággá érlelte ezt a kapcsolatot. Adtak Pesten és Budán bálokat, estélyeket és fogadásokat, részt vettek jótékonysági és társadalmi rendezvényeken. Mikor Andrássy Gyula lánya, Ilona 1882-ben férjhez ment Batthyány Lajos grófhoz, a belvárosi Egyetem téri templomban nagy érdeklődés mellett megtartott esküvőn a számos főrangú személy között az eseményről beszámoló lapok Festetics Györgyöt is a vendégek között emlegették.
Persze nemcsak a politika és a közös kormányzás vagy egyéb társadalmi események kapcsolták össze a két főúr életét Pesten, hanem más közéleti szerepvállalások is. Mindketten más és más időközökben helyet kaptak a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsában is. Festetics Györgyöt 1866. január 21-én, Andrássy Gyulát tíz évvel később, 1876. június 10-én választották meg erre a posztra, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy olyan főurakként tevékenykedtek ebben az időszakban, akik tekintélyt adtak az intézménynek, a politikai és társadalmi kapcsolatuk révén pedig sikeresen tudtak lobbizni az Akadémia érdekében, vagy tudták azt támogatni. Sőt, Festetics az Akadémia palotájának építését 1865-ben 3000 forinttal is pártolta.
Az Akadémia vezetésében betöltött szerepén kívül mindkettőjük életében voltak olyan más fővárosi közintézmények is, ahol ugyancsak vezető pozícióba kerültek. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) létrehozása az 1820-as évek végére vezethető vissza, mikor gróf Széchenyi István megszervezte az első lóversenyeket hazánkban. Az egyesület ezt a nevét azonban csak 1862 márciusától használta. A fővárosban gróf Károlyi György felajánlása révén szereztek telket a mai Üllői úton, ahol később az egyesület székháza is emelkedett. Festetics György gróf a gazdasági élet terén bizonyult kiemelkedő szakembernek. Az 1850-es években közel tízévnyi szorgos munkával sikerült az adóságokkal terhelt örökségét rendbe hoznia, így talán nem véletlenül választották meg őt 1864-ben az egyesület elnökévé.
Nevéhez fűződik az 1865 nyarán Pesten a Városligetben megrendezett kiállítás és vásár. A június 3-tól 7-ig tartó rendezvényre Festetics az uralkodó – ekkor még csak császár – Ferenc Józsefet is meghívta, aki elfogadva ezt az invitálást, június 6-án a kiállítás bejáratánál felállított sátorban szívélyes hangon üdvözölte az eseményt, és a támogatásáról biztosította, majd megtekintette a kiállítást. Mindez már az 1867-es kiegyezés nyitányát is jelentette hazánkban.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa létrehozása Andrássy Gyula kezdeményezésének köszönhető, aki a londoni Metropolitan Boards of Works mintájára gondolt el egy olyan testületet, mely az 1873-ban egyesült fővárosban folyó építkezések koordinátorává válhat. A közmunkatanács elnöke a mindenkori miniszterelnök volt, így Andrássy Gyula is, aki maga ezáltal aktív szerepet vállalt Budapest fő- és világvárossá válásának megteremtésében. Legismertebb elképzelése ezen a téren az 1885-től Andrássy nevét viselő Sugárút létrehozása volt.
Nyitókép: Gróf Andrássy Gyula, Magyarország miniszterelnöke 1867–1871 között
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció