Anya helyett anya – 125 éve született József Jolán

Pőcze Borbála (1875–1919) és József Áron (1871–1937) szappanfőző mester gyermekeként 1899. január 16-án látta meg a napvilágot József Jolán. Fontos, hogy az ő emlékét se hagyjuk feledésbe merülni, hiszen az 1939-ben elkészült és a következő évben a Cserépfalvi Kiadó által megjelentett életrajzi regénye, a József Attila élete máig az egyik legfontosabb forrás a költő mindennapjaival kapcsolatban. Jolán hároméves volt, amikor Etelka húga megszületett. Ebben az időszakban a család a Ráday utca 36. alatt, az Isteni Szeretet Leányai nevű közösség rendházában élt, innen költöztek a Gát utca 3. alá, ahol  öccse, József Attila 1905-ben megszületett.

Apja 1908 nyarán elhagyta családját, a 11 éves Jolán pedig hirtelen édesanyja egyetlen támasza lett. Míg Pőcze Borbála férje után kutatott, majd később, amikor a takarítástól a mosásig, illetve mások használt tárgyainak árusításáig minden munkát elvállalt, a kislány a testvéreinek nevelője is lett. Jolán amiben tudott, segített az anyjának, legfőképpen Etelkára és Attilára vigyázott.

Kereskedelmi szaktanfolyamot végzett 1914-ben, és még ebben az évben férjhez ment Pászti Elemér tornatanárhoz, aki ekkor már ismert atléta volt: az 1912. évi stockholmi olimpián a magyar tornacsapat tagjaként ezüstérmet nyert. Az esküvőt követően Pászti az egész családot magához költöztette az Üllői út – Berzenczey út sarkán álló bérházba.

Gyermekük is született, Gábor (becenevén Pacó), aki nyolc hónapos korában diftériában meghalt. Az I. világháború idején a házaspár elhidegült egymástól, Jolánnak hamarosan Makai Ödön ügyvéd kezdett udvarolni, akihez 1919 tavaszán álnéven feleségül is ment. Amikor Pőcze Borbála 1919 decemberében, hosszú betegség után meghalt, Jolán az ügyvéd Lovag utcai lakásába költöztette testvéreit. Egészen 1926-ig, amikor Attila éppen Budapesten tartózkodott, ez a hely volt az otthona. Jolán és Makai Ödön házassága nem bírta ki az idő próbáját. Jolán  nem akart csupán feleség maradni, a művészetek, az irodalom és a színpad vonzotta igazán.

1928-ban elváltak, de Hódmezővásárhelyre költöztek,  és újra összeházasodtak, de egy hónappal később ismét elváltak. A fiatal nő nem sokáig maradt egyedülálló: a Vásárhelyen megismert Bányai Lászlót (1904–1979) 1930-ban választotta férjül magának, akinek  1921-től folyamatosan jelentek meg írásai, költeményei, tanulmányai közéleti és irodalmi folyóiratokban. Ez a kapcsolat sem bizonyult hosszú életűnek, amikor 1940-ben az ünnepi könyvhéten megjelent József Attila élete című könyve, már Gerhauser Albert magyar–német szakos középiskolai tanár felesége volt. Tőle is elvált azonban, és 1950-ben, amikor hosszú betegség után meghalt, József Jolánként gyászolták rokonai és tisztelői.

Ez utóbbiakból számos akadt, hiszen a már többször említett életrajzi regény igazi szenzációnak számított. A könyv megjelenése előtt a Korunk című folyóirat folytatásokban közölte a regény első, József Attila gyerekkorát bemutató részét 1939 decemberétől. 1940. június 3-5. között rendezték Budapesten a Könyvnapok elnevezésű programot, melyen Jolán könyve volt az egyik (ha nem éppen a) legkeresettebb munka.

Az érdeklődésre jellemző, hogy Cserépfalvi Imre 1941-ben második kiadás formájában piac dobta a regényt és az az évi könyvnapi rendezvényen ismét nagy sikert aratott.  József Jolán nevét egyre többen ismerték, és ő ki is élvezte az olyan sokáig vágyott népszerűséget. Írói, újságírói vágyai is beteljesültek, egyszerre volt a Színházi Magazin, a Kelet Népe, a Délmagyarország és a Híd című lapok állandó szerzője, de rendszeresen szerepelt szavalóesteken olyan színművészek társaságában, mint Gobbi Hilda, Major Tamás vagy éppen Somlay Artúr.

A II. világháború után is sokat foglalkoztatták, 1948-tól pedig a kommunista kultúrpolitika egyre inkább felhasználta a „proletár költő” nővérének ismertségét. József Jolán az új kurzusnak is meg akart felelni, eredeti könyvéből ifjúsági regényt készített A város peremén címmel, mely tökéletesen megfelelt a hatalom elvárásainak. Nem tudjuk, hogyan alakult volna pályája, mert 1950. június 25-én, hosszas betegség után elhunyt. Írói tehetségének lenyomata azonban számos riport, tárca, elbeszélés formájában megmaradt, és nem csupán világhírű öccse hagyatékának ápolójaként, de irodalmárként is tiszteleghetünk emléke előtt.