Az Albert Flórián Stadion története – Ötven éve adták át az FTC második Üllői úti pályáját

Az FTC első pályája az akkori Külső-Soroksári úton állt (ma Soroksári út 79–91.),  igazi társadalmi összefogással épült, a lelkes csapattagok és ugyanolyan lelkes szurkolók együtt alakították ki a vasúti töltés, egy bérház, egy iskolaépület és a már akkor is forgalmas Soroksári út által határolt területen. Lelátóját Antony Tamás, egy igazi lokálpatrióta, Ferenc téri ácsmester készítette.  A csapat itt szerezte meg első bajnoki címét 1903-ban. Még négy idényt zárt bajnokként az FTC a Soroksári úton, a Fradi-drukkerek száma pedig csak nőtt és nőtt, a hely 1908-ra már alkalmatlan volt a sok ezer néző befogadására.  A főváros a Népligettel szemben, az I. Ferenc József gyalogsági laktanya mellett biztosított területet az építkezéshez. Az első Üllői úti pálya, a főváros akkori legnagyobb sportlétesítménye, 1911 februárjában készült el, Mattyók Aladár (1879–1960) építész, korábbi fradista labdarúgó tervei alapján. 

Még ugyanebben az évben az egyesület klubházát is átadták, ami egyáltalán nem volt elhanyagolható eredmény, addig ugyanis a klub ügyeit, így például a jegyértékesítést a Mester utca – Ferenc körút sarkán működő Széchényi Kávéházban, egy arra külön kialakított helyiségben intézték. Az Üllői úti stadion az átadásakor 18 ezer nézőnek biztosította a szurkolást, de az egyesület vezetői tudták, újabb lelátókra van szükség, a pálya kiépítésének folytatódnia kell.

1924-ben avatták fel az úgy nevezett B tribünt , ekkortól már mintegy 40 ezer ember nézhette a derbiket a helyszínen (Mattyók Aladár volt ekkor is a tervező).  Az első igazi „szentély” tehát elkészült, a csapat pedig érdemesnek bizonyult az előre belefektetett bizalomra és pénzadományokra. Számtalan siker hazai és külföldi vetélytársak ellen, 12 bajnoki cím és 10 Magyar Kupa-győzelem kapcsolódott ehhez a pályához. 

Voltak természetesen kudarcok is, és a nézőket veszélyeztető balesetek: 1927. augusztus 7-én egy edzőmeccset követően leégett a C tribün, 1947. május 4-én pedig a Magyarország–Ausztria válogatott találkozón a zsúfolásig megtelt stadion egyik lelátórésze összedőlt. Szerencsére senki sem lelte halálát a romok alatt, de több mint kétszázan megsérültek.  Már ez az eset is előrevetítette, hogy az 1911-ben épült pálya megérett a korszerűsítésre. Az 1950-es évek azonban inkább a csapat túlélésének jegyében telt, s bár elvették a nevét és színét is, de ÉDOSZ, majd Kinizsi S. E.-ként sem tudták az akkori hatalom birtokosai a Fradi népszerűségét csökkenteni. 1956 után ismét zöld-fehérben focizhattak az FTC játékosai, és a stadion korszerűsítésének a kérdése is napirendre került.  1962-ben megkezdődött a már igencsak elkorhadt lelátók bontása, a csapat utolsó bajnoki mérkőzését 1963. november 20-án rendezték a pályán, ezután a Fradi a hazai meccseit a Népstadionban játszotta. A bontási munkálatok egészen 1971-ig tartottak, az új stadion elkészültére azonban még várni kellett.  

1968 márciusában sajtótájékoztatón jelentették be, hogy öt éven belül elkészül az új sportközpont. A bemutatott terveken a gyepszőnyeg körül már nem szerepelt atlétikai pálya, a nézőtér közvetlenül a játéktér mellé került. A stadion mellett egy labdarúgó-edzőpálya, egy atlétikai sporttelep, egy kézilabda-kispálya és  egy sportcsarnok kialakítását ígérték. 

A terveket a Budapesti Műszaki Egyetem Tervezési tanszékén tanító Kapsza Miklós, Schall József és Pattantyús Ádám építészhármas készítették. Az elképzelések egy része végül megfelelő anyagi háttér hiányában nem valósult meg. A stadion építése 1970 januárjában kezdődött, először az új klubház készült el 1971 februárjában. 

1974 május elejére már szinte minden lényeges alkotóelem elkészült, a május 19-ére kitűzött átadási ünnepségre pedig hatalmas érdeklődés mutatkozott. A Képes Sport május 14-i számában részletesen bemutatták az új stadiont: „A lelátó szerkezeti része, monolit harántfalas vasbeton pilonokra helyezett, előregyártott, lépcsőzetesen elhelyezett elemekből készült. A lelátó nyitott, a jelenlegi férőhely 29 700. Az érkező nézőket a lelátó alatti széles folyosó osztja szét, ahonnan műkőlépcsők vezetnek a felső körüljáró szintre, és innen felülről tölthető a lelátó. A Fradi-pálya (nem túlzunk, nincs rajtunk zöld-fehér szemüveg) a legkorszerűbb honi labdarúgó-létesítmény. A futópálya nélküli megoldás révén kitűnő rálátási lehetőség adódik, ezt egyébként a lelátó parabola szerkesztése is elősegíti. A küzdőtér 66x110 méteres, körülötte süllyesztett árok a rendőrség, rendezők részére. A kispad, az edzők »forró széke«, a Gyáli úti oldalon, a lelátó előtt részben süllyesztve helyezkedik el.” 

1974. május 19-én nagyszabású ünnepség keretében adták át az új stadiont: az FTC szakosztályainak bemutatkozásával, öregfiúk-mérkőzéssel  és Fradi–Vasas bajnoki találkozóval kezdődött az új korszak. A fejlesztés a megnyitóval egyébként nem állt le, mert a világítástechnikával még sok munka adódott. 1978 szeptemberében üzemelték be a pályát megvilágító reflektorokat, ettől kezdve este is lehetett edzéseket és meccseket rendezni. Az új stadiont hamar megszerették a szurkolók, és bár a faszerkezetes pályáról az idősebbek továbbra is csak a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján beszéltek, ők is az új helyet tekintették Budapest, sőt az ország központjának. Az új stadionhoz hét bajnoki cím és kilenc Magyar Kupa megszerzése fűződik, valamint a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőbe jutása 1975-ben.   

Az 1990-es évek elején műanyag székek felszerelésével a stadion befogadó-képessége 18 100 főre csökkent. 2007 decemberében fontos eseménnyel gazdagodott a pálya története: Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás játékos nevét vette fel a stadion.  Ebben az időben már a felújítás, illetve egy teljesen új sportlétesítmény építésének a gondolata is megszületett. Néhány év alatt azután az is eldőlt, hogy a „középkorú” stadiont hosszú távon egy, a XXI. század követelményeinek megfelelő pálya váltja fel. 2013. március 18-án megkezdődött az Albert Flórián Stadion bontása, az új aréna pedig 2014. augusztus 10-én nyílt meg. Ez azonban már egy másik történet, a Ferencvárosi Torna Club 1899 óta tartó „sztorijának” a legújabb fejezete.