A PestBudán már több cikket is olvashattak arról, hogy az 1920-as években az egyre terjedő motoros járművek miatt milyen rendelkezéseket vezettek be. Megjelentek a villanyrendőrök, a gyalogátkelők, valamint további korlátozások, 1929 végén pedig a belvárosi teherforgalmat kívánták szabályozni.
A rendőrség már szeptemberben korlátozásokat hozott, e szerint a Deák Ferenc utcának a Deák Ferenc tér és Vörösmarty tér által határolt szakaszán csak a Deák Ferenc tér irányából volt szabad behajtani, a Vörösmarty tér irányából pedig nem. A Vörösmarty téren egyfajta körforgalmat rendeltek el, mivel akkor balra hajts volt érvényben Magyarországon a teret jobbra kellett kerülni. Hasonló módon jártak el a József nádor téren is. A mai József Attila, akkor Gróf Tisza István utcában a másfél tonnánál nagyobb terheléssel rendelkező teherautók, illetve az állati vagy emberi erővel vont teherkocsik és a teherszállításra használt kerékpárok átmenő forgalmát is megtiltották.
A szigorításokat novemberben kiegészítették, a rendelet egyrészt a belváros, az akkori IV. (a mai V. kerület) és a belső Józsefváros teljes területéről kizárta az átmenő teherforgalmat. A Népszava 1929. november 16-án ezt írta:
„A IV. kerület szűk utcáiban a gyalogközönség biztonságának megóvása, továbbá az akadálytalan járműközlekedés lebonyolítása céljából megtiltotta, hogy az 1500 kg.-nál nagyobb terhelésű tehergépjárművek, állati, vagy emberi erővel vont teherkocsik, továbbá teherszállításra használt, lábbal hajtott kerékpárok a IV. kerületen keresztül haladjanak. A IV. kerület területére a fölsorolt járművek közül a legrövidebb út igénybe vételével csak az hajthat be, amely oda vagy onnan szállít.”
A rendelkezés a teljes kerületre érvényben volt, ezért például ha egy teherautó az Erzsébet hídon keresztül érkezett, akkor kerülnie kellett a Múzeum körút felé.
Még a kerületen belülre szállító teherautók – ha csak nem az érintett utcákba szállítanak – sem hajthattak végig a Petőfi Sándor és a Kossuth Lajos utcán vagy akár a Ferenciek terén. De a legbelső területekre az ide szállító teherforgalom is csak meghatározott időben szállíthatott, kivéve a posta egyes járműveit és a romlandó gyorsárut szállító autókat.
A Józsefváros belső részein pedig egyirányúsítottak egyes utcákat, és elrendelték, hogy csak a bal (azaz az akkori menetirány szerinti) oldalon lehet megállni. A mai Bródy Sándor utcában és a Práter utcában megállni pedig csak a páratlan számú házak előtt lehetett.
Másik érdekessége volt a rendeletnek, hogy az érintett területeken a gépkocsik csak kézi dudát használhatnak (a korabeli autókon többféle duda is lehetett, az elektromos mellett kézi is).
A rendelkezésesek megszegőit akár 100 pengős büntetéssel is lehetett sújtani. A szabály azonban nem váltott ki egyértelmű tetszést a budapesti közönségből. Az Autó című lap 1929 decemberében közölte a királyi Magyar Automobil Club kérelmét, amelynek fő kérése az alábbi volt:
„Azt a rendelkezést, amely a kétkerekű motorkerékpártulajdonosokat a Belváros területén a teherjárművekkel hasonló elbírálás alá vonja, a közlekedés szempontjából indokolatlannak és igazságtalannak tartjuk, annál is inkább, mert a rendőrhatóságnak módjában áll a kihágást elkövető, vagy renitens motorkerékpárosokkal szemben a fennálló rendeletek értelmében eljárni. Minden elismerésünk mellett tehát, amellyel a budapesti Főkapitányságnak a közlekedés biztonsága és lebonyolítása tekintetében tett intézkedéseivel szemben viseltetünk, mégis fel kell hívnunk Nagyméltóságod magas figyelmét, kérve, hogy a rendelet idevonatkozó részét bölcs megfontolása tárgyává tenni és a kétkerekű motorkerékpárokra nézve a rendelet hatályát felfüggeszteni, illetve visszavonni méltóztassék.”
Ugyancsak kifogásolták a villanykürt tiltását, mert szerintük a kéziduda hangja nem elég hangos a városi forgalomban. Arra is kitértek, hogy a forgalom számára veszélyes, ha a vezető egyik keze állandóan a kézidudán van, és nem a kormányon. Ugyancsak kérték, hogy a napközbeni tilalmi idő (amely a rendelet szerint zónánként eltérő volt) legyen egységes.
A szabályozás 1930-ban is folytatódott, akkor már az egész városra. Igaz, a gyalogosokat ez annyira nem érdekelte, a Magyarország című lap 1930 augusztusában megállapította:
„Összevetve tapasztalatainkat, megállapíthatjuk, hogy a gyalogjárók közlekedését a rendeletnek megfelelően száz százalékig nem lehet keresztülvinni, mert a járókelők valószínűen továbbra is úgy fognak közlekedni és úgy mennek át egyik oldalról a másikra, különösen ha nincs rendőr a közelben, mint azelőtt.”
A Vörösmarty tér forgalma 1929-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 20889)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció