Hasonlóságok és különbségek a Lánchíd két átadása között

A Lánchidat először 1849. november 20-án adták át. Ez a híd 1914-ig létezett, akkor átépítették egy modernebb szerkezetre, amely áldozatul esett a II. világháborúnak, a német csapatok felrobbantották. Az újjáépített hidat pontosan 100 évvel az első avatás után, 1949. november 20-án adták át. A két esemény között sok különbség és hasonlóság volt.

Milyen körülmények között adták át a hidat?

1849 novemberében nem igazán volt szívderítő a helyzet Magyarországon, hiszen hetekkel volt az ország az aradi vértanúk kivégzése után, Haynau rémuralma tartotta megfagyva a szabadságharc vereségéből ocsúdó országot. Száz évvel később is egy vesztes, pusztító háború után volt az ország, hiszen a II. világháború pár évvel korábban ért véget, és az ország, benne Budapest romokban hevert. Pár év reményteljes fejlődését ekkor már az egyre kiépülő szocializmus árnyékolta be, nem sokkal korábban, 1949. augusztus 20-án fogadták el az ország új, sztálinista alkotmányát, amely ugyanúgy belegázolt a magyar államiságba, mint a haynaui terror.

Kik adták át a hidat?

A Lánchidat 1849-ben Báró Julius Jacob von Haynau, a bécsi kormány teljhatalmú megbízottja avatta fel alvezérei kíséretében, száz évvel később egy másik hatalom helytartói, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő, akiknek Moszkvából adták a parancsokat.

Mit is adtak át pontosan?

1849-ben a világ akkori legmodernebb és egyik legnagyobb függőhídját, amely a Regensburg alatti Duna-szakasz egyetlen állandó hídja volt. Megépítése az egész világot tekintve a kor hídépítési csúcsteljesítménye volt. Száz évvel később valójában egy műemléket. A Lánchíd 1945 után már az akkori forgalomban sem volt annyira jelentős, ezért az újjáépítését a szakmai konszenzus későbbre, a többi híd után sorolta. Ám jelkép jellege miatt a politika előrébb hozta a feladatot, kiadva, hogy 1949. november 20-ra ismét át kell adni. A híd az 1913–1915-ös tervek alapján épült újjá, 1949-ben már se modernnek, se rekordernek nem volt tekinthető, igaz mindenki számára fontos jelkép volt, és ma is az.

Miben különbözött a két híd?

Az 1849-ben átadott híd láncai keskenyebbek voltak, a függesztőrudak sűrűbben követték egymást, a korlát, valamint az útpályát és a járdát elválasztó, korlátnak tűnő, de valójában a merevítést szolgáló szerkezet is fából volt, ahogy az útpálya is. Az 1949-es híd az 1915-ös állapotok szerint épült újjá, azaz merevített híd volt, erősebb, vastagabb láncokkal, szélesebb járdával, és – ezek 1949-ben a Lánchíd újdonságai voltak – vasbeton pályalemezzel, és kicsit kiszélesített kapuzatokkal a pilonokban. Az eredeti hídon olajlámpák adták a fényt, az 1949-esen villanylámpák. Az eredeti hídon a pilléreken és a lámpákon az akkori magyar címer volt látható, az 1949-es hídon a kapuzatok felett a Rákosi-címer, a lámpákon a Kossuth-címer. (Az építés alatt változott a címer, a lámpák újragyártására már nem volt mód.) Az 1849-es hídnak nem volt neve, csak lánchídként hivatkoztak rá, az 1949-esnek volt és van, Széchenyi lánchíd, de mindenki csak Lánchídként hivatkozik rá. A hídfők is máshogy néztek ki, hiszen 1949-re elbontották a vámszedőházakat, és a kapcsolódó terek forgalmát is máshogy alakították ki.

Miben hasonlított a két híd?

Mind a kettő lánchíd volt, mind a két megnyitón nagy tömeg vett részt, az újságok beszámoltak a jelentős eseményről. Mind a két híd szürke volt, és mind a két megnyitón már ott voltak az oroszlánok. (A sok helyen olvasható 1850–1852-es elhelyezés tévedés.)

Milyen forgalmi szabályok vonatkoztak a hidakra?

Az 1849-es hídon mindenkinek fizetnie kellett az áthaladásért, a gyalogosok a járdán csak a menetirány szerinti jobb, a szekerek az úttesten a menetirány szerinti bal oldalon haladhattak. Megállni, visszafordulni a gyalogosoknak sem lehetett, ahogy dohányozni és nyílt tűzzel (gyertyával) közlekedni sem. Az 1949-es hídon ilyen megkötések már nem voltak, a hidat bárki ingyenesen használhatta (1918 óta), a járdákon bárki, bárhogy közlekedhetett, de a járműveknek természetesen ekkor már az úttest jobb oldalán kellett haladniuk. A Lánchidat ekkor már elsősorban a gyorsabb motoros járműveknek tartották fenn.

Ki fizette a hídépítés költségeit?

Az 1849-ben átadott hidat az építő részvénytársaság részvényesei fizették, a legnagyobb részvényes Sina György báró bankja volt. Az 1949-ben átadott híd költségeinek legnagyobb részét, kétharmadát közadakozásból teremtették elő, nemcsak közvetlenül lehetett adakozni 1, 2, 10 forintot, de voltak kifejezetten a Lánchidat támogató rendezvények, illetve termékek, például csokoládék.

Nyitókép: A Lánchíd az 1949-es átadásakor (Fotó: Fortepan/Képszám: 11168)