Az 1878-ban alapított Magyar Szent Korona Országainak Vörös-Kereszt Egylete a XIX. század végére hazánk egyik jelentős szervezetévé vált, tagjai között tudhatott számos főnemest is, akik 1899-ben elhatározták, hogy az intézménynek egy új székházat emelnek. Sikerült is a rangjához méltó helyszínt találni: a budai Várban, a Dísz tér délkeleti sarkán vásároltak telket, ahol Hauszmann Alajos tervei szerint 1902-re készült el az épület. Homlokzata szecessziós díszeket is tartalmazott, de alapvetően neobarokknak mondható. Ez a stílus uralta a belső tereket is, ahol az egyik fő attrakció a főbejárattal szemben, a díszlépcsőház végén elhelyezkedő színes üvegmozaik volt.
Alkotóját teljes bizonyossággal ugyan nem ismerjük, de mivel a számlák között akadt egy olyan is, amit Róth Miksa vállalata állított ki, valószínűsíthető, hogy az ő műhelyében készült. Nemcsak az írásos dokumentumok hiányoznak róla, még jó minőségű fénykép sem maradt fenn, csupán egy olyan fotóról ismerjük, amelyik a lépcsőházat ábrázolja. Ezen az üvegmunka azonban rövidülésben látható, de az így is kivehető, hogy a Magyar Királyság címere foglalta el a közepét. Ez az úgynevezett történelmi középcímer, amely két pajzsból áll: a nagyobb tartalmazza Dalmácia, Szlavónia, Horvátország, Erdély és Fiume címereinek részleteit, a történelmi magyar címer pedig ennek belsejében, úgynevezett boglárpajzsként van jelen. Utóbbinak egy részét azonban kitakarta a Vöröskereszt keresztje, amit az épület funkciójára való utalásként helyeztek el benne.
A második világháborúban valószínűleg a Várat ért első bombák hatására megsemmisült, hiszen az üveg már a légnyomáslökéstől is darabokra hullik. Az épület korhű rekonstruálásáról szóló döntés azonban ennek az újraalkotását is jelentette, amelyet hosszabb kutatómunka előzött meg. Ezt még művészettörténészek kezdték, két évvel ezelőtt azonban felkérték Balogh Eleonóra üvegművészt és restaurátort, hogy szakmai tapasztalataival segítse a munkálatokat. A legnagyobb fejtörést természetesen a színek megfejtése jelentette, hiszen az egyetlen rendelkezésre álló fotó fekete-fehér volt. Magát a címert jól ismerték, a kihívást valójában a bordűrökben futó virágok jelentették. A művész tapasztalatai alapján a címer körüli virágokat sárgára festette, stílusukat pedig a homlokzat díszeihez hasonlóan francia barokkban tartotta.
A nagy pajzsot két oldalról övező faágak színeihez a kulcsot a fajuk meghatározása adta. Arra jutottak, hogy balról tölgy, jobbról pedig babérág volt, ennek megfelelően – illetve a nagyobb változatosság kedvéért is – előbbit élénkebb, utóbbit mattabb zöldnek festette a művész. A pajzs alatti mezőt kitöltő Anjou-liliomok feketék lettek, a nekik háttérként szolgáló felület pedig halványsárga. A legnehezebb a szélső díszítősor megfejtése volt, mely mintegy keretet alkotott az egész üvegdísz körül.
A fényképen csak annyi látszódott, hogy a virágoknak nagy szirmaik vannak, ebből azonban lehetetlen volt megmondani a fajtájukat. Mint Balogh Eleonóra lapunknak elmesélte, az első néhány rajzvázlaton még több különböző, a hazai flórára jellemző virággal kísérletezett, a megoldást azonban máshol kellett keresnie. Úgy tűnik, hogy az építészeket ezúttal nem a lokálpatriotizmus vezette, inkább az építtetőre akartak utalni, az üvegen ugyanis a Máltán őshonos vöröskereszt virágot (Lychnis chalcedonica) használták. Tulajdonképpen kézenfekvő választás volt, hiszen annak nagy piros szirmai hasonlítanak is a Nemzetközi Vöröskereszt jelképéhez.
A művészibb hatás érdekében a piros több árnyalata is megjelenik az ólmozott üvegből készült virágokon, illetve vannak sima és egyenetlen felületű szirmok is. A címer piros részeihez ellenben úgynevezett Überfang üvegeket használt a művész, amelyek belseje átlátszó, csak a felső rétege színes. Ezt a mintáknak megfelelően lemaratta, így tudta elérni például, hogy az Árpád-sávokat is egy üveglapból lehessen elkészíteni. A Szent Koronát övező sárgás üvegeket az öntés során levegővel fújatta meg, hogy az így létrejövő hullámokkal a napsugarak hatását keltse. A hiteles rekonstrukció mellett tehát a művész igyekezett belevinni a műbe a saját kreativitását is. Az eredmény egy pazar alkotás lett.
A kivitelezésben Balogh Eleonóra mellett még Fehér Hajnalka üvegművész is közreműködött, aki az üvegtáblák összeállításában nyújtott segítséget. A műhelyükből november 8-án szállították a Dísz térre az alkotás darabjait, hogy hosszas beépítő munka után elfoglalják végleges helyüket. A Vöröskereszt Egylet egykori székházán már az utolsó simításokat végzik kívül-belül, ezt bizonyítja a megújult üvegmozaik is, melyet persze a végleges átadásig gondosan óvnak a portól és az egyéb veszélyektől.
Nyitókép: A Vöröskereszt Egylet egykori székháza
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció