Száz éve, 1924-1925 fordulóját a lapok az „első békebeli szilveszternek” nevezték. Azaz úgy vélték, hogy hosszú évek, egy évtized után végre olyan volt a szilveszter Budapesten, mint a „boldog békeidőkben”.
Persze a nagy mulatságra a vendéglátóhelyek külön felkészültek, sok helyen hirdettek attrakciókat, azaz valamiféle olyan előadást, rendezvényt, amely csak ekkor, csak ezen az éjszakán volt elérhető, hogy becsalogassa az ünnepelni vágyókat. A Pesti Hírlap 1925. január 3-i száma ezt írta a szilveszteri ünnepről:
„De nemcsak az előzékeny „tulaj"-ok, hanem maga a közönség is nagyobb igényekkel, jobban felhangolva készülődött az idei Szilveszterre mint az elmúlt tíz évben bármikor, mintha túl sok rosszat el akart volna felejteni az év utolsó éjszakáján és még több reménységet szeretett volna magába szívni a kedvderítő alkohollal.”
A mozik, a kávéházak külön hirdették a szilveszteri programokat, sok kávéházra már 1924. december 31-én délután kirakták a minden hely elkelt táblát, azonban a kávéházak és a lokálok tulajdonososainak öröme nem volt felhőtlen, ugyanis, mint kiderült, hiába volt a nagy előkészület, maga a nyereség nem igazán volt nagyobb, mint egy rendes szombat este, ugyanis, bár a vendégek többet fogyasztottak, de az extra programok igazán sokba kerültek. Azok a helyek jártak jól, ahol semmi különös rendezvénnyel nem készültek, csak a szokásos programmal, kabaréval vagy cigányzenével várták a vendégeket.
A lokálok, azaz az éjszakai mulatók sem zárták annyival jobban az évet, aminek az volt az oka, hogy erre az éjszakára a belügyminisztérium megváltoztatta a kávéházak nyitvatartási rendjét. Rendes körülmények között a kávéházak hajnali 4-kor bezártak, és a lumpoló tömegek ez után az éjszakát valamely lokálban folytatták, ám ezen a szilveszteren a kávéházakat hajnali 6-ig nyitva lehettek.
A felkapott belvárosi helyeken valóságos népvándorlás volt, ahol valóban sokan voltak, de a bárok és kisebb éttermek nem voltak nyereségesek, az infláció és a magas árak miatt a kisebb keresetűek nem igazán engedhették meg maguknak a dorbézolást. Azonban egyes éttermekben más volt a helyzet, a Friss Ujság 1925. január 1-én ezt írta:
„Bezzeg nagy volt az élénkség a pesti kiskorcsmákban, ahol mérsékelt árak mellett jó bort és kitűnő disznótoros vacsorát kaptak a vendégek. A Ferencváros több polgári vendéglőjében éjféli tizenkettőtől, amikor a jókedv a tetőpontjára hágott, a potya bort mértek egy óra hosszáig. Volt egyvendéglő a Mester utca környékén, ahol a gazda minden asztalnál egy üveg ingyen pezsgőt bontatott ki az uj esztendő örömére.”
Egy vállalkozócsoportnak azonban jó bevételt hozott ez az este, mégpedig a konflisosoknak. Történt ugyanis, hogy az Autótaxi Vállalat taxisai sztrájkba léptek az év utolsó napján, és ezért szilveszter éjszaka nem volt taxi Budapest utcáin. A sztrájk csak napokkal később zárult le, amikor is a taxisok részben megkapták a kért fizetésemelést. Az Autótaxi Vállalat járművei helyett a független bérautók tulajdonosai – a taxiknál egyébként olcsóbban – szállították az utasokat.
A hatóságok is készültek a szilveszterre, a rendőrség teljes állománnyal várta ezt az éjszakát, és bár számítottak nagyobb problémákra, összetűzésekre az ittas szórakozók esetén, valójában nem volt komolyabb rendbontás, pár külvárosi helyről jelentettek verekedést, és volt olyan belvárosi bár, ahová ki kellett vonulniuk.
Egy érdekes ügy kapcsolódott még a szilveszteri éjszakához, a Király Színházban buktattak le jegyüzéreket. A színházi előadásokra szilveszterre és újév napjára már napok óta nem lehetett jegyet venni a pénztárban, de a rendőrség felderítette, hogy a jegypénztárosok és más színházi alkalmazottak nagyon sok jegyet félretettek, és a színházon kívül jelentős felárral értékesítették azt, persze illegálisan. A Király színházra egyébként rájárt a rúd ezen az éjjelen, ugyanis az újpesti Blaha Lujza színházból egy lovaskocsi vitte át a Postás Katica című darab díszleteit, ám a kocsi összeütközött egy villamossal, és a díszletek szétszóródtak az úttesten.
A tűzoltókat is csak kisebb esetekhez riasztották, olyan tüzekhez, amelyeket a tűzoltók kiérkezéséig maguk a lakók eloltottak. Akiknek sok dolguk akadt, azok a mentősök voltak, természetesen leginkább ittas embereket kellett ellátniuk.
Nyitókép: A Ritz szálló teraszának személyzete. A kép 1928-ban készült (Fotó: Fortepan/Képszám: 28411)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció