Száz éve döbbenetesen új rendszert vezetett be Budapest akkori legnagyobb forgalmú kereszteződésében a rendőrség. A forgalmat rendőr irányította, de nem csak az úttesten közlekedőket, hanem a gyalogosokat is. A rendőri irányítás ma már ritka, pár évtizede azért még általánosabb volt, de száz éve még egyáltalán nem volt megszokott ez a fajta forgalmi rend. A Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében 1925. január 14-én reggel megjelent egy rendőrségi segédfelügyelő. Hogy mi volt a feladata, arról a Nemzeti Ujság 1925. január 14-i száma ezt írta:

„az útvonalak tengelyébe állva mindkét karjának kitárásával jelezte, hogy mely irányba indulhat meg a közlekedési eszközök forgalma és mely irányból kell megállania minden autónak, kocsinak s gyalogjárónak. A rendőrfelügyelőnek a gyalogjárók sarkán felállított négy rendőr segédkezett a forgalom lebonyolításának irányításában. A rendőrök a felügyelő jelzéséhez mérten hol visszatartották, hol meg tovább engedték a gyalog járókat.”

A boldog békeidőkben a gyalogosok arra mentek, amerre akartak (Fotó: Fortepan/ Deutsche Fotothek / Brück und Sohn)

Az EMKE kereszteződése, azaz a mai Blaha Lujza tér valóban jelentős forgalmat bonyolított le, hiszen két fontos villamosvonal is találkozott itt. A gyalogosforgalmat az is növelte, hogy ekkor még a villamosok a tér mind a két oldalán megálltak, ezt a gyakorlatot a Tanácsköztársaság alatt számolták fel, arra hivatkozva, hogy a megállók túl sűrűn sorakoznak.

A gyalogosok pedig ott keltek át az úttesten, ahol akartak, sokszor az autók között szlalomozva. A rendőrség ezt a helyzetet elégelte meg, és vezetett be állandó rendőri irányítást a kereszteződésben.

A tér közepén álló rendőrnek, aki a négy társát is irányította, akik a járdákon a gyalogosokra felügyeltek, gyakorlatilag végig vigyázzban kellett állnia, ezt a gyakorlatot egyébiránt a lapok felhánytorgatták, mivel egyrészt a kereszteződés közepén komikusnak tűnt a vigyázzban álló rendőr, másrészt az ő számára elég fárasztó is volt ez a megoldás.

Ugyan a rendőrség megpróbált egységes és közérthető jelzéseket alkalmazni, de a közönség ezt nem így látta, a Színházi Élet így élcelődött a rendőrségi jelzéseken a lap 1925. február 22-i számában: 

„A közlekedési rendőrség elérte célját: az autósok félve elkerülik a Nagykörút és Rákóczi-út keresztezését, mert senki se ismeri ki magát a közlekedési rendőrség titkos jelzéseiben. Beavatottak szerint a bal láb felemelése azt  jelenti, hogy a Rákóczi-útról szabad befordulni a Nagykörút Nyugati pályaudvar felé eső részébe, a jobb  kéz lóbálása szabad átmenetet biztosít a Kossuth Lajos utca felől a Keletihez, ha pedig mind a hat rendőr más jelzést ad, akkor elkezdődött a Corvin Színházban az előadás.”

A rendőrök a lámpák megjelenésével is maradtak, csak a munkájuk vált egyszerűbbé (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Persze ez csak kötözködés volt, de jól mutatta, hogy a száz év előtti budapesti közlekedők miképp fogadták a közlekedés rendjének szigorítását. Egyrészt ott voltak az addigi viszonylagos szabadsághoz szokott autósok és főleg a gyalogosok, akik ott és akkor mehettek át az úttesten, ahol akartak, másrészt ott volt a rendőrség, amely kétségbeesetten tapasztalta, hogy a közlekedésben eluralkodik a káosz. Nem sokkal korábban, 1925. január 4-én a Magyarország című lap azt írta, hogy nincs pénze a rendőrségnek motorkerékpárokra, amikre pedig nagy szükség lenne, mert mint fogalmaztak:

„A fejlődő forgalom leginkább az autógázolások számát növelte meg és éppen e téren mutatkoznak nehézségek: a forgalmi rendőrségnek nincs semmiféle autója, nem tudja üldözni és felelősségre vonni a szabálytalan gyorsasággal elszáguldó autókat.”  

A különböző újságok az EMKÉ-nél bevezetett forgalmi rend kiterjesztését várták más kereszteződésekben is, sőt már olyan írások is születtek, amelyek a külföldön már létező gyalogosaluljárók építését is számon kérték.

A hatalmas forgalomhoz kellett is szabályozás (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Budapesten azonban ekkor még csak a rendőri közreműködésnél tartott a forgalomirányítás, az is csak egyetlen kereszteződésben. Egy év múlva már nem kézjelekkel, hanem egy, az úttest fölé függesztett lámpával irányította a forgalmat, ezzel megszületett a villanyrendőr, amelynek első alkalmazása Magyarországon ugyancsak az EMKE kereszteződésében volt. Szintén itt, de a Rákóczi úton nemsokára egy újabb újítást is bevezettek, az úttestre külön felfestett gyalogátkelő-jelzést, ami akkor még csak két vonal volt.

Nyitókép: A rendezett forgalom az EMKÉ-nél (Fotó: Fortepan/Képszám: 19188)