Az I. világháborút követő sokk után a hazai közlekedésben lassú növekedés indult el. A közutak tekintetében országosan és Budapesten is zajlott némi fejlesztés, és természetesen az ország központjában, Budapesten növekedett a legdinamikusabban a forgalom. Ez sok új feladattal, és sok új problémával is járt, például a balesetek számának növekedésével.
A statisztikák szerint Budapesten 1928-ban 2468 baleset történt, 1343 járt személyi sérüléssel vagy halállal, viszont egy évvel később, 1929-ben ez a szám kiugróan magas volt, ugyanis ebben az évben Budapesten 3445 baleset történt, és 1608 esetben járt ez személyi sérüléssel, vagy volt halálos kimenetelű. A hatóságok, elsősorban a rendőrség kénytelen volt lépni, hiszen a közutak rendjének fenntartásáért e szervezet felelt.
Első körben, az 1920-as években növekvő gépkocsi - és állati erejű – forgalom miatt 1926-ban Budapesten közlekedési rendőrséget hoztak létre, és számos intézkedést vezettek be. Így a gyalogosokat egyre inkább a járdákra szorították, megjelent a gyalogátkelő – ami még nem az általunk ismert zebra volt –, valamint a villanyrendőr, ami az volt, amint a neve is mutatja, egy rendőr vezérelte lámpa.
Hogy a rendőrségnek hol, mekkora a feladata a gyakorlati tapasztalatokon túl, megpróbálták forgalomszámlálásokkal is felmérni. Korábban is végeztek már országosan forgalomszámlálást, de ilyen városi felmérést még nem, azaz a rendőrség és más szakemberek számára a módszertan nem volt kiforrott. Se az, hogy hol érdemes számolni, se az, hogy mit, azaz hogy egy keresztezésben csak a behajtó vagy az onnan kihajtó járműveket is fel kell-e mérni. (Jó példa a rendszer kialakulatlanságára, hogy az 1930 őszén felvett adatsort nem lehetett felhasználni, mert véletlenül egy izraelita vallási ünnep napjára tűzték ki a számlálást, emiatt egyes eredmények annyira torzultak, a forgalom az adott helyen olyan alacsony volt, hogy nem volt értékelhető az eredmény.) Mivel ezeket az első felméréseket a rendőrség valójában a saját munkájának az optimalizálásához készítette, ezért nem is erre szakosodott szakemberek végezték a mérést, hanem a rendőrök, mégpedig a rendőrség kerékpáros osztályának tagjai, nemcsak szolgálati idejükben, hanem szabad napjaikban is részt vettek az akcióban.
Az első forgalomszámlálást 1927-ben végezték, ekkor még egy kisebb szabásút, csak 3, majd 1928-ban már hat helyen számoltak, míg 1929-ben, azaz 95 éve egy nagyobb felmérés keretében 17 helyen próbálták megtudni, hogy Budapesten hol, mekkora a forgalom.
Az 1929-es volt valójában tehát az első olyan mérés, bármennyire is még kezdetleges módszerrel, sok hibával történt, amely viszonylag sok ponton számolta a forgalmat. Az adatfelvételre 1929 szeptemberében került sor. Nézzük meg mire is jutottak a számlálók:
A legforgalmasabb kereszteződés Budapesten a Kossuth Lajos utca – Károly körút találkozásánál volt, azaz a mai Astoria, itt 33 740 jármű haladt át. Az EMKE, a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésében 1929-ben 27 762 járművet mértek, ettől alig maradt el a Kálvin tér forgalma, de nagyon nagy volt a Berlin tér (ma Nyugati tér), az Oktogon tér áthaladó forgalma is. A járművek jelentős része még lófogatú volt, például az EMKE kereszteződésben a közel 28 ezer áthaladóból csak 16 ezer volt gépkocsi vagy motorkerékpár.
A bevezetett intézkedések hatására – amelyet valójában az 1929-ben meghozott közlekedési rendszabályok „koronáztak meg” – a következő években a balesetek száma jelentős mértékben csökkent, 1932-ben már csak alig több mint 2000 baleset történt a fővárosban.
A forgalmat az 1930-as években már professzionálisabban mérték a fővárosban, és ennek hatására elkezdhették a komolyabb forgalomszervezési intézkedéseket is bevezetni. Az 1930-as években a szakemberek már egyre inkább az automobilhoz igazítottan tervezték meg a nagyobb fejlesztéseket a fővárosban, sőt már kifejezetten városi gyorsforgalmi utak terveit vetették papírra.
Nyitókép: Forgalom a Nyugati téren 1930-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 23177)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció