Az őszirózsás forradalom kitörésének idején, 1918 őszén Hauszmann Alajos országszerte ismert és elismert építész volt, a legnagyobb szaktekintély az akkor élő építészek között. Addigra már, közel negyvenéves pályafutása alatt számtalan híres köz- és magánépületet tervezett.  Ybl Miklós halála után, 1891-től őt bízták meg a Budavári Királyi Palota átépítésének feladatával, amelyen közel tizenöt évig dolgozott, ő tervezte a New York-palotát, a Kossuth téri Igazságügyi Palotát, a Nagykörúton a Batthyány-palotát, több kórházat, iskolákat, s a Műegyetem központi épületét is.

Utóbbi azért is fontos munkája, mert az I. világháború befejezésének évében már közel negyven éve oktatott az intézmény nagy tekintélyű tanáraként. Ekkor már 25 éve tagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának is, amely a legfőbb felelős szervezete volt a főváros városrendezésének és fejlesztésének. 1918 nyarán ugyan az elképzelések különbözősége miatt lemondott ebbéli tisztségéről, de ezt a döntését elsősorban Wekerle Sándor miniszterelnök kérésére később visszavonta.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának Döbrentei téri székháza 1931-ben. Hauszmann Alajos több mint 25 évig volt a testület tagja (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Naplójában Hauszmann Alajos beszámolt 1918 őszének zűrzavaros politikai helyzetéről is. Az új hatalom, Károlyi Mihály kormánya 1919. január 30-án törvényben szüntette meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, amelyet közel fél évszázaddal korábban Andrássy Gyula miniszterelnök az 1870-es X. törvénycikkel hívott életre. Budapest jövője iránt érzett aggódását és a bizonytalan helyzetet jól tükrözték Hauszmann ekkori naplóbejegyzései.

A Károlyi-kormány lemondása után, a kommunista Tanácsköztársaság első napjairól márciusban először átfogó diagnózist írt a szerző, ebben beszámolt a magántulajdon felszámolására tett lépésekről, az ország rossz anyagi körülményeiről és a hadsereg megszervezésére tett kísérletekről. 

Hauszmann életében fontos változás volt, hogy az állam az I. kerületi, Döbrentei utca 10.számú, saját maga által 1892-ben épített házát köztulajdonba vette. Ezt először még sikerült visszaszereznie („kimutattam, hogy azt munkámból, megtakarított fillérekből építettem” – fogalmazott a naplójában), de ezt követően, június 9-én újra köztulajdonná nyilvánították, kijelentvén, hogy tévedés volt a tulajdonosának visszaadni. Ezután a saját lakásáért havi 300 korona lakbért kellett fizetnie. A másodszori vagyonelkobzásról Hauszmann Alajost az I. kerületi Munkás- és Katonatanács Szocializálási Osztálya 1919. július 2-án levélben értesítette, elvtársnak szólítva őt. Közölték vele, hogy ezentúl a lakbért egyedül a házbizalmi jogosult beszedni a ház lakóitól, és Hauszmann is neki köteles azt megfizetni. „Valóban elszomorító állapotok léteznek, a szégyenpír borítja homlokomat, és az ember megunja az életét” – kommentálta Hauszmann a házának kisajátításáról szóló döntést.

A naplóból azt is megtudjuk, hogy az 1919. június 24-én kitört ellenforradalmi lázadás idején Hauszmann Alajos élete is veszélyben volt. A dunai flotta három monitorja több ágyúlövést adott le a Belgrád rakparti Hungária Szálló (akkor Szovjetház) épületére, ami akkor a kommunista kormány bázisa volt. Hauszmann így emlékezik erre a napra: „A hotelben gépfegyverek voltak felállítva, és azok viszonozták a lövéseket, mely lövések a budai partot is érték, és néhány ott tartózkodó ember áldozatul esett. Házunkat is több golyó érte, és Marietta hálószobájának ablakán át egy golyó a falba fúródott. Nálam a szobában Jendrassik festőművész volt, és én az ablakhoz mentem, hogy a spaletta-táblákat betegyem. Ebben a percben egy golyó áttörte az ablakot, a fejem fölött repült el. Csak néhány centiméterrel lejjebb feltétlenül talált volna.”

A Duna-parti Hungária Szálló épülete volt a Tanácsköztársaság egyik fő bázisa, ekkor Szovjetház néven működött, a kép 1890-ben készült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.08.137)

Az ellenforradalmi monitorlázadás leverése után a tarthatatlan helyzet miatt Hauszmann feleségével Velencére ment, ahol a tulajdonában lévő kastélyban tartózkodott a Tanácsköztársaság bukásáig. „Végre augusztus első napjaiban a kommunizmus megszűnt” – olvashatjuk beszámolóját. Megemlíti a naplóban, hogy csak utólag tudta meg, hogy több Döbrentei utcai lakossal együtt az ő neve is szerepelt a kommunisták egyik listáján, amely szerint 1919. augusztus 21-én elfogták volna, és elzárásra, esetleg eltüntetésre ítélték volna, de erre a kommün bukása miatt már nem került sor.

„Megbocsáthatatlan bűnnek mondták, hogy én a népnek verejtékével szerzett garasait a királyi palota építésére pazaroltam, és hogy művészek társaságában megbotránkozásomnak adtam kifejezést a május 1-én készített ízléstelen és brutális vörös díszítmények felett, valamint gazságnak nyilvánítottam azt a merényletet, hogy a királyi palota kupoláján lévő magyar koronát, amelyet mint nemzetünk ezer éves alkotmányának szimbólumát minden hazafi szentnek tart, beszennyezték azzal, hogy vörös sapkával takarták le.”

A Tanácsköztársaságot követően a Friedrich-kormány újraélesztette a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, amelyben a neki szánt alelnöki posztot Hauszmann nem fogadta el, viszont 1920-ban tagja lett a Közmunkatanács megszületésének 50. évfordulóját méltó módon előkészítő bizottságnak.

Kiemelkedő művészeti értékei miatt érdemes megemlékeznünk röviden a Döbrentei utca 10. alatti ház sorsáról is. Hauszmann helyszínválasztása nem volt véletlen: 1891-ben kapott megbízatást a Budavári Palota átépítésének folytatására, így ennek közelsége is szempont volt számára.  A háromemeletes bérház építése során együtt dolgozott azokkal a nagyszerű mesterekkel, akik közül többen a királyi palota átépítésében is részt vettek.  

Hauszmann Alajos a Döbrentei utca 10. szám alatt építette fel saját bérházát 1892-ben, a lakása a Duna-parti oldalra nézett. A Tanácsköztársaság idején az épületet köztulajdonba vették (Fotó: pestbuda.hu)

A Döbrentei utcai házban található emléktábla. Bár a feliraton az szerepel, hogy a ház 1891-ben épült, levéltári dokumetumok szerint 1892-ben adták ki az építési engedélyt (Fotó: pestbuda.hu).

A faburkolatokat Thék Endre készítette, a lakatosmunkákat pedig Jungfer Gyulának köszönhetjük. Lotz Károly festőművész nyolc portréképet készített Hauszmann irodájába a kor híres építészeiről: Ybl Miklós, Weber Antal, Skalnitzky Antal, Steindl Imre, Petschacher Gusztáv, Koch Henrik, Unger Emil, Richard Lucae képei díszítették a falakat.

Hauszmann Alajos 1926-ban bekövetkezett halála után családja a világháború elejéig maradt a házban. Sajnos a lakás egysége nem maradt fenn: a háború után az első emeleti lakosztályt feldarabolták, és a freskók, a kazettás faburkolat, valamint a kovácsoltvas díszek jelentősen rongálódtak. A ház részleges felújítására csak az 1960-as években került sor. A nagy lakásokból kisebb társbérleteket, majd kisebb lakásokat alakítottak ki.

Hauszmann Alajos portréja (Forrás: omikk.bme.hu)

Hauszmann 1918–1919-es személyes sorsa és az általa tervezett házának története is hasonlóságot mutat. A történelem viharai megtépázták ugyan a napjait, de akárcsak a háza, amely felújítva ma is áll, Hauszmann Alajos emléke is fényesen ragyog a művészetszerető emberek emlékezetében.

Felhasznált irodalom: Hauszmann Alajos naplója: építész a századfordulón. Gondolat Könyvkiadó, 1997.

Nyitókép: Hauszmann Alajos portréja (Forrás: omikk.bme.hu)